A közel-keleti béke sorsa az izraeliek kezében van. Nekik kell eldönteniük azt is, hogy Libanonnak kell-e újabb háborúra készülnie – mondta Ahmed Fatfat belügyminiszter, amikor Bejrútban exkluzív interjút adott az MH tudósítójának.
lázár-lagelli krisztina, bejrút
– Mi most a libanoni kormány előtt álló legnagyobb kihívás?
– A háború augusztus 14-én ért véget. A légi és a tengeri blokádot feloldották, az izraeli csapatok reményeim szerint tíz napon belül elhagyják az országot, ám a háború hatásai továbbra is erősen érezhetők. Anyagi veszteségünk 11 milliárd dollárra becsülhető, a halottak számát még mindig nem tudjuk biztosan. Változatlanul sok eltűntet tartunk nyilván, a romok eltakarítása közben újabb és újabb áldozatokra bukkanunk. A bombázások alatt egymillióan hagyták el otthonukat, ők most visszatérnek – ha nem maradt meg a házuk, akkor a szomszédoknál, rokonoknál keresnek menedéket. A legnagyobb problémát pillanatnyilag a gazdaság, hosszabb távon pedig a politikai rendszer helyreállítása jelenti.
– Segítheti Libanon politikai konszolidációját az ENSZ BT 1701-es számú határozata?
– Ez a dokumentum elég kedvezőtlen nekünk, de a béke érdekében elfogadtuk, és a kormány dolgozik a végrehajtásán.
– Ebbe beletartozik a Hezbollah lefegyverzése is. Mit gondol, sikerülhet?
– A döntés Izraelé: el kell döntenie, hogy folytatni kívánja-e a defenzívnek nevezett offenzív politikáját a Közel-Keleten, vagy a békét választja. Izrael is demokratikus ország, akárcsak Libanon, és reményeim szerint belátja majd a béke fontosságát. Mi fogolycserét és a Sebaa-tanyák visszaadását kérjük; ez egy mindössze 45 négyzetkilométer nagyságú terület, ám nekünk stratégiai jelentőségű. Izrael azt mondja: „Fegyverezzétek le a Hezbollahot, s mi visszaadjuk a Sebaa-tanyákat.” Mi viszont azt: „Ha elhagyjátok Sebaát, akkor nem lesz szükségünk a Hezbollah haderejére.” Úgy tűnik, az izraeli kormány megértette végre a dolgot, és a közeljövőben megoldódik a probléma. Őszintén mondom: nem vagyok a Hezbollah tagja, sőt a parlamentben és a kormányban a szervezet ellenzékéhez tartozom, de ebben a kérdésben megértem őket. Miért adnák le a fegyvereiket, amikor még vannak az országon belül megszállt területek, és a kormány nem tett semmit, hogy ezeket felszabadítsa.
– Az ENSZ segíthet e probléma megoldásában?
– Természetesen. Izrael szerint a Sebaa-tanyák nem Libanonhoz, hanem Szíriához tartoznak. Az ENSZ segítségével e kérdés lezárható, a terület hovatartozásának eldöntése pedig segíthet a libanoni-szíriai határ meghúzásában is.
– Lendíthetne ez a Libanon és Szíria közötti diplomáciai kapcsolatokon is?
– Nem igazán. Soha nem volt diplomáciai kapcsolatunk, Szíria visszautasított mindenféle kezdeményezést, hiszen álláspontja szerint Libanon történelmi tévedés. Lehet, hogy 1921-ben tévedés történt, de most, 85 évvel később Libanon már valóság. Annyi éven keresztül sikerült valahogy megoldanunk ugyan a nézeteltéréseinket Szíriával, de neki is, nekünk is jobb lesz, ha meghúzzuk a végleges határokat. Ez után talán rendezhetjük geográfiai, történelmi, vallási és egyéb ügyeinket is testvéreinkkel. Ezt a szót azért merem használni, mert nekem is él két féltestvérem Szíriában.
– Hány generáció kell vajon a tartós béke megteremtéséhez?
– Nézze, én 53 éves vagyok és ez volt az ötödik háborúm. A fiaimnak pedig az első, és nem értik… Bár Libanon nagyon kicsi, rengeteg filozófiai, vallási, kulturális nézet keveredik benne. A jövőt tekintve hatalmas választás előtt állunk: vagy a békét választjuk, vagy elő kell készítenünk egy újabb háborút. Ez a legfontosabb döntés, amelyet meg kell hoznunk.
– Mennyi esélyt lát egy újabb háborúra?
– A közeljövőben kizárom a lehetőségét. Hosszú távon Izraeltől várom a béke megteremtését. Mi békét szeretnénk, valódi békét az egész Közel-Keleten.
– Néhány politikai elemző szerint Libanonban több terrorista szervezet is jelen van. Igaz ez?
– Nyilván – mint bármely más országban – nálunk is vannak terroristák. A palesztin menekülttáborokban például biztosan élnek szélsőségesek.
– Ez azt jelenti, hogy Libanon nyitva áll a terroristák előtt?
– Nem. Ellenkezőleg: háborút viselünk ellenük, hiszen előbb érnek el minket, mint mást. Az elmúlt időkben 15 terroristaakció volt hazánkban, így nekünk is fontos, hogy megállítsuk a szélsőségeseket.
– Magyarország Libanonhoz hasonlóan kis állam. Hogyan tudna segíteni a háború következményeinek felszámolásában?
– Mindenekelőtt szeretném megköszönni az eddig nyújtott humanitárius segítséget és a libanoni gyerekcsoport magyarországi útjának megszervezését. Mint sport- és ifjúsági ügyekért is felelős kormánytag külön is megemlítem ezt a területet. Magyarországon kiváló edzők vannak, nekünk pedig tehetséges sportolóink. Úgy hiszem a sportdiplomácia igen kedvező lehetőség mindkét országnak. De tárt karokkal várunk minden befektetni kívánó céget is, hiszen a háború alatt mintegy hétezer üzem sérült vagy semmisült meg, és százötvenezer honfitársunk maradt állás nélkül, tehát rengeteg új munkahelyre van szükségünk.
