Itt van egy civil szervezet, amely a civilség csúcsa kellene hogy legyen, ehelyett betáraz egy csomó politikust, majd ők elintézik, hogy legyen utalvány
Lehet, hogy jövőre nem lesz Forma-1 Törökországban, mert az idei futamon a díjat a leginkább csak a török atlaszokban létező Észak-Ciprusi Török Köztársaság elnöke, Mehmet Ali Talat adta át. És az efféle politikai akcióktól iszonyodnak a sportvezérek. Nem mintha a politika sokkal aljasabb dolog lenne, mint a sport, csak másként működik, és ki van próbálva, hogy a politika, ha teheti, úgy eszi bele magát a sportba, mint a rák.
Az, hogy Schmitt Pál maradt a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, politikai kérdés. Ahogy az volt az is, hogy ő néhány éve saját személyében egyesítette a MOB-elnöki és a Fidesz-alelnöki pozíciót, és most is az, hogy a MOB baloldali erői megpróbálják eltávolítani. Tekintve, hogy ők vannak kormányon, ez akár félelemkeltő, viszolyogtató is lehet. Aztán vannak, voltak különféle privát törekvések a Schmitt-ellenes támadásokban, és ez a legtermészetesebb dolog a világon, egyszer mindenkire rátörhet a vágy, hogy nagyon szeretne MOB-elnök lenni; de a lényeg az, hogy Schmitt Pál helye a világban politikai, sőt így az önkormányzati választások előtt kifejezetten pártpolitikai, választási kérdés. Volt, tegyük fel, mert a pénteki szavazás megerősítette Schmittet. Az összes többi kijelentés, miszerint csökkent a MOB érdekérvényesítő képessége, vagyis hogy Schmitt operatíve rosszul vezeti a bizottságot, csak mellébeszélés, ma már egy elfuserált puccs hulladéka.
Az elnök ugyanis a jelek szerint nem vezeti rosszul a MOB-ot, de olyan gyalázatosan semmiképpen sem, hogy emiatt támadni lehetne. Tehát a Schmitt elleni szervezkedésben nem azok a mondatok fogalmazódtak meg, amelyeknek kellett volna, és ez nem jó, mert az ambivalens kifejezés, úgy tűnik, nemcsak a pedagógiában, hanem a kamarillapolitikában is nehezen kiszámítható reakciókat eredményez. Miért nem lehetett egyenesen megmondani: Pali, rossz a kedvünk attól, amiket mondasz néha a pártgyűléseiden, és hogy akár akarod, akár nem, összekeveredik a MOB-elnök és a Fidesz-alelnök, ezért nem tudunk veled dolgozni. Ez csak nem alkotmányellenes? A nyár elején a MOB-ellenzék alapszabályba akarta foglalni, hogy politikai párt vezető beosztású tisztségviselője ne lehessen elnök, alelnök – az elnökséget már kihagyták, mert az a baloldalt is érintette volna -, de Schmitt ezt a támadást simán visszaverte azzal, hogy például alkotmányellenes. Nem kellett volna rögtön szabályzatokban gondolkozni, hanem megmondani, ebből elég volt. Vagy van népfelkelés, vagy nincs. A nyár elején, a kezdeti nagy felbuzdulásban állítólag több mint százan aláírták a Schmitt-ellenes papírt, pénteken meg csak hatvankilencen szavaztak ellene. Eltűnt harmincvalahány ember. Ezt megszokhattuk ugyan a futballszövetség hasonló ügyleteiben, az ember hol ide szavaz, hol oda, de jelen esetben a mellébeszélő taktika is bomlasztotta az egységet.
Nem lesz itt béke egy ideig. A Magyar Olimpiai Bizottság önállóságát kétszer szüntették meg, először 1928-ban, német mintára, majd az ötvenes években, szovjet nyomásra. Aztán a szocializmus bukása idején, 1989-ben ismét független lett, de a közgyűlésnek kellett szavaznia, hogy legyen-e a mindenkori állami sportvezető a MOB elnöke. Nagy vitában elvetették az ötletet, de az ember elgondolkozik: ma hogyan szavaznának? Schmitt azt mondja, direkt jó, ha tele van politikusokkal, pártfunkcikkal, sőt kormánytagokkal a MOB, mert egy politikus bejut oda is, ahova ő nem. Szomorú. Ez nem lobbizás, hanem a kijárás. Mikszáthi ország, még mindig él a szocializmus egyik leggusztustalanabb kifejezése: elintézni valamit. Itt van egy civil szervezet, amely a civilség csúcsa kellene hogy legyen, ehelyett betáraz egy csomó politikust, majd ők elintézik, hogy legyen utalvány. Ha így is van, legalább ne mondjuk, hogy jól van így.
Ezzel még nem lehet megmagyarázni, miért nem baj, ha a MOB elnöke egyszerre a Fidesz alelnöke is. Mert baj. Szétfeszítik a MOB-ot a civil szervezetbe egyáltalán nem illő politikai érdekérvényesítő akaratok jobbról is, balról is. A pénteki közgyűlés végére odakeveredett egy ember az utcáról, egy szimpatizáns, és Schmitt győzelme után azt kiabálta az elvonuló ellenzék volt vezetőjének, Gyárfás Tamásnak, hogy menjen inkább Izraelbe olimpiai elnöknek.
Schmitt nyilvánvalóan nem akarja ezt, irtózik az efféle jelenetektől, sőt valószínűleg azt sem akarja, hogy pártpolitikai hadszíntér legyen a bizottság, de már nem kell akarni, jön az magától is.
Kósa Tamás
rovatvezető
