Szeptember 22-én este köszönt be a Zsidó Újév, Ros Hásáná, és ezzel megkezdődik a világ teremtésének 5767. esztendeje. A zsidó újév napját az imában az Emlékezés Napjának, Jom HáZikáronnak is nevezzük. Az Örökkévaló ezen a napon emlékezik meg cselekedeteinkről és dönti el, hogy az emberek közül ki kapjon hosszú életet, egészséget, boldogságot és hasonló jókat. Imáinkban ezt kérjük ezen az ünnepen, és ezt jelképezik az ünnep alkalmával fogyasztott olyan hagyományos ételek, mint például a mézbe mártott édes alma.
A zsidó Újév lényege a megtérés (tsuvá). Még aki egész évben nem is járt templomba, az is elmegy ezen az ünnepen, hogy a Sófár (Kosszarv kürt) hangját meghallgassa. Számba veszi az elmúlt év eseményeit, hisz ez a számadás már a megtérés kezdete. A megtérés bölcseink szerint nemcsak a múltban elkövetett rossz megtagadása, de ünnepélyes fogadalom, hogy a jövőben a korábbinál jobbak leszünk. Ros Hásáná alkalmával, a Talmud-bölcsek szerint az égi bíróságon három nagy könyvet nyitnak meg. Az egyikbe hosszú és jó életre az igazak iratnak be. A másodikba pedig éppen azok, akik rossz dolgokat követtek el. A harmadikba azok kerülnek, akiket se ide, se oda nem lehet besorolni. Ezekkel – mondja a Talmud – az Égi Bíróság még tíz napig, az Engesztelés Napjáig, Jom Kipurig vár és ha érdemesnek találtatnak arra, hogy elfogadják megtérésüket, ők is az első könyvbe íratnak be. Ezek a Félelmetes Napok, hiszen az ember sorsa ekkor dől el.
A Talmud előírja, hogy az embertársaink ellen elkövetett gonosz cselekedetekért csak akkor lehet bűnbocsánatot nyerni, ha előtte közvetlenül bocsánatot kérünk azoktól, akiket megbántottunk. „A világ és az egyén a többség tettei alapján ítéltetik meg. Ha valaki jót (micvét) tett, boldog lehet, mert nemcsak saját magát, de az egész világot jó irányba befolyásolta. Ha vétkezik, jaj neki, mert akkor a világ és saját mérlegének serpenyőjét rossz irányba billentette”. (Talmud)
A zsidó újév legemlékezetesebb bibliai előírása a Sófárfúvás. Vallási kötelesség az ünnep mindkét napján a templomban a sófár, a kos szarvából készített kürt hangját meghallgatni.
Idén Ros Hásáná első napja szombatra esik. Rabbinikus rendelet szerint ekkor nincs sófárfúvás és a Táslich imát is Ros Hásáná második napján (vasárnap) mondjuk.
Báál Sém Tov, a chaszidizmus alapítója e micva (sófárfújás) jelentőségét magyarázza szép példabeszédében:
„Volt egyszer egy király, aki fontosnak tartotta, hogy fia ne csak az udvari életet ismerje. Ezért egy kis faluba küldte, hogy más környezetben nevelkedjék. A herceg egy idő múlva vágyódni kezdett a szülői ház után, és hazaindult. Elérkezett a királyi palotához, de az őrök nem ismerték meg, és nem akarták beengedni, az egyszerű öltözékű, falusias beszédű fiút. A fiatalember érvelt, rimánkodott, követelte, hogy engedjék be. Végül annyira elkeseredett, hogy sírva fakadt. A király a palota mélyéről meghallotta a sírást. Fülelt, fülelt, végül ráismert a fia hangjára. A kapuhoz sietett, és kinyitotta szeretett fia előtt.”
A herceg a zsidó nép. Sokan vannak, akik a zsidó szokásokról, életmódról egész évben elfeledkeznek. Újév napján azonban valamennyien itt állunk a kapuban. Amikor megszólal a Sófár – ez az egyszerű, szavak nélküli sírás -, a Király meghallja, megismer bennünket, mert lelkünkben zsidók maradtunk: most már a múlt nem számít, fontos, hogy a jövő jó legyen.
Sírjunk hát mindannyian, hogy a Király beengedjen minket a palotába! Ezután biztosak lehetünk, hogy az új esztendő szerencsét és boldogságot hoz nekünk. Ezért kívánjuk egymásnak a hagyományos héber jókívánsággal Ros Hásáná előestéjén: lösáná tová tikátév vötéchátém! Azaz jövő évre jó bejegyzést és pecsétet.
Imaidők a zsidó újévre,
a Sász Chevrá Lubavics Zsinagógában (1065 Vasvári Pál utca 5):
2006. szeptember 22. péntek este 18.30
szeptember 23. szombat reggel 9.00 este 19.00
szeptember 24. vasárnap reggel 9.00
déli 12.00: Sófárfújás
délután 16.30: Táslich ima a Lánchíd pesti hídfőjénél
este 18.15: Minchá, Mááriv
