Forrás: ÉS

FORGÁCH ANDRÁS

Zehuze

éjjel sikerült a Kossuth rádiót hallgatni, nálatok éjfél volt, nálunk mély csend, a környék nem zavarta, te is hallgatod a Szabó családot? párás, ködös idő van nálatok, mi megbolondulunk, vagy a pusztai széltől, vagy a tengerparti párától, most pár napig igazán förtelmes idő járta, szegény Papinak nehéz munka volt a lélegzés, mint egy öreg lokomotiv, puffogott, prüszkölt, sóhajtott, de végül elindult: a gépész nem hagyja bedögleni, az ilyen jó öreg gépészek többet érnek néha, mint a fiatalok, ez egy olyan lokomotiv és gépész, aki nem fog szemétdombra kerülni hanem még soká, soká fogja szolgálni a jó ügyet, hogy megpukkadjanak a cionisták és összes reakciósok, de főleg, hogy megirja a müvét, ami után úgy sóvárog, mondd,

1960

nálatok is csütörtököt mondtak az 50es évek? az ember szeretne átgázolni egy évtizeden, és remélni, hogy jobb lessz, belenéztünk a tükörbe, Apus meg én, és nem lettünk virgoncabbak, mégis, ahogy a dal mondja, que sera – sera, lessz, ami lessz, Újév napján végre eleredt az eső, már-már úgy látszott, hogy megint szárazság lessz, mint tavaly, most a baby sittingen irok, hogy szilvesztereztetek? a világban általában jobb a hangulat mint tavaly volt, épül az Assuán gát, gyengülnek az atom háborús uszitók, igaz, Nasser hol igy beszél, hol úgy, de végül etetnie kell a népet valamiből, Lampedusa Gattopardoját kaptam kölcsönbe Hannától, csuda könyv, a Pasternák doktora a nyomába se érhet, Sicily-ben játszódik, egy aristocrata irta, aki mégis közelebb van az élet dolgaihoz, mint sok más proliból lett politikus vagy iró, főleg nálatok, akik 5 percenként cserélik a szineiket, mert itt minálunk még nincs igazi irodalom, pedig volna mit irni, de nincs meg a távolság, az igazságvágy és a tehetség, és a földrablásainkat meg senki nem birná hallgatni, nem volt elég lelkierőm befejezni a levelet az éjszaka, néztem a csillagokat, csak Apus tud éjjel komolyan olvasni, vagy irni, ha van hozzá erő, mert az iráshoz nem elég a lelki erő, a testi is kell, viszont a testi sem elég, mert a lelki is kell, ahogy Apus mondja, im éin áni li, mi li? ha én nem vagyok értem, ki van értem? ha csak magamnak éltem, mit értem? s ha nem most, hát mikor? mikor ilyen idézettel rukkol ki a Talmudból, inkább nem mondok semmit, csak kifordulok a szobából, hagyom szenvedni, remélem a téli szünetben a gyerekek irtak nekünk néhány sort, ha már Gabi olyan hosszútáviró az iskolába, irt-e azóta ujabb végtelen fogalmazást? most Dmitri is túl hosszutávra dolgozik a lakásuktól, a garázsig az utazás a munkán kivül legkevesebb 2-3 órát vesz igénybe, mikor hazajön, mufurc, kiabál a gyerekekkel, Sulamitnak izületi gyulladása volt, nagyon kell rá vigyázni, mert ez ártalmas a szivnek, és utálja az orvosokat, meg az orvostudományt, irtó önfejű, úgy kell elvonszolni, az a szegény Camus, mérgesitett mostanáig, nem szerettem az oktalan hamis vitáit a sovietek ellen, oly fiatalon meghalt, autóbalesetbe, talán meg akart halni? most újra elővettem a Strangert, és furcsa módon sokkal könnyedebben tudtam olvasni, Mother died today. Or maybe yesterday, szinte nem akartam letenni, hirtelen megértettem valamit abból a bénitó lethargiából, mikor Anyusom meghalt, már majdnem vak volt, és még mindig jó volt és kedves, csak élni nem akart, és én nem tudtam neki mondani: Élj! és akkor megölte magát, és föl se fogtam, hagyta