Forrás: hirszerzo.hu

Ki kell halnia a “dzsihádisták” generációjának a békéhez?

Hírszerző információ 2006. szeptember 10. 10:45

“Irányt tévesztett a terrorellenes harc” – írja a BBC külügyi tudósítója. A szeptember 11. óta tartó, kezdetben “egyértelműnek” és “erősen támogatottnak” nevezett terrorellenes harc az elemzés szerint igencsak zavarossá vált, és egyre inkább megosztja a közvéleményt.

“Mindannyian amerikaiak vagyunk” – ezzel a címlappal jelent meg öt évvel ezelőtt, a szeptember 11-i tragédiát követő napokban a francia Le Monde című lap, ehhez képest most, összetéveszthetetlen analógiát alkalmazva egy londoni tüntetésen a következőt lehetett egy plakáton olvasni: “Mindannyian Hezbollah-terroristák vagyunk” – írja az Egyesült Államok által öt hirdetett “terrorizmus elleni háborúról” írt elemzésében Paul Reynolds.

A cikk szerint az amerikai politikának mindemellett voltak sikerei. Ennek köszönhető például, hogy több al-Kaida vezérrel sikerült leszámolni, s hogy a terrorszervezet – terveivel ellentétben – nem döntött meg egyetlen kormányt sem. Felszámolták a tálib rezsimet Afganisztánban, a nyugat még mindig jelen van a Közel-Keleten, folyik a terror elleni küzdelem. A nyugati társadalmakban azonban a sok esetben újabb nagy terrortámadástól rettegnek.

A rettegés foka

A szerző, Paul Reynolds szerint ennek a rettegésnek van is alapja, hiszen az al-Kaida tagjai és szimpatizánsai nemcsak New Yorkban és Washingtonban vannak jelen, hanem például Balin, Madridban, Londonban, Marokkóban, Isztambulban s még rengeteg más helyen is.

irakban ma is naponta gyilkolnak civileket (fotó: Reuters)

Reynolds szerint az USA szövetségesei között egyre nagyobb az egyet nem értés és a kétségek, a terror elleni küzdelemtől való teljes elpártolás sem ritka. A szimpátiából gyanakvás lett, sőt néhány esetben gyűlölet. A guantanamói börtön működtetése, a fogva tartottakkal szembeni kegyetlen bánásmód és a titkos börtönök mind-mind hozzájárultak ezekhez a kétségekhez. Igaz, hogy a napokban Bush végre bevallotta, hogy a CIA igenis működtetett (vagy működtet) titkos börtönöket, ám ez csak részben fogja tompítani a kritikákat.

Michael Clarke, a londoni King”s College professzora is elég sötéten látja a rövidtávú jövőt: “Ha én lennék Oszama bin Laden, biztos lennék a győzelmemben. Arra gondolnék, hogy még mindig szabadlábon vagyok, van egy világot átölelő mozgalmam, rengeteg fiatal muszlimot irányítok, s saját módszeremmel taszítottam háborúba az USA-t mind Afganisztánban, mind pedig Irakban.”

Irak beárnyékolja az amerikai külpolitikát

Reynolds szerint az is problémát okoz, hogy nagyon sok kormány úgy tekint Irakra mint a terrorizmus szerves részére s mint kiváltó okra, nem pedig az az elleni harc egyik eszközére. Éppen ezért távolodnak el az amerikai politikától is. Az USA úgy véli, Irakban győzelmet kell aratni, különben a terrorellenes harc nem vezet eredményre.

Az amerikai módszerek ellenzői szerint azonban az iraki háborúval minden csak rosszabb lett, hiszen a terror elleni harc meghirdetésekor Irakban még nem volt jelen a terrorizmus olyan mértékben, mint ahogy most van. (Arról nem is beszélve, hogy a terror elleni harc egyik ideológiai alapját jelentő “Szaddám Huszein rezsimje tömegpusztító fegyvereket birtokol, a diktátor pedig hátországot biztosít az al-Kaidának” tételekről kiderült, egyik sem igaz.)

“Wellcome Mr President!” – Bushnak lenne min változtatnia (fotó: Hírszerző, Járdány Bence)

Azt, hogy Irak mennyiben befolyásolta a terrorellenes háborút, Bush korábbi és mostani kommunikációjából is le lehet mérni. Idén nyáron így beszélt az amerikai elnök: “Ez a háború hosszú lesz, de muszáj lesz győznünk. Többről van szó, mint hadi konfliktusról, ez a XXI. század meghatározó ideológiai küzdelme.”

Az elemző azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy korábban, 2003-ban a mostani jövő idő helyett még jelen időt és múlt időt használt: “Letartóztattuk az al-Kaida több kulcsfontosságú vezetőjét, s egyesével vadásszuk le a gyilkosokat. Győzünk.” Reynolds szerint a tudatos igeidőváltás a győzelem lehetőségének kitolódását jelzi.

Washington a BBC elemzése szerint a “dzsihádisták” másik motivációja szempontjából sem volt elég hatékony, ez pedig az izraeli-palesztin konfliktus. Az, hogy az USA abszolút a terrorizmus elleni harc áldozataként állítja be Izraelt, kelt némi nyugtalanságot Európában, ugyanis a kontinens országai sokkal inkább területi, mint ideológiai problémaként élik meg a konfliktust, s épp ezért keresnének inkább kompromisszumos megoldásokat. Ennek nyomán nincs még ennyi év elteltével sem tiszta és világos narratívája a terror elleni harcnak.

Mindemellett Clarke professzor hosszútávon sokkal optimistább, mondván: “Először minden rosszabb lesz, de később győzedelmeskedni fog a nyugati politika, mert egy felsőbbrendű, politikai-, morális- és gazdasági modellt ajánl. Ezzel együtt nem könnyítettük meg a dolgokat a magunk számára, az eddigi hibák kijavításához egy generációváltás lesz szükséges, mire a dühös fiatal dzsihádistákból fáradt öregemberek lesznek.”

(Forrás: BBC)

Comments are closed.