Forrás: NOL

Blogkóstoló

Népszabadság * Népszabadság Online * 2006. szeptember 9.

Kép: http://holyprepuce.nolblog.hu/Teveli Gábor, a Népszabadság Tajvanon akkreditált tudósítója Chinaman kalandjaicímen vezeti naplóját a Nolblog-on . Legfrissebb bejegyzésében arról írt, hogy meglátogatta őket egy barátjuk Pennsylvaniából, a jámbor anabaptisták földjéről.

“Jeanette kedves, pöttöm leány, kifogyhatatlan mondandóval és érdeklődő szemekkel. Szőke és jogász. Korábban a kelet-európai felzárkózás jogharmonizációját vizsgálta Szerbiában.

A családja az Atlanti-óceán partján él, az írországi Kerry megyében. Bár csak 26 éves, Jeanette sokat látott már. Jeanette most járt először Kelet-Ázsiában, Tajvanon mégis egész otthonosan mozgott. Főleg arra volt kíváncsi, amit Amerikában nem láthat a kínai negyedekben. Hála istennek, Tajvan mindenkinek tartogat valami meglepetést.

Érkezése után pár nappal Jeanette készen állt a tajvani felfedezőútra. Reggeli után kiterítette maga elé a sziget térképét a padlóra, és vizsgálgatni kezdte a tengerpartokat. “Minimum egy hét tenger” – szögezte le határozottan, szünet nélkül pásztázva a partvonalat. Tömpe ujjával egyre délebbre haladt a térképen, le a Ráktérítő alá, majd hirtelen rábökött egy parányi pöttyre Tajvan déli csücskénél: “Ez jó lesz”.

Úgy alakult, hogy a pöttöm pennsylvaniai lány a lehető legkisebb és legismeretlenebb szigetecskét szúrta ki magának Tajvan térképén. Siao Lioucsou nevét akkor ki se tudtam ejteni, de mint később kiderült, a helyiek többségének arról sincs fogalma, hogy a sziget egyáltalán létezik.”

További blogszemlék:

Flo: Halleluja

“Matthew Thiessen szülei amerikai