megállni a szivét, nem vett be nytroglycerint, gyors fájdalom volt, búcsúlevelet irt Apusomnak, nemrég találtam, még így is úgy irta, hogy az Öreg nehogy észre vegye, hogy ez az örök búcsú: szegény drága Apó, talán mostoha gyereknek érzed magadat, hogy nem jöttem, s csak most irok, most is csak azért, mert egyedül vagyok, mély csend körülöttem – jönni azért nem jöttem, mert a menés sajna nem izlik sehogysem, jövő héten még 2-3szor próbálkoznak, hogy hátha-hátha, egyenlőre nem mondhatom, hogy normálissan járhatok-kelhetek, mit is érnél velem? gondolataim Nálad, s Veled kapcsolatosak, hogy is fogjuk folytathatni, mint eddig? nem merem kérdezni Tőled, hogy hogy vagy? ne vedd tragikusan vitáinkat, az volt és lessz még, mig élünk együtt. – külömbség az, hogy, hogy ezelőtt én többet elhallgattam, s ezt ird most javamra, dolgoztunk mindketten, nekem talán a nehezebb rész jutott, szültem, anya is voltam, feleség is, kenyér keresetben is icipicit segédkeztem, azon kivül Rólad sem feledkeztem el, kezedre jártam minden szükségletednél a legaprólékosb dologban is, azt be kell tudnod, 58 év együtt, a hátralevő, még nekünk szánt idő elenyészően kevéske, kivagyok merülve, mint Neked terhedre esik minden mozdulat, nekem is már, próbálj hozzáfogni magad ura lenni, rendezd be, hogy részt vehess, apróságokért való fáradozásod ne essék nehezedre, ezért ne érezd magad szerencsétlennek, mint ahogy én sem érzem tehertételnek, ha együtt lehetünk, betegen, öregen, de egymásért, ha áldozat is: csak azt lássam, hogy akarsz akarni! az Öreg még kérdezi, ha megyek hozzá, mi van Anyussal, de meg se várja a választ s mindig hazudok pirulva valamit, a halálba úgy látszik belesimulni kell, mint egy fodornak, hullámnak vagy öltésnek, s mindig szivembe villan egy szuró fájdalom, őrzöm az ezüst szelencét, benne a nitroglycerin pastillák, még ugyan nincs mosógéped, de van rá remény, hogy Robi vásárol neked, miután háztatársi alkalmazottat nem vásárolhat, sajna itt is elég nagy hű-hóval folyik az élet, hatvanadik évembe járok, de mégis bele sodródtam mindenféle tennivalóba, most pld. megint baby sittingen vagyok, és aludtam már egy keveset, úgyhogy az irás elég jól megy, panaszkodsz, hogy a gyerekek önzők és szófogadatlanok, hát persze nincs egy napban 24 óránál több, ebből is néha aludni kell, úgyhogy éjszaka se nevelheted őket, mert akkor ők is alszanak, irj többet Violáról, miben nyilvánult az idegbaja, az sok mindenben jelentkezhetik, de legnagyobb baj, ha a munkahelyen van az idegcsomó, nem kapott táppénzt ez idő alatt, hogy olyan rossz helyzetben vannak? nehéz az élet néhol! a gramofón lemezt átadtuk, Hanna hálássan köszöni, épségben a könyvekkel megérkezett, több éjjel sikerült fogni a pesti rádiót, úgy látszik a nálatok duló hóviharok jól hozzák a hangot, most már tudjuk, miért ilyen rossz a légiposta járat, miért találod fantasztikusnak, hogy Apus segitsen a háztartási gépvásárlásban, hát mire való az IKKA? rádiót is lehetett vásárolni, lehet rajta Israelt hallani? Gabit elvarázsolta a zöld szem, állandóan azt nézi, és hallgatja a kavargó zugást a dobozból, Khruschev bejelentése a teljes leszerelésről és az új fegyverről nagyon megnyugtató, csak ne legyen új háború, és akkor máris könnyebb a létért való harc, nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen Elik és Violák egész életükön át viselik az átszenvedett rémségek és fájdalmak nyomait, és hány millió van még, akiknek sorsa még szörnyűbb volt, mint Solohov Emberi sorsa, Apusnak rengeteg szaladgálnivalója van, de még Sobel és ántiszemitizmus is folyik, akárhogy is trükközik De Gaulle, az algériai nép el fogja kergetni a franciákat, akiknek most a legjobb barátja Israel, mert közös az ellenség, Párisba letartóztattak ezer embert, az algiriaiak kormánya börtönben is tekintélyes, Apus remélem vesz magának egy kis szabadságot, ha Jozsef Konrádot befejezi, egy 100 oldalas elbeszélést forditott, csuklóból, mielőtt Göthét kapta, most meg egy félben maradt elbeszélés végén kinlódik, szintén a tengerjáró hőstől, de már a vége végének legvégén jár, rengeteg új szót kellett a kisujából kiszopva véres veritékkel megalkotni, amit sohse lehet majd használni, mert sem az israeli halászok se a hadsereg nem használ múlt századi vitorlásokat, egyszerre három dolgon nem lehet dolgozni, jó, hogy befejezi már a novellát, mert ha hosszabb volna, ő is a bolondok házába kerülne, milyen volt a gyerekek téli szünidője, nem-e fáztak meg a szánkózástól? gyönyörű lehetett az a sok hó, a hósziporkák, Gabi is irt egy szót a hóról, amit nem értettem, Macmillan egy érdekes beszédet tartott Afrikában, Wind of change, egyik szeme sir, de a másik is sirni fog, be kell végre venni a keserű pilulát, az imperialisták nem tudnak mit tenni, sorba kiharcolják szabadságukat a népek, és ők nem nézhetik ölbetett kézzel, a nagy baj az, mondja Apus, hogy ami a kolonializmus ellen igazán effective, az sokszor a legvadabb nationalismus és törzsi viszály, mint nálunk a zionizmus nélkül nem lehetett volna ország és állam, de ezt halkan mondja, reményli, hogy reformálható, de sajnos a dolgok dinamismusa megalkot új catastrophákat, mi mégis reménykedünk, az imperialisták próbálnak kiegyezni, de igy esnek cseberből-vederbe, a Macmillan meg a De Gaulle, meg az Eisenhower azt hiszik, hogy még tudnak valamire hatást gyakorolni, az egyik Kenyába, a másik Algirba, a harmadik Cubába, de csak mindig rosszabb lessz nekik, vegyenek példát a Soviet Unióról, aki önzetlenül támogatja az egyiptomi forradalmat, és nádcukrot vásárol Cubától, hogy felvirágozza az országot, drága Vikim, és a három Muksi, leveledet annyiszor elolvastam, hogy már kivülről fujom, Móra Ferenc meséit én is olvastam, mikor kislány voltam, és nagyon szerettem, az Egri csillagokra nem emlékszem, de ha még egyszer elkerülök hozzátok, elolvasom, ti még nem olvastatok Verne Gyulát? most a Sputnikok idején ti is fogjátok olvasni, Matyi küldött már egy rajzot nekünk a Sputnikról, ahogy kering a föld körül, csodálatos rajzkészsége van a gyereknek, az éjjel hallottam a pesti jelentést, már megint iszonyú hideg van nálatok, képzeld reggel mesélem Nagypapának, hogy Pesten ujra hideg van, hát azt mondja szegény onokák biztosan nem mehetnek iskolába, akkorát nevettem, hogy utána levegőt se kaptam, mert hát azon a rövid úton csak nem fagytok meg, ugy-e jártok iskolába? nem beszélve, hogy a szegény unokák nem biztos, hogy olyan tragicusan veszik, ha egy napot el lehet blicczelni az iskolába, persze egy ilyen tanitó, egy ilyen hámoré aszt hiszi, hogy az iskola maga a Mennyország, de szerintem ő egy szamár, hámor inkább, tudom, hogy nektek olyan iskolába járni, föl a hegy tetejére, mint egy szép kirándulás, hallom, Gabi mindig megáll a lépcső közepén, egy csatornánál, és hallgatózik, vajon