Népszabadság * Molnár Karolina * 2006. szeptember 12.
A keresztanyám meghalt. Emberhez méltóan, békében, a családja körében távozott. Zsidó volt, bár nem gyakorolta vallását, az angyalokban hitt. Rokonai úgy döntöttek: hamvait a Dunába szórják. Egy külföldi barátnője azonban úgy érezte, kell egy hely, ahova eljárhat emlékezni. Vett egy William Turner festményét ábrázoló képeslapot, és angolul a hátoldalára írta: Éva elment a fénybe, reméljük, egy nap újra találkozunk ott… A lapot levitte a „Duna-parti cipőkhöz” (a hatvan pár korhű lábbeliből álló kompozíció a nyilasterror idején a Dunába lőtt embereknek állít emléket), és belehelyezte az egyikbe. Pár nap múlva a képeslap hibáktól hemzsegő angol felirattal bővült: találkoztok a pokolban, mocskos zsidók! A mondat mellett egy horogkereszt állt.
Ám a történet (és a szöveg) itt még nem ér véget. Egy hibajavítóval folyatódik, amelynek segítségével valaki megpróbálta eltüntetni a mocskolódó sorokat. Még arra is kísérletet tett, hogy elmagyarázza, mi történt ott néhány évtizede: a hatalmat Szálasi Ferenc és a nyilaskeresztes párt, a Hungarista mozgalom vette át… Az idős emberekre jellemző remegő kezű magyar írás itt megszakad.
Budapest, 2006, nyár vége.
