Forrás: ÉS

Gervai András

Aki “megforgatta” a világot

Bíró András: Hazajöttem. L”Harmattan Kiadó, Budapest 2006. 169 oldal, 1900 Ft

Bíró András, akár a Mátyás királyhoz vendégségbe érkező népmesei hős, hozott is ajándékot, meg nem is. Az újságíró, szerkesztő, alternatív Nobel-díjas szerző élete, pályája íróilag valóságos aranybánya, de a lehetőséget részben kiaknázatlanul hagyta. Hangsúlyozza: ő nem akar memoárt írni. Rossz emlékezőtehetségére hivatkozik, s arra, hogy szerinte memoárba csak történelmi személyiség vagy öntelt marha kezd. (Állítását nemcsak a műfajjal sikeresen próbálkozó művészek, tudósok, közéleti szereplők példája cáfolja, hanem egyre több kisemberé is.)

Emlékirat helyett beéri töredékekkel. Történeteket mesél, adomázik. Sorsa fontosnak tartott eseményeit, fordulatait, szereplőit, pillanatait idézi fel rövid epizódokban, olykor villanásnyira. Imponáló élményanyagát többnyire érdekesen, szórakoztatóan tálalja.

Három kontinens tíz országában élt, több nyelvet sajátított el, négyszer nősült – magát mindig magyarnak vallotta. Szerb anyától és magyar zsidó apától Szófiában született s nevelkedett, s csak tizenhét éves korában, 1942-ben tért haza Budapestre a szüleivel. A háború után két évig Párizsban tanult, majd a Külügyminisztériumban dolgozott, később egy SZOT-üdülőt vezetett, s a Népszavánál újságíróskodott. A Pártnak 1945 februárjától 1953-as kizárásáig volt a tagja, de bevallása szerint jó ideg eltartott, amíg végleg kiábrándult a “kommunista hitéletből”. A forradalom bukása után emigrált, s ezzel – ahogy fogalmaz – megmenekült attól, hogy a rendszerrel való együttműködésre kényszerüljön, vagy akár csak kísértésbe essen.

Szerencséjének, s persze tehetségének köszönhetően izgalmas karriert futott be. A FAO folyóirata, a Ceres, majd egy másik ENSZ-kiadvány, a harmadik világ fejlesztésével foglalkozó Mazingira főszerkesztője lett. Munkája révén sokat utazott a fejlődő világban, s fontos tapasztalatokat szerzett. A könyvnek különösen tanulságosak azok a részei, amelyekben arról számol be, hogyan, milyen módszerekkel, technikákkal, tréningekkel segítette a helyi közösségek önszerveződését, civil kezdeményezéseit, s érte el, hogy az érintettek felismerjék saját érdekeiket, s tegyenek, harcoljanak is értük. Bíró hitvallása: megváltoztatni minden rossz status quót, megszüntetni az igazságtalanságot, aktivista módjára “megforgatni a világot”. (E tevékenységét s az általa – a civil társadalom fejlődésének elősegítése céljából – létrehozott Autonómia Alapítvány munkáját honorálta 1995-ben a Right Livelihood Foundation a kitüntetésével, amelyet a közvélemény alternatív Nobel-díjnak nevez.)

Bíró nem lineárisan halad a “cselekményben”, hanem időben, térben ide-oda kalandozik. Sztorijait, mozaikjait az olvasó számára véletlenszerűnek tűnő módon – nyilván valamilyen belső logika szerint – rendezi, illeszti egymás mellé. A kihagyásos szerkezetnek, a feltehető szerzői szándék ellenére nincs művészi hozadéka: ettől nem szikrázik fel a feszültség, a sorsdarabok nem világítják át egymást, nem rajzolnak elő mélyebb, rejtett összefüggéseket. Az elbeszélői technika praktikus oka és haszna leginkább az, hogy a szerző így nagyvonalúan kezelheti anyagát. Sok mindent kihagyhat az életrajzból, hiszen nem kell valamilyen egész megteremtésére törekednie, csak fragmentumokat ad elő. Ennek ellenére furcsának érezzük, hogy külügyminisztériumi, főleg pedig újságírói munkájáról alig ír, pedig könyve bevezetőjében azt fejtegeti, hogy milyen fontos a szembenézés a múlttal, önmagunk megismerése, s személyes felelősségünk valóságos felmérése. Bíró a könyve címéül szolgáló, az elbeszélések időbeli végpontját jelentő 1986-os végleges hazatelepülése okairól, körülményeiről s az időpont megválasztásáról sem mesél.

A szerkesztő hiányát látványosan megsínyli a könyv. Bizonyos történetelemek, eszmefuttatások szinte szó szerint ismétlődnek. A szövegben hemzsegnek az idegen nyelvű szavak, kifejezések, címek, mondatok – magyar fordításuk azonban nincs. A lábjegyzetek használatában is következetlen a szerző, a legtöbb, gyakran csak vezetéknevén említett, ma már kevéssé ismert politikus, mozgalmár, művész egyikéről sem ad semmilyen információt. Hiányoznak az idézetek forrásai is (például a Révai József-vers, illetve Boris Cyrulnik szövegének a címe.) Akad több tévedés, elírás is: a MADISZ nem Magyar Ifjúság Demokratikus Szervezetet, hanem Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget jelent, Münnich Ferenc nevét nem egy n-nel, Snagovot pedig nem sz-szel kell írni. Nem folytatom.

Aki nem tudja, hogy kicsoda Bíró András, feltehetőleg nem figyel fel a kiadványra annak jellegtelen borítója és semmitmondó címe alapján. A szerző többet érdemelt volna a kiadótól – de önmagától is.

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 36. szám

Comments are closed.