mit hallgat a kis Gabó? legközelebb irjál újra, van télikabátod? Apus most egy kinai kiállitásra ment, én már úgy vagyok, vagy-vagy, vagy itthon szolgálok 24 órába, vagy nem szolgálok, és minden a feje tetejére áll, és akkor el tudok menni én is a muzeumba, a kinaiak amúgy is a gyengém, Hanna már jobban van, de még dagadt belül, 15 rövidhullám villany kezelés után az orvos reméli, hogy teljessen jól lessz, Elemér bátyó kitett magáért és irt egy egész hősi Eposzt, amiben részletessen beszámol, de már jót mulatunk a stilusán, megint a szokott lakkozás, és a hosszú szakáll, jákiráti, elég könnyű lefordítani, ha azt irja, jól vannak, tudjuk, roszszul, stb., teljessen igazad van a József és fivérei egy rendkivüli könyv, kár, hogy nem vártad meg héber nyelven, de ha lessz időd néhány év mulva újra elolvashatod, az igazat megvallva, én még el se kezdtem olvasni, mert Apus kinjai és gyötrelmei, és átkozódásai 3 éven keresztül tulságosan élénken élnek bennem, és nem szivessen lettem volna T. Mann helyébe, most a Belgák járják ugyanazt a táncot Kongóval kapcsolatba, mint a franciák Algirral, Kongó úgyis independent lessz, conferencia conferencia hátán, szájtépés szájtépés hátán, Castro végre nem ingadozik tovább, az amerikaiak biztos dühössek lesznek, hogy a sovietektől vesz olajat és nem tőlük, de legalább végre tudjuk, hogy mire is kell a Sahara a franciáknak, hogy Atomot robbangathassanak ők is, mert ők igy értelmezik az égalitét, hogy ők vannak olyan erőssek, mint az amerikaiak, vagy angolok, az már csak olyan halandzsa, tudod, mit jelent ez a szó? hogy neked bakfitty egy ilyen washing machine, és hogy Robi Újévre megigérte, már nem tudom, hanyadszor igéri meg Robi, Újévre, Húsvétra, Hanukára, Yom Kippurra, nem akarom bántani, de az utolsó pillanatba mégis arra gondol, hogy másra kell a pénz, mondjuk egy ebédre a New York palotába, mondd, hány Ikka 24 dollár? nem értelek, kis szivem, miért irsz ilyen misztikusan: ha valami komoly baj volna megirnám, kérlek, ird meg akkor is, ha nem komoly, mert tudom, hogy nehéz egy dolgozó Anyának, és általában nehéz egy prolinak, de majd ha milliók fogják elismerni, hogy globálisan jobb nekik, mint a múltban volt, az már azt fogja jelenteni, hogy egy lépéssel előre mentünk, a legfontosabb barátja Ben Gurionnak, rögtön Eisenhower után a rókaképű Adenauer, most éppen New Yorkban nyalja egyik a másik fenekét, két büntudat csókolgatja a másik keze fejét, de örültem volna, ha sokkal részletesebben beszámolsz a mosógépről, gondolom a legnagyobb rész Robi műve, vagy ez is csak olyan álomféle részemről? fő az, hogy a facsaró gép facsar és nem te vagy kifacsarva hanem a rongyok, Apus izzad, dolgozik, kinlódik és szenved az ifjú Werterrel, ahogy halad előre a könyvben, egyre jobban átalakul, sóhajtozik, lovagol, szerelmes leveleket firkál képzeletben volt jerusalemi és galili szépségeknek, nem nekem, dehogyis nekem, hanem azoknak a nőknek, akik mindig felbukkantak, ha véletlenül meghallották, hogy köztünk éppen milhámá dúl, képzeld T. Mann özvegye itt van rövid látogatásra, Apus is tiszteletét tette a kiadóival, Manné nagy lelkesedéssel mesélte, hogy a legtöbbet olvasott könyvek ma Magyarországon a férje művei, igen csinosan konzervált asszony, Apus szerint, akin nem látszik a kora, megkaptuk az Élet és irodalom cimű lapot, a szép nagy boritékban, azóta is törjük a fejünket, miért