Örökségvédelmi napok a hét végén · De mi történik az ünnep után?
2006. szeptember 16. (14. oldal)
Az idén az „56-os forradalom emléke előtt tiszteleg a Kulturális Örökség Napjai elnevezésű rendezvénysorozat, amelynek programjaira ma és holnap várják az érdeklődőket. Az összeurópai rendezvényhez Magyarország több mint egy évtizede csatlakozott. Ha már az épített örökség áll a központban a hét végén, érdemes elgondolkodni azon is, hogy hazánkban mi történik jelenleg a műemléki és világörökségi területeken; a bontások ugyanis vélhetőleg az ünnep után is folytatódnak.
Perek. Mint az az ÓVÁS! honlapján olvasható, az egyesület tagjai ellen több bírósági eljárást indítottak. Verók István, a VI. kerület polgármestere Marinov Pétertől követel 2 millió forint kártérítést „a Király utca 40. védelmezése során elhangzott kijelentések” miatt. Hunvald György VII. kerületi polgármester Egri Orsolyát házrongálás miatt jelentette fel, mert az egyesület a bontásra szánt házak kapuját megjelölte. A szervezet felhívja a figyelmet, hogy a megjelölt lakóházak közül azóta többet elbontottak.Összesen négyszázötven helyszínt ajánlanak azoknak, akik szeretnének részt venni a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) és az egyéb szervezetek által rendezett programokon. Tisztelegve az „56-os forradalom emléke előtt, a Kulturális Örökség Napjainak szlogenje ebben az esztendőben „A fél(t)múlt építészete”. A rendezvény ezúttal a szocialista városépítészetre fókuszál Ózdon, Miskolcon, Diósgyőrben, Komlón, Salgótarjánban, Dunaújvárosban, Pécsett (Uránváros) és Csepelen. Ha valaki egészen speciális érdeklődésű, ellátogathat a paksi radioaktív hulladékkezelőbe is, de megtekintheti a műszaki egyetem oktatóreaktorát és az Országos Atomenergia Hivatal épületét is. A szervezők ígérete szerint drámai élményt ígér a sziklakórház, amelyet szükségkórházként a budai Vár barlangrendszerében alakítottak ki a II. világháború alatt.
Azoknak, akiknek nem kelti fel az érdeklődését a „szocialista ember” életterének szánt funkcionális vasbetonrengeteg, s inkább a hagyományos, érték- és emberközpontú építészetet részesítik előnyben, természetesen mást is kínálnak: látogatható lesz többek között az levéltár, a Belügyminisztérium, a Sándor-palota és a fertődi Esterházy-kastély. A határokon túlról a burgenlandi Fraknó vára, a szlovákiai Borsiban a II. Rákóczi Ferenc-kastély, Erdélyben a lövétei tájház, a Vajdaságban a zentai Régi Mesterségek Háza, Lengyelországban Stary Sacz klarissza kolostora csatlakozott a magyar programhoz. A programok ingyenesek.
Bár az örökségvédelmi rendezvényt évente megtartják, az elmúlt időszakban Magyarországon sajnos inkább akkor került a középpontba a műemlékek ügye, ha botrány volt. Az örökségnapok alkalmából ezért azon is érdemes volna elgondolkozni: hová vezet a jelenlegi gyakorlat, amely szerint az építtetők és befektetők – az érintett önkormányzatokkal egyetértésben – a műemléki vagy műemléki jelentőségű, világörökségi területen vagy annak védőzónájában álló épületek lerombolásával kezdenek hozzá elképzeléseik megvalósításához – szemmel láthatóan büntetlenül.
A rombolás leginkább Budapest belső területein folyik. Az épített örökség bontását először az ÓVÁS! Egyesület elégelte meg: ez a civil szervezet volt az, amely sorozatos akcióival elérte, hogy a média is érdeklődni kezdjen a téma iránt. Gyakorlatilag az utolsó pillanatban cselekedtek: mire az idén tavasszal – már sokkal szélesebb civil összefogással – megkezdődött a VI. kerületi Király utca 40. miatti tüntetéssorozat, a régi zsidónegyed jó néhány épületét elbontották már: a klasszicista házak helyén a városképbe nem illő, igénytelen építészeti megoldású, többemeletes modern épületeket emeltek. Ez annak ellenére történt, hogy a Belső-Erzsébetváros az Andrássy úti világörökségi terület védőzónája, amelynek építészeti egységét nem volna szabad megbontani. A KÖH jó néhány épületet nyilvánított műemlékké a területen, a küzdelem azonban tovább folyik, a még levédetlen házak ugyanis jogi trükkökkel, a joghézagok kihasználásával bonthatóvá tehetők. A civilek többnapos akciójának köszönhetően a Király utca 40. ugyan megmenekült, de napvilágra került az a lista, amelyen a további, eldózerolni kívánt épületek szerepeltek, többek között a Kertész, a Dob, a Holló és a Klauzál utcában. Egymást követték a tüntetések, a befektetők azonban egyre gyorsabban bontottak. Az 1844-ben épült, VIII., Szentkirályi utca 4. szám alatt lévő házat – az első magyar gyerekkórházat – például olyan gyorsan tüntették el, hogy a tiltakozás megszervezésére sem maradt idő. Emlékezetes az V. kerületi eset is: a befektető az Úttörő áruházon folyó munkák során az engedélytől eltérően lebontott egy Reáltanoda utcai, védett épületrészt is.
Az örökségvédelmi szakemberek aggasztónak tartják a Hajógyári-szigeten építendő szórakoztatócentrum ötletét is, amely miatt római kori leletek kerülhetnek veszélybe. A napokban a belvárosi Szervita térre tervezett felhőkarcoló ügye kevert vihart – a befektető különös módon annak ellenére is megrendelte a sztárépítész tervét, hogy a jelenlegi építésügyi szabályozás nem engedi meg a magas ház megépítését a Duna-part mint világörökség védőzónájában. Kiderült, hasonló épületeket terveznek Észak-Pestre is.
A fent vázolt „rombolástörténet” egyik szomorú tanulsága az önkormányzatok teljes érdektelensége. Miután a bontási engedélyeket az eljáró kerületek adják ki, így az ügyben nem hanyagolható el a választott helyi testületek és a fővárosi önkormányzat felelőssége: jogosan merül fel a kérdés, hogy miféle városfejlesztési koncepcióba illeszthető be a fent vázolt folyamat, és kinek az érdekeit szolgálja.
Az egész bizonyos, hogy Budapestét nem: a legutóbbi felhőkarcolótervek kapcsán a magyar ICOMOS-bizottság már arra figyelmeztetett, hogy az adott terület világörökségi besorolását is visszavonhatják.
A legnagyobb veszélyben jelenleg Budapest van – a teljesség kedvéért azonban érdemes megemlíteni, hogy néhány vidéki városban is megkezdődött a folyamat -, elég talán a tiltakozások ellenére épült kecskeméti Malom Centerre gondolni.
Az örökségvédelmi napok kapcsán mindennek tudatában sokak számára logikusnak tűnik a kérdés: mi lesz az ünnep után?
