A havannai csúcson Irán és Észak-Korea támogatást kapott az atomtervekhez
Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. szeptember 18.
A 118 országot tömörítő el nem kötelezettek mozgalma vasárnap hajnalban Havannában befejezte tanácskozását. Ezen 92 oldalas záróközleményt adtak ki, amelyben támogatta Irán és Észak-Korea jogát a békés célú nukleáris fejlesztésre, s elítélte Izrael „jogtalan” politikáját a palesztin területeken, valamint a Libanon elleni legutóbbi katonai támadását.
A konferencián 56 küldöttséget vezetett állam- vagy kormányfő. A mozgalom elnöki tisztét hivatalosan három évre átvevő Fidel Castro nem jelent meg a fórumon, ám betegágyánál fogadott néhány személyiséget, köztük Kofi Annan ENSZ-főtitkárt. Erről a kubai televízió is beszámolt. A hatalom gyakorlásával átmenetileg megbízott Raúl – olívzöld egyenruhája helyett kék öltönyben – látta el a csúcstalálkozó házigazdájának szerepét. 2009-ben Egyiptom rendezi majd az el nem kötelezettek következő konferenciáját.
A találkozó hangnemét meghatározta Irán elnökének, Mahmúd Ahmadinezsadnak, illetve Észak-Korea második emberének, Kim Yong Nam parlamenti elnöknek a beszéde. Mindketten azt állították, hogy az USA jelenti a világra a nukleáris fenyegetést, miközben másoktól elbitorolná a jogot az atomenergia békés fejlesztésére. Az észak-koreai vezető – miközben megismételte, hogy „rendelkeznek nukleáris fegyverrel a Koreai-félsziget békéjének biztosításához” – bejelentette: mindaddig nem hajlandók visszatérni a hatoldalú tárgyalásokhoz, amíg Washington fenyegeti Phenjant. A közös zárónyilatkozat elítélte a terrorizmust, ám elismerte a népek, népcsoportok jogát szuverenitásuk védelmére. Azonban néhány résztvevő, így Manmohan Singh indiai miniszterelnök is „mérsékletre, harmóniára és józanságra” szólított fel. Egyébként Havannában Singh és Pervez Musarraf pakisztáni elnök különtalálkozójukon megállapodott a tárgyalások mielőbbi felújításában Kasmír jövőjéről, miután a júliusi terrorakció következtében megszakadtak az érintkezések.
A csúcstalálkozó hangadói arról győzködték a csendesebb részvevőket, hogy a mozgalom fő feladata az Egyesült Államok uralmával való szembenállás. „Az el nem kötelezettek csoportja most új lendületet kapott a Dél egyesítésére” – jelentette ki Hugo Chávez venezuelai elnök. Kérdés persze, hogy menynyien osztják ezt a véleményt, ezt a célt. A mozgalom létrejöttekor, 1961-ben az amerikai-szovjet hatalmi vetélkedés idején még egyenlő távolságtartást vallottak a két katonai blokktól. Ez volt az alapítók, az egyiptomi Nasszer, az indiai Nehru, az indonéz Sukarno és a jugoszláv Tito szóbeli törekvése. Utóbb a mozgalmat Moszkva igyekezett befolyásolni, saját támogatására a fejlődő világban. Napjainkban az el nem kötelezettség az Egyesült Államok politikájától való elhatárolódás, azzal szembeni kiállás mozgalma lett. A 118 tagállam többsége aligha értene egyet azzal, hogy „a gonosz tengelyének” mozgalmává alakuljanak át.