küldte ezt a lányunk és fizetett érte 16 forintot, a lap szép, habár csak úgy felületessen néztük át, olyan sok minden egyéb van már, ami előbb van feljegyezve a kötelességlistára, remélem nálatok is elmúlik az influenza járvány, most meg Sergei szemével vannak bajok, Hanna fiai úgy látszik nem örökölték a dédapjuk sasszemét, most azon megy a vivódás, hogy Sergei szemét is megoperálják-e, minden ilyen beavatkozás veszélyekkel jár és fájdalmas, de vannak fájdalmasabb dolgok, Dél-Afrikába volt a Sharpeville mészárlás, 69 „nigger” meghalt, 180 megsebesült, komolyan, nem szabad ujságot olvasni, még szerencse, hogy Khruschev nem adja föl, elment találkozni De Gaulle-lal Párisba, és nem rejtette véka alá a véleményét, mert nem olyan fából faragták, szimpátiát, szerelmet nem lehet erőszakolni, ha nem szeretsz Macáékhoz járni, ne menj, primitiv nő, én szeretem, éppen, mert primitiv, a férje ex neje molesztálja őket, majd megunja, április előtt biztos nem lesz ott az IKKA, most megint baby sitter vagyok, és olyan finom ülni, néha egész bolond vagyok, nem birom a sietést, és mégis mindig sietek, a régi verkli, az egész világ rohan valahová, csak nem tudni, hová, Apus meg éppen állatorvosi lova a nincs idő theóriának, nála nem csak idő hiányzik, hanem az erő is, ha nem volna olyan kegyetlen, nevetni is lehetne a legutóbbi nincs idő mizérián, Apusnak hónapok óta rettentesen fájtak a fogai, nem birta viselni a protézt, végül elment az én technikusomhoz, aki a legjobb ember a földön, egy igazi lámed vov, pénzt nem fogad el, csak nagy nehezen, no, az kezelte egy hétig minden eredmény nékül, végül csinált néhány röntgen képet, és a végén kicibált neki egy ép fogát elől lent, ami a másik kettőt is meglazitotta, a fogfájás még tovább tartott, Apus elment a betegsegélyzőbe, ott az orvosnő, aki nem is ismerte, megállapitotta, hogy abscess van a foghúsán, felvágta és kitisztitotta, ingyen és bérmentve, már túl is van a fájdalmon, csak éppen egy új fogat kell tetetni a protézisre, hát ez lessz a vége annak, ha sosincs idő fogorvoshoz járni! és ha nem akarnak tárgyalni, hanem csak zsarolni, lőni, letartóztatni, felnégyelni, eltaposni, fölégetni, szabotálni, kinyirni, fölmorzsolni, elkergetni, börtönbe lökni, ha a másikból gonoszt csinálnak, rémképet, ijesztő Démont, hát ez lessz a következménye a folytonos hystériának, lányom, te nem ismered az Ady versekről irt paródiákat, ezek a mi időnkből származnak, de leirok neked egyet: Hát maga megbolondult, megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond, te a gyerekek fél évi bizonyitványáról ötször beszámoltál, de Gitusról már legalább ötször kérdeztem, de semmi válasz, úgyszintén az orvosságról sem irtál, megjött-e, használt-e, az orvosság hidegen tartandó, Hanna jól van, csak néha van nyakszirtfájdalom attakja, úgy látszik ez is olyan félévenként kinzó betegség, tél és nyár végén, éppen ezt kellett neki örökölni az Apámtól, jákiráti, rettentő nagy kérésem van hozzád, talán 37 éves fejjel föl is fogod végre, amit most irok, figyelmessen olvasd el, és igyekezz meg is érteni helyzetünket, minden mondat, amit oda utazásunkkal kapcsolatban irsz, mérhetetlenül idegesiti Apust, már elhatározni is nehéz volt magát, sok álmatlan éjszakájába került, már egyszer megirtam neked, hogy Apus legfőbb gondja, hogy halála előtt irhasson meg valamit olyat, ami a lelkében van réges régen