23.00-ra értem ki a tévé elé. Akkor már javában állt a bál. A parlament előtt elhaladva, hogy hogy nem, ittas kopaszok gyűrűjébe keveredtem. A rohamosztagot cukkolták karlendítésekkel, és „Kitartás!” felkiáltásokkal. Haverjaik tájolták őket mobilon. A Nagy Imre hídnál pár fiatal a szobrot ölelgeti és az arra haladóktól tudakozódik az öntvény kiléte felől. A Szabadság téren már javában dolgoznak a szovjet emlékmű címertelenítésén trikolórba burkolózott hazafiak. Később, a fémdarab elválasztását követően, négyen cipelik a rohamrendőrök kordonja elé.
Toroczkai Laci a véres rendőrfejek fölött píszjelet mutat
A legtöbben nem tudják, hogy kerültek ide. Én tudom. A Kossuth téren invitálta őket Toroczkai László 64 Vármegyés vezérük, mondván: nem engedték a tévében felolvasni a petíciót. Azt most ne firtassuk, kié is valójában ez a petíció. Az épület bejáratánál folyamatosan oda-vissza szorítják egymást a nemrég lerakott térkövet felfeszegető, tenyérnyi darabokra törő és hajigáló banditák, és a múzeumba illő szerelésben maximálisan bizonytalankodó rendőrök. Nem segíthet itt már csak a könnygáz és a vízágyú. És valóban nem segít, mert olyan amatőr módon használják, hogy csak a komcsizást erősíti a küzdő felektől tíz méterre hungáriázó tömegben.
Átlag életkor 30, tíz jól öltözött jobbosra jut egy kriptonáci hangulatú agresszor. És persze a szent tehenek, a focidrukkerek. A közös cél összehoz. A vízágyús lajtkocsi kétszer is ki-, a könnygáz pedig elfogy, és láthatóan a rohamosok jobban szenvednek tőle, mint a felbőszült garázdák. Ha már garázdaság: a köztévé főbejárata mellett két oldalon ráccsal védett, boltíves irodakirakatok sorjáznak, mígnem azok is kénytelen engedni a térkő törmelék és sörösüveg zápor erejének. Rács le, huligán be.
Hangsúlyozom, hogy nem forradalmár, bár mindenki azt hiszi körülöttem, hogy éppen aznap este játsszák élőben 56 folytatását, és a „bolsevik diktatúra” leverése után hazánkban megtörténhet a várva várt rendszerváltás. Diktatúra helyett azonban a rácsot verik le, így míg a rohamosok a hajigálókat próbálják egy nevetségesen vékony vízsugárral jobb belátásra téríteni, oldalt már kezdik kirámolni az infrastruktúrát. Mellettem a lapmonitoroknak van nagy keletje. Valaki mindenáron Viszkiből akar Molotov koktélt gyártani, de ahhoz is be kéne törni egy elitresti ablakát. Haverjai nem engedélyezik.
Inkább kiabáljunk: Ria, Ria Hungária!, Elk**tad!, Gyurcsány takarodj!, Mocskos zsidók! Utóbbira azonban nincs nagy kereslet, négy-öt kör után befullad a hangorkán. Akkor gyújtsuk föl a kommunista tévé autóit. Ejnye, de jó fából faragták ezeket az imperialista ócskavasakat. Tízen is alig bírnak eggyel. Na, végre ég. Húha, folyik a benzin. Futás! Ne olyan gyorsan, még eltapossuk egymást honfitársaim. Bummm! Ja, csak az egyik gumi volt. Odanézzetek! A parlamenttől jön a „rohadt rendőrök” erősítése. És jöttek is szegények, de csak harmincan és teknősbékában, vagyis a szélrózsa minden irányába tartott pajzsokkal. Szándékuk szerint a főbejáratnál kudarcot vallott bajtársaikat támogatták volna, de odáig nem jutottak el. Beszorulva az épület egyik negatív sarkába állták az anyagzáport, amíg állhatták. Aztán egy drámai kép: térden állva, felemelt kézzel könyörögnek az életükért, pajzs és tomfa már rég a drukkereknél pihen. Szerencsére nem véreztetik ki őket, mehetnek, ha átállnak. Amúgy is érkezésük óta hallgatják, hogy: Magyar rendőr velünk tart!, Álljatok át!
Jobbik: ön melyik televíziót választaná?A tűzoltók kénytelenek visszavonulni, miután a lángoló autók oltására használt fecskendő váratlanul a népek kezébe kerül, és nem rendeltetésszerű használata során a rohamrendőrök ellen irányul. Mindenhol bokáig ér a sár. A vízágyús sztálinbarokk teherautó már a bunyósoké, akik jó vadászhoz illő módon a mamut fejére teszik lábukat, miközben haverjaik mobilfotókat készítenek a hősökről.
Megint futunk, de most a könnygáz elől. Ha valaki nem szokta – márpedig a drukkerek szokták – akkor legyen elég annyi, hogy rosszabb, mint a tüdőgyulladás és az asztma mostoha gyereke. Szinte Toroczkai László karjaiban landolunk, aki hasztalan próbál egy aktivista hangosbeszélőjébe üvöltve üzenni. Hoznak neki rendőr autót. Igen ám, csakhogy be kell ülnie, hogy szólhasson népéhez. Bajtársai biztosítják, hogy ha baja esik, akkor rendőrfejek guruknak majd a téren. Végre elmondja. Elérték, amit akartak, tárgyalnak velük, és a királyi tévében elmondhatja a petíciót. Feltétele, hogy minden harcos menjen a kordon mögé. Varázsütésszerűen csillapodnak a kedélyek egy-két perc alatt, ahogy Laci a véres rendőrfejek fölött píszjelet mutat övéinek. Utóbb derül ki, hogy közben a tévében már nincs olyan szakember, aki le tudná vezényelni az adást. Sebaj, addig legalább megérkeznek a vidéki rohamosztagosok, és ha fegyvertelenül is, de elindulnak a frontra, mint a sztálingrádi csatában.
Garamvölgyi László ORFK szóvivő 3-kor arra kéri az újságírókat, hogy saját testi épségük érdekében hagyják el a küzdőteret. Elhagyják. Még a Hír Tv is, pedig neki privilegizált helye volt a drukkerharcosok között, nehogy valaki megzavarj a BBC-nek és a CNN-nek átjátszott műsort. 4-re áll helyre a rend. De nem a fejekben.
