Európa az elmúlt fél évtizedben a Föld azon térségei közé tartozott, amelyeket csupán megérintett a terrorizmus szele
Az amerikai The Memorial Institute for the Prevention of Terrorism (MIPT) szerint a 2001. szeptember 11-én elkövetett merényletek óta eltelt öt évben 17 247 terrorcselekményt követtek el szerte a világban, s 27 020 ember halt meg e terrorcselekmények következtében. Kissé karcosabban fogalmazva: amióta George W. Bush világméretű háborút hirdetett a terrorizmus ellen, a terroristáknak sikerült túlszárnyalniuk a modern terrorizmus korábbi 33 évének teljesítményét mind a merényletek, mind az áldozatok számát tekintve. Ha pedig közelebbről vizsgáljuk meg a MIPT adatait, még kínosabb következtetésre juthatunk.
A számok tükre
Az elmúlt öt esztendő terrorcselekményeinek 35 százalékát ugyanis Irakban követték el (6095), s a halálos áldozatok 56,8 százalékát is itt érte el a végzet (15 350). Ráadásul a MIPT statisztikái szerint Szaddám Huszein egykori országában a terrorizmus csupán 2003 júniusának közepétől, vagyis a második öbölháború után lett tömeges jelenség (2001. szeptember 12. és 2003. június 22. között mindössze 25 terrorcselekményt követtek el Irakban). Vagyis Irak – s ha megszorításokkal ugyan, de igaz ez a világ több más országára is – a nyugati (terrorizmusellenes) politika következtében vált a terrorizmus melegágyává.
Ha mindehhez hozzáadjuk a közel-keleti térség többi országában elkövetett terrorcselekményeket – köztük a megszállt palesztin területeken végrehajtott 1612 és az Izraelben elkövetett 556 merényletet és ezek áldozatait (464, illetve 688 fő) -, kiderül, hogy az említett időszakban a Közel-Keleten követték el a világ terrorcselekményeinek 56,6 százalékát, s innen került ki a halálos áldozatok 62,7 százaléka. A terrormerényletek további 25,4 százalékát Dél-Ázsia országaiban követték el (Kasmír, Afganisztán, Thaiföld, India, Pakisztán stb.), s ezekhez köthető az összes halálos áldozat 20,6 százaléka. Vagyis az elmúlt öt évben elkövetett összes terrorcselekmény nyolcvan százaléka, az áldozatoknak pedig 83,3 százaléka a Föld e két régiójára esett.
Mindezt azért érdemes részletezni, mert erősen árnyalja azt az amerikai és nyugat-európai politikusok által 2001 szeptembere óta sugallt tételt, amely szerint a világ egészét fenyegeti a terror. A valóságban a helyzet korántsem ilyen súlyos, még akkor sem, ha Nyugat-Európa – az itt elkövetett 1500 merénylettel – a terrorcselekmények számát tekintve a harmadik helyet foglalja el a fentebb említett két régió után. Az áldozatok számát (283 fő) tekintve ugyanis messze elmarad nem csupán a Közel-Kelettől és Dél-Ázsiától, de a posztszovjet térséget magába foglaló Kelet-Európától (1380 fő), Latin-, illetve Dél-Amerikától (1033 fő), de még Afrikától (948 fő) és Délkelet-Ázsiától (795 fő) is, pedig a terrorcselekmények száma ez utóbbiaknál jóval kevesebb (317, illetve 185).
A terror új típusa
Vagyis a statisztikák azt mutatják, hogy Európa – még Madrid és London mellett is – az elmúlt fél évtizedben a Föld azon térségei közé tartozott, amelyeket csupán megérintett a terrorizmus szele, de korántsem sújtotta oly mértékben, mint sokan jósolták 2001 szeptembere után. Most nem is beszélve az Egyesült Államokról, ahol szeptember 11. óta csupán 65 (többnyire radikális környezetvédők által elkövetett) terrorcselekmény volt, s ezekben kilenc ember vesztette életét.
2001 szeptembere óta Európában a madridi és londoni merényletek követelték a legtöbb áldozatot (247 fő), s mivel e két eseményt iszlám vallású szélsőségesek követték el, az öreg kontinens politikusai sokáig abban a hitben ringatták magukat, hogy az általuk legveszélyesebbnek ítélt nemzetközi, illetve globális terrorizmus (amelynek a világon elkövetett összes terrorcselekmény 8,5 százaléka írható a számlájára) valami Európán kívüli, az itteni társadalmaktól idegen jelenség.
A tavaly Londonban brit állampolgárok által elkövetett és az idén ugyanitt leleplezett, s ugyancsak brit állampolgárok által tervezett merényletek ugyanakkor egészen mást üzennek. Nevezetesen azt, hogy a terrorizmusnak ez az új típusa az európai társadalmak szegregált vagy saját akaratukból szegregálódó rétegeiben is megtalálja követőit és utánpótlását.
A kérdés persze az, mit kezdjünk e jelenséggel, és általában miként csökkenthetjük a terrorizmus térhódítását. Alighanem leginkább úgy, ha a terrorizmus elleni eddigi küzdelmet olyan politikai és társadalmi lépések váltják fel vagy egészítik ki, amelyek a terrorizmus társadalmi hátterének és kiváltó okainak felszámolását célozzák. Ha szembenézünk azzal, hogy Irakban, Afganisztánban vagy a Közel-Keleten közvetlenül vagy közvetetten az Egyesült Államok és Európa politikája is szerepet játszik a terrorizmus térhódításában, s ha végre elismerjük azt, hogy a madridi és a londoni merényletek mögött nem civilizációk harca, mint azt politikusaink sugallni kívánják, hanem elsősorban az említett nyugati politika elleni szélsőséges tiltakozás húzódott meg, akkor alighanem közelebb jutunk a megoldáshoz.
A megoldás új típusa
És itt nem kell feltétlenül nagy és megvalósíthatatlan dolgokra gondolni, csupán például Irak-politikánk megváltoztatására, ott, ahol kell, az európai társadalmak integrációs modelljeinek újragondolására és legfőképpen a jelenlegi, a politikusok és tömegmédia által sugallt torz és sablonos terrorizmusfelfogásunk módosítására. Ma még közel sem tartunk itt, ehelyett elsősorban tűzoltó jellegű, sok tekintetben kontraproduktív, adminisztratív és jogkorlátozó eszközökkel próbálunk szembeszállni a terrorizmus terjedésével. S ha így megy tovább, egyszer csak arra ébredünk, hogy a terroristák céljait teljesítettük be önmagunkon.
Tálas Péter
biztonságpolitikai szakértő