felhalmozódva, nincs még egy ember, aki ilyen hősiessen viselné sorsát, más iró, ilyen helyzetben egoista kinzó szekánt, a legközelebbi környezetének rémségévé válna, Apus csak önmagát marcangolja, és minden más gondja van, csak nem az ő saját kényelme vagy kielégülése, Apus nem az elefántcsont toronyból tekint az életre, és mindig vannak közügyek, amivel aktiv, a rádióban, vagy az újságban megjelenő rémségek mindig újra és újra felzaklatják, természetessen túl sokat foglalkozik olyasmivel, és rágódik olyan ügyeken, amikre rég egy futó gondolatot sem érdemes áldozni, de ez a pont teljessen egyéni, a gondolatszabadságot nem lehet megváltoztatni, és ez a jó még az életben, NE VÁLASZOLJ ERRE A LEVÉLRE! ne félj, idejében értesitve leszel jövetelünkről, de mi magunk egymás közt is igen ritkán emlegetjük ezt az utazást, remélem Apus Franciaországban teljessen kikapcsolódhat az itteni gondokból, és ez már maga pihenés és egy kis relaxing lesz, most hogy a narancs virágzik, Hannának nehéz széna láza van, de te ebben expert vagy, négy napja chamszin van, ezután az allergia könnyebb lessz, most itt azon ujjong a sajtó, hogy a Cleopátrát nem hagyták kikötni New Yorkba, mert egyiptomi hajó, bosszuból, hogy amerikai hajók nem mehetnek át a suezi csatornán, amik israeli árut szállitanak, pedig nem ott kellene keresni a megoldást, hanem itt helyben, én kicsit monkey business-t csináltam, a cukrom 330 volt, sok búrmogyorót ettem és sokat izgultam, de most már 146, ami normális nálam, hogy telt nálatok az ünnep? Ápr. 4ét gondolom, egy szót se irsz erről, talán már nem olyan fontos számotokra? irj hosszabban a gyerekekről, ez érdekel mindkettőnket, hogy megismerjük jellemüket, mielőtt oda érünk, hogy nagyon várnak, azt tudjuk, ezt minden leveledbe megemlited, én már augusztus elején ott leszek, de ha elküldheted őket nyaralni, csak küldjed! mennyire Apfelbaum az egész család, kezdve Apustól végezve Hannán, amennyi szaladgálás volt a nátha elleni orvossággal, ez nálatok lehetetlen, hiszen nálatok a fő érték az ember! ezért nálatok ezt a gyógyszert nem lehet beszerezni, a cseppeket majd jövő hét kezdetén elküldöm, Apusnak két hétig nem volt ideje orvoshoz menni a szivével, remélem nem lessz késő hétfőn, a sors iróniája, hogy egész Tel Avivban nincs orvossa, minden alkalommal buszra kell szállnia, ami maga tortura, és Kfar Szabába kell utaznia, furcsa az élet a Sputnikok, atombombák és Lunikok korában, csak azért irok gyorsan, hogy ne aggódj, mert hát te is a pánik csinálók családjához tartozol, mint Hanna, tegnap itthon csináltak E. C. G. felvételt és Apus szive rendben van, azaz nincs új infarct, ami fontos, mert ha egy új attak lett volna, az egész utazás kétséges lett volna, általában egy kicsit jobban érzi magát, úgy látszik, egy szakadás volt köhögés után, és Apus lábon csinálta végig ezt a rettenetes 2 hetet, mert amikor levegő jut a mell-hártyákba a has felett, az rettenetes fájdalmakat okoz, Apus ebben az állapotban irt egy kis verssorozatot a dél-afrikai négerekről, Május 1én fog megjelenni, véleményem szerint ezek a versek túlszárnyalják amit eddig valaha irt, Apus dühöngeni fog, hogy ennyit merészelek, mert az bősziti legjobban, ha merünk beszélni róla, vagy aggódni miatta, nem tudom, minek vegyem, gőg, vagy szerénység, az este itt volt Hanna, szegény feje benne van az allergiába a feje búbjáig, köhög mint egy vén