apai nagyanyám a porcelánkereskedést vezetné Tel-Avivban,

nagyapám és testvérei gabonát forgalmaznának,

anyám családja pedig juhtúróüzemet nyithatna

Haifán, Petách Tikván vagy Rison Lecionban.

Netanyára, később Eilatra járnának nyaralni,

olykor pedig Tibériásba kirándulnának,

s még tán vitorláznának is a tavon.

Apám minden bizonnyal kisegítene a raktárban,

majd kiszolgálna a pultnál, s végül megörökölné

a Schillinger és társa cég vezetését.

Anyámék később a juhtúróüzem mellett

nyitnának egy tejivót és sajtboltot,

és szállítanának más városokba, még Jeruzsálembe is.

Igaz, azon az éghajlaton bizonyára más

tartósítószerekkel dolgoznak, mint ezen a tájon,

s talán meg se romlana ama szállítmány,

ami miatt a szegedi László Lászlónak meg kellett látogatnia

dömsödi beszállítóikat, hogy panaszt tegyen,

s így meg sem ismerkedne Hirschler Zsuzsannával,

feleségül se venné, s így anyám meg se születhetne.

Akkor persze a sajtraktár és a gabona-ügynökség

se lenne szomszédos házak földszintjén egy időben,

apámat és anyámat sem tuszkolnák fel családjaikkal

és nyolcvanadmagukkal egy-egy vagonba,

s nem utaznának egyazon szerelvényen

Szeged és Strasshof célállomás között.

Nagyapáim sem fagynának meg Ukrajnában,

(apám két nagybátyja sem tűnne el harctéri területen),

de talán öt évvel később az arabok lelőnék őket (vagy legalább az egyiket)

Kfar Hahoresnél, a Függetlenségi Háborúban,

apám és anyám viszont utóbb nem biztos, hogy találkoznának,

hisz lenne annyi más félárva zsidó lány és fiú,

s nem akarnának annyira, vagy legalábbis olyan hamar gyereket,

vagy nem akarnák annyira, hogy legyen belőle valaki,

sőt lehet, hogy meg sem születek, ám ha mégis:

lehetne sajtboltom és tejivóm a jeruzsálemi piacon,

netán porcelánüzletem Jaffán vagy Tel-Avivban, a Dizengoff téren,

lehetne nagy rokonságom, sok nagybácsival és unokaöccsel,

lehetne tán saját családom is,

nem írnék verset halott nagyapáim nyelvén,