Ismét szorgalmazta a gyűlöletbeszéd büntetendővé tételét az MSZP jogi és közigazgatási tagozata. Eközben a Legfelsőbb Bíróság elnöke az Alkotmánybíróságtól vár választ arra, polgári perben követelhet-e kártérítést a méltóságában sértett közösség. A gyűlöletbeszéd ugyanis, ha nincs kézzelfogható címzettje, a mai bírói gyakorlatban büntetlenül maradhat. A gyűlöletbeszéd ügyében korábban elfogadott büntetőjogi szankciók pedig az alkotmánybírósági kontrollon buktak el.
Szükségesnek tartja ismét a gyűlöletbeszéd büntetendővé tételét a MSZP jogi és közigazgatási tagozata – olvasható Bárándy Gergelynek, a tagozat elnökének minapi közleményében. Mint írta: egész Európa tanúja lehetett, hogy egy felelőtlen szlovák politikus kirekesztő kijelentései milyen következményekkel járnak. Ján Slota szavai a hatályos magyar Büntető törvénykönyv szerint nem minősülnének bűncselekménynek, de még csak szabálysértésnek sem – hívta fel a figyelmet. Ján Slota, a koalícióban résztvevő Szlovák Nemzeti Párt vezetője többször is magyarellenes kijelentéseket tett, és bár ezek tettlegességre nem hívtak fel, sokak szerint ezek okolhatóak az ottani magyarokat ért támadásokért. A tagozat utalt rá: már tavaly nyáron közzétették koncepciójukat, ami a gyűlöletbeszédet önálló, büntető törvénykönyvi tényállásként szabályozná, és az állításuk szerint összhangban áll az Alkotmánybíróság (Ab) határozataival.
A tagozatnak ez utóbbi kitétele azért is különösen lényeges, mert az Ab a rendszerváltás óta háromszor utasította el, hogy a büntetőjog szankcionálja a gyűlöletbeszédet. Az Ab szerint ugyanis a büntetőjog csak szűk körben alkalmazható, és a fellépésnek vannak más, a szólásszabadságot „kevésbé kíméletlenül korlátozó” eszközei is, vagyis a polgári peres út. Noha például a rasszizmus elleni büntetőjogi fellépést a Btk több rendelkezése is biztosítja, sőt, a közösség elleni izgatás törvényi tényállás nyomán mód van az úgynevezett szóbűn bizonyos formái elleni büntetőjogi fellépésre. Az Ab 1992-ben hozott határozatában nem találta alkotmányellenesnek a „gyűlöletre uszít” magatartási formát, a későbbiekben azonban minden más jogalkotói törekvést alkotmányellenesnek minősített. Nem büntethető így a törvényben megjelölt közösségek ellen, nagy nyilvánosság előtt sértő vagy lealacsonyító kifejezések használata. Az alkotmánybírák 2004-ben – az addigiakhoz képest is – szűkítették a közösség elleni izgatás esetében a büntetendőség küszöbét, egyértelművé téve, hogy a gyűlöletbeszéd nem feltétlenül a büntetőjog eszközrendszerével üldözendő.
Abban szinte mindenki egyetért, hogy valamilyen módon fel kell lépni a gyűlöletbeszéd ellen, de az is nyilvánvaló, hogy nehéz alkotmányos megoldást találni. A megoldást az igazságügyi tárca is többször kereste, például a Ptk. módosítására készült egy tervezet, amely szerint a sértett közösségből bárki pert kezdeményezhetett volna.
Az igazságügyi tárca volt közigazgatási, most általános államtitkára, Kondorosi Ferenc az év elején éppen lapunk véleményoldalán írt arról: „az Igazságügyi Minisztérium szakemberei egészen új megoldáson törik a fejüket: mi lenne, ha nem(csak) büntetőjogi, hanem polgári jogi eszközökkel (például a sérelmes cselekmény abbahagyására való kötelezéssel, a további jogsértéstől való eltiltással, elégtételadással, akár vagyoni vagy nem vagyoni kártérítéssel) bővítenénk a gyűlölködés elleni szankciórendszert?”
A szaktárca korábban többször vitába került a szabad demokratákkal, miután például Fodor Gábor jelezte: szerinte tévút lenne a gyűlöletbeszédről szóló törvény megalkotása. A liberális politikus akkor is arra hivatkozott, hogy a gyűlöletbeszédre vonatkozó jogszabályok háromszor voltak az Alkotmánybíróság előtt, és ennyiszer vallottak kudarcot. Petrétei József miniszter viszont tavaly nyáron, amikor a kérdés sokadszor szóba került, úgy fogalmazott: valamilyen módon fel kell lépni a gyűlöletbeszéd ellen.
A gyűlöletbeszéd elleni polgári jogi fellépés sem egyszerű azonban, a jelenlegi bírói jogértelmezésről azakmai körökben hosszú ideje vita van. Ha ugyanis egy jól körülhatárolható közösség tagjait vallási, etnikai vagy nemzeti hovatartozásuk miatt sértő vagy megalázó kifejezésekkel illetnek, a polgári jog eszközeivel elvileg fel lehet lépni ez ellen; ám a bírói gyakorlat szerint csak a gyűlöletbeszéd konkrét, felismerhető sértettje nyújthat be keresetet. Jó példa erre az a próbaper, amelyet Ádám György ügyvéd indított ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkésznek a zsidóságot általában sértő kijelentései miatt indított, ám a pert el is veszítette. Néhány hónapja éppen Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke kért az Ab-től jogértelmezést a gyűlöletbeszéd elleni fellépés lehetőségeiről, vagyis arról: követelhet-e nem vagyoni kártérítést gyűlöletbeszéd miatt polgári perben a méltóságában sértett közösség. Lomnici Zoltán egyébként lapunknak megerősítette, hogy a Mazsihisz és különféle egyházak, illetve roma szervezetek kezdeményezésére fordul az AB-hez. Kiemelte egyúttal azt is, hogy beadványában nem a büntetőjogi, hanem a polgári jogi eszközökről van szó. Ádám György azonban úgy látja, hogy az AB-nek nincs ilyen jogértelmezési hatásköre, és a bíróság csak a döntés felelősségét akarja áthárítani.
Markotay Csaba
Keretes cikkek
Nem a jogszabályok hiányoznak?
Egyes alkotmányjogászok szerint a gyűlöletbeszédből szabálysértést vagy újfajta bűncselekményt alkotni – alkotmányos elvek felrúgása nélkül – nem lehet. Halmai Gábor egy intejrúban az utóbbi másfél évtized következetesnek mondható alkotmánybírósági gyakorlatával igazolta, hogy a gyűlöletbeszéd hatékony jogi korlátait a büntetőjog helyett a polgári jog területén kellene keresni. Az ugyanis anyagi ellehetetlenítéssel venné el a kedvét a gyűlölködőknek. Ráadásul szerinte adottak a jogszabályi feltételek ahhoz, hogy a hatóságok fellépjenek a futballpályákon a raszszista megnyilvánulások, feliratok miatt. Az efféle szövegek Halmai szerint alkalmasak lehetnek arra, hogy közösség elleni izgatás miatt eljárást indítsanak. Rendőrségi források viszont többször jelezték, hogy a labda nem náluk van, mert több esetben kísérletet tettek a nyomozás elrendelésére, ám az ügyészség – az AB határozataira hivatkozással – minden esetben azt állapította meg, hogy a szurkolók fellépése egyik esetben sem minősült gyűlöletre uszítónak, és a vizsgált esetek más bűncselekmény megállapítására sem voltak alkalmasnak.