asztmás, a nadrágját 10x kell egy nap váltani, de reméljük, hogy a virágzásnak vége lessz, és ő is jobban lessz, Apus szentül megigérte, hogy ha befejezi a Werter forditást az utazás előtt, sárga nadrágot húz, megtanul lovagolni, nem lövi főbe magát, és nem kezd semmi komoly munkába, hanem pihen, no majd meglátjuk, akit küldtem hozzád, az annak a magas szőke csinos fiúnak a nővére, aki Beirutban is tanult egy évig az orvosi egyetemen, lehet, hogy láttad, ez a fiú egy kitünő, aranyszivű szülőorvos, aki elhagyta Telavivot, és bent a kórházban lakik, hogy effective kéznél lehessen a szüléseknél, micsoda szörnyűség a kémrepülőgép a Soviet Unió fölött, és éppen akkor, amikor már oly kedvezően folytak a tárgyalások, az amerikaiak mintha szándékossan csinálnák, nehogy Berlin ügye megoldodjék, és hogy felbosszantsák Khruschevet, aki amúgy is kissé sanguinikus, de legalább őszinte, az U2 pilóta életben maradt, küldöm Apus Dél-Afrikai verseit, ezek a versek ugyan nem okoznak élvezetet, csak fájdalmat, de a fájdalmak is nagyszerűek, ha igy vannak kifejezve, de a Pártba úgy kezelik, mintha kislányok szalvéta gyűjteménye volna, ezek is rettenetes erőbe kerültek, Apus csak eszi a mérget nagykanállal, ha más lapban közölte volna, megcsókolták volna a kezét érte, és igy csak ágmát nefesh, Hanna az idén rettenetesen szenvedett asztmatikus köhögésben az allergiától, talán vége lessz már az utóbbi chamszinos napoktól, nálad meg most biztosan kezdődik, habár az este talajmenti fagyot jósoltak a Petőfi rádióba, remélem, az összes virág lefagy, Viki, te ne haragudj ránk, hogy mint valami Moloch, állandóan levélre várunk, levélre éhezünk, irigyellek a nagy szép Május elsejéért és azért a 3 tabáni cseresznyefáért, ami alá lepihensz, mikor a napköziből haza felé tartasz és gyönyörködsz a fátyolszirmu virágokban, Matyi Visegrádba, te meg Esztergomba hajóztál, a Bazilika olyan gyönyörű volt, hogy nem is tudod elmondani, azért megpróbálhatnád, még mesélj még a színpompás utazásról Árpád házi királyaitok várához, most már ilyen szépen fel tudod sorolni őket, hamarossan már az angol királyokat is fel fogod tudni sorolni, de ne hidd, hogy a királyok a legfontosabb személyek a földkerekségen, remélem, ha félbe is szakadt az uszó tanfolyam, te már eleget tanultál ahhoz, hogy ne fulladj a Balatonba, a majdnem úszni tudás és az úszni tudás között, azt mondja Apus, halálos a külömbség, úgyhogy vegyél fel magadra gummikarikát, a Matyi pedig remélem nem bántja a kisöccsét, ez nem jó dolog, hogy még mindig bepisil, nem hogy nem jó, tragicus, igy védekezik az agressio ellen, de ezért nem szabad büntetni túl szigorúan a bátyot, nehéz helyzet, a szülők ilyenbe voltaképp tehetetlenek, ma végre elviselhető az időjárás, hat napig tartó szüntelen chamszin után, Apus megkért, hogy vegyem le őt a műsorról, de majd találok módot, hogy ha felgyült a sok érdekes anyag róla, megirjam, Hanna bolonditja a fejemet, hogy Sárának vigyek egy babát, amit ő megigért ottlétekor, én kategorikus nemet mondtam, nem hurcolhatom egy hónapon keressztül, igy is annyi minden hurcolni való lessz, Apus elvinné a fél könyvtárát, ha tőle függne, mondom neki, úgy nem lehet irni, ha állandóan mások könyvét olvasod, mire ő mondja, hogy csak úgy lehet irni, ha állandóan mások könyvét olvasod, úgy látszik, ebbe nem értünk egyet, de ő az iró, Zitától jött levél, Gitus nagylányától, akit