Forrás: NOL

Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. szeptember 11.

Családja, barátai, pályatársai, politikusok, közéleti személyiségek vettek végső búcsút Faludy György költőtől, műfordítótól, Kossuth-díjas írótól a Fiumei úti sírkertben szombaton. A magyar irodalom doyenje életének 96. évében, szeptember 1-jén hunyt el.

A “nagy mesélőnek” megadatott az időutazás, amit saját szuverén módján élt végig – mondta a ravatalnál Hiller István oktatási és kulturális miniszter, hozzáfűzve, hogy Faludy György egyfajta burokban élt és intellektusa, életigenlése és mindent átitató humora védte őt a kíméletlen XX. századtól, a holokauszt borzalmától, a recski évek kiszolgáltatottságától, az emigráció magányától.

Donáth László evangélikus lelkész a ravatalnál arról szólt, hogy Faludy György nem egyszerűen a hősiesség, a bátorság költőjeként marad meg számunkra, hanem versei által, amelyeknek egyetlen célja és értelme, hogy hallgatójuk vigaszra találjon.

Szőcs Géza költő, író búcsúbeszédében arról beszélt: Faludy György egy őrült világban hordozta azt az üzenetet, hogy léteznek, létezhetnek, létezhetnének épeszű emberek, épeszű világok. Ez a bizalom, ez a szeretet, ez a remény kormányozta őt egy tébolyult évszázadban.

A költőtől búcsúzott Orbán János Dénes és Kányádi Sándor költő, Csaplár Vilmos író, Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyház püspöke és több száz tisztelője is.(MTI)

Comments are closed.