Moszkvában megjelent Jevtusenko önéletrajza
Népszabadság * E. Fehér Pál * 2006. szeptember 12.
832 oldalon adta közre Moszkvában önéletrajzi prózáját Egy hatvanas címmel a 73 vagy 74 éves Jevgenyij Jevtusenko. Egy orosz kritikus szellemes megjegyzése szerint (ez a kritikus, Jevgenyij Szidorov, aki a költő első monográfusa volt, az új Oroszország első kulturális minisztere lett, és ez is jellemző tény): Jevtusenko állandóan hivatkozik, építkezik önéletrajzára és ez egy költő esetében nem lehet másként, viszont roppant szabadon kezeli az adatokat, példa erre a születési dátum körüli bizonytalanság, vagy a családnév-változtatás.
Viszont kétségtelen, hogy Jevtusenko pontosan adta meg, önmagára jellemzően memoárjának a címét. Ő valóban a hatvanas évek képviselője volt. S bár első verse még Sztálin életében jelent meg a Szovjetszkij Szportban, de ő ugyanúgy a XX. kongresszus, a Hruscsov-politika szülötte, mint egész nemzedéke. Ez a cím egyezik azzal a terminológiával, amellyel az orosz irodalomtudomány jelöli azt az irodalmi korszakot, amely az „olvadástól” a Brezsnyev-féle „pangásig” tart, a naptári évek szerint: 1953-tól 1964-68-ig. Jevtusenko és társai azzal a hittel léptek fel, csinálták irodalmukat, hogy éppen ők változtatják meg a szovjet világot. Természetesen a „hatvanasok” nem dönthették meg a szovjet rendszert, ezt nem is akarták, sőt erősíteni, európaivá akarták tenni, viszont nem vitatható, hogy munkásságuk nyomán emberibbé lett ez a szellemi világ.
Nyitottabb lett az orosz szellemiség és az sem kétséges, hogy akár Jevtusenko néhány verse a történelem része lett. Az antiszemitizmus ellen tiltakozó, hatalmas botrányt kiváltó Babij Jar, vagy a sztálinizmus továbbélésére figyelmeztető Sztálin örökösei, amely vers Hruscsov parancsára a Pravdában jelent meg, tehát a diktatúra által nevelt közönség számára akár hivatalos véleményt is jelenthetett volna, de nem jelentett, mert a pártapparátus fellázadt Jevtusenko ellen és megbuktatta Hruscsovot. Jevtusenko azonban a túlélés művésze volt és az ma is. A kegyvesztett Hruscsovot is meglátogatta rendszeresen, noha ez egyáltalán nem volt veszélytelen, ugyanakkor kapcsolata volt a KGB majdnem mindenható főnökével, a szabad idejében verseket író Jurij Andropovval. És ismeri a hatalom természetét, és ki is használja. Nemcsak saját érdekében, sőt alapvetően a közjó szolgája volt. Szenvedélyes szónok, személyesen is, költőként is, de ugyanakkor józanul látja helyzetét. Azt írta: „Nem vagyok én olyan egyedi költő, de egyedi a sorsom… Burokban születtem. Ez olyan volt, mint egy kényszerzubbony, de én szétszakítottam.”
Jevtusenko ma hol a Moszkva melletti Peregyelkinóban él, hol az Egyesült Államokban tanítja az orosz irodalmat. Nem mellesleg a még érettségi vizsgát sem tett Jevtusenko állította össze az orosz költészet legszebb, leghasználhatóbb, legrészletesebb antológiáját. Korrajz és rendkívüli szórakoztató olvasmány Jevtusenko új könyve, emlékező prózája.