az Apja észre se vesz, annyira bele van bolondulva a kisebbikbe, a kicsi gyerekek igazi vérszivók tudnak lenni, és a szülők nehezen tudják ellensulyozni a nagyok sérelmét, az én elvem ebbe az, hogy mindig az igazi érzelmemet mutatom, de félek, hogy te Vikinél azért túlzol annyit, mert rossz a lelkiismereted, Matyinál azért tulzol, mert nem érted a lelke mozdulásait, és véded a kisöccsét, a Gabinál azért tulzol, mert őt imádod a legjobban, és a Sáránál meg azért, mert ő a legédesebb, de ebcsont beforr, Zita úgy látszik, kezd beleevezni a felnőtt korba, most múlt 17, szegényke még nem érti, hogy az ő korában még az önkereséssel vannak elfoglalva, meg bujócskát játszanak a szerelemmel, keresik az ifjút és félnek is tőle, de ezek a bajok sajnos nagyon múlósak, és az évek a lelkére raknak majd egy szürke szint, és az önmaga keresését felváltják a napi gondok, a legnehezebb embert csinálni, mindig emlékszem Lisenko hires mondására: Organism is born, men are made, én sok évig búsultam, hogy Dávid olyan rossz hangulatú és neheztelő, mintha mi valami alapvető hibát követtünk volna el a nevelésében, talán igaz, hogy hibásak vagyunk, hogy ilyen, és nem másmilyen, de ma már megnyugodtam, mert egy rendes tisztességes ember, hogy nem akart tanulni, azt nem tudtuk megváltoztatni, igaz, most uj szinek rakódnak a neheztelésére, mert kezd nem egyetérteni Abával, nagyjából semmiben, de politikáról itthon, a familiába nem beszélünk, a nagylánya, Sosana ugyancsak nem jó tanuló, a gymnasium veszélyben forog nála, a kislány túl szép, és túl sokat foglalkozik önmagával, ha jön, mint a szélvihar, átrobog a lakáson, hozza magával a tavasz illatait, most már a Somer Hácáir mozgalomban van, az is segit, hogy a tanulás elhanyagolódjon, véleményem szerint minden youth mozgalomban a gyerekeknél a fősulyt az iskolára kellene helyezni, azaz a tanulásra, van mit tanulni az amerikaiaknak is, Khrushchev kirakta a 2. USA kiállításon a kémrepülő roncsait Moskvába, erre nem lehet mit felelni, Khrushcsev követelte, hogy Eisenhower bocsánatot kérjen, de Eisenhower inkább még 10 kémrepülő gépet küld, de nem kér bocsánatot, annyira idegessek az amerikaiak, hogy miben mesterkednek a Sovietek, mert tudják, hogy sokkal előbbre járnak náluk, Ben Gurion irtó titokzatos nagy beszédet mondott a Knessetbe, Buenos Airesba tiz nappal ezelőtt elfogták Eichmannt, mindenki meg van döbbenve, az argentinok tiltakoznak, még van pofájuk tiltakozni, mikor végig tudták, hogy kicsoda az a Ricardo Klement, de nem csak ők tudták, mások is biztos tudták, és a legkülönösebb, hogy mikor már sejtették, hogy ki lakik a Garibaldi uccába, azon vesztett rajta, hogy megünnepelte az ezüstlakodalmát a feleségével, egy nagy csokor virágot vitt neki, márc. 21én, éppen a Sharpeville-i mészárlás napján, amikor a dél-afrikai négerek a vérükben fetrengtek, mert tiltakozni mertek az Apartheid ellen, nálunk a helyzet a következő: Susu kiváló tanuló, Áron kiváló tanuló, úgy olvas és olyan sokat, mint egy felnőtt, Sergei jövőre fog iskolába járni, Soso már nagy lány, a tanulásra csak most kezdi komolyan adni a fejét, Támár kiváló festő-rajzoló, a tanulásban közepes, az evésben viszont kitüntetést érdemel, én magam már kezdem az utazást komolyan venni, június 24én, szóval 18 nap múlva hajóra szállunk

(Részlet egy regényből)

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 36. szám