A drukkerek közül később többen csatlakoztak a tüntetőkhöz
Népszabadság * Schwarzenberger István * 2006. szeptember 24.
Győzelem hat góllal Kép: Reviczky Zsolt Na majd most! Most, amikor frigyre lép a zöld sas a turullal. És a Tuzséré a kiváltság, hogy tanúja legyen a nagy eseménynek, amikor a transzparensekkel hadonászó, zászlókat lengető, skandáló tömeg nem csak az NB II. Keleti-csoportjának harmadik helyezettjét, de a kormányt is térdre kényszeríti.
Fel is vonult a rendőrség, egy órával Ferencváros-Tuzsér mérkőzés előtt, az Üllői út minden szegletében csatarendbe álltak a feltűnően jól felszerelt rohamosztagosok. Lovakkal, kutyákkal, vízágyúval várták a fejleményeket, az összecsapást.
A tömeg egyre gyűlt. Megteltek a lelátók, csak a B közép marad üresen, és persze a tuzséri szurkolókat a hazaiaktól elválasztó szektor, ahol viszont rendőrök készültek a borzalomra. Mert, hogy borzalom lesz, ahhoz kétség sem fért. Elvégre magyar focimeccsre vezényelték őket elöljáróik, ráadásul a másodosztály rangadójára.
Nem egyszerű meccs volt ez. A belpolitika minden eddiginél jobban beférkőzött a zöld sasok fészkébe, így attól lehetett tartani, hogy az Üllői úton folytatódik az, ami a Szabadság téren és a Rákóczi úton történt, majd valahol az Oktogonnál elhalt, átmenetileg.
Mielőtt Sápi játékvezető szájához emelte volna a sípot, László atya jelent meg a kezdőkörben. Néhány keresetlen szóval higgadtságra intette a közönséget, kérve, hogy senki se hagyja magát provokálni, sőt durva szavakat sem szeretne hallani, mert ez a sport szentélye…
„Buzi MSZP!” – skandálta kisvártatva a tömeg. Kezdődik! A bíró a sípjába fújt, a meccs is elkezdődött. Néhány antiszemita kiszólás, szórványos gyurcsányozás, majd amikor Deme a jobb szélről beadta a labdát az oldalhálónak, mintha egyetlen torokból harsant volna fel: „elkúrtad…elkúrtad…”
A fradisták csak álmatagon hozták a formájukat, a tuzséri kemény mag, a Viking Kaos „97 pontosan tizenhét tagjának hangja pedig bártortalanabbul szólt, mint mondjuk Baktalórántháza ellen. Tőlük kicsit távolabb a Tuzsér további mintegy száz szurkolója, családtagok, támogatók és talán az egész képviselőtestület. Közben Tököli gólt szerzett, így Nagy Zoltán kapusnak szólhatott a pillanatok alatt klasszikussá vált „elkúrtad”.
Ennél azért „többre” számított az ember. Úgy tűnt, hogy a dolgok teljesen összemosódnak, egy kis Kossuth tér lesz itt az Üllői úton, ahol zöld fehér és árpád-sávos lobogókat lenget nemzetiszínűvé a tömeg és a szombat esti könnyű fuvallat. De sehol semmi. Mintha kitombolták volna magukat hétfő éjszaka, vagy éppen erőt gyűjtenének a következő, éjszakai összecsapásra. A politika csak alig terelte el a figyelmet a második, a harmadik, a negyedik gólról.
A tömeg magára maradt. Sehol egy hallgatólagos biztatás, mint a Jászapáti ellen, amikor egy igazi focista miniszterelnök bíztatta a tömeget őszinte szavakkal: Magyarországon nincs foci Ferencváros nélkül. De most semmi.
„Mondjon le” és „takarodjatok” – skandálta a tömeg olykor-olykor, aztán megjelent egy transzparens: „2006. 09. 27. A ti időtök végleg lejár.” Akinek nem zöld a vére, az nem is igen tudta mihez kötni a dátumot. Aztán kiderült, hogy a Fradi következő közgyűlésének dátuma ez, a testület vezetői vannak itt szapulva, de ők is csak igen erőtlenül.
Valamikor a második félidő derekán a 15-ös számú fehérmezes, bizonyos Gergely István sporttörténelmet írt: gólt lőtt a Fradinak, amit a legkeményebb szektor is elismerő tapssal és ovációval fogadott. Gyurcsány neve teljesen feledésbe merült.
Sápi bíró végül lefújta a meccset. A nézők elhagyták a stadiont, a rendőrök lekísérték a metróba a legzöldebbeket, akik közül többen a Kossuth térre igyekeztek, és a lefújás után fél órával már a rendőrök is elmentek valahová.
Már a Fradi-tábor sem a régi. Pedig hat góllal megverték a Tuzsért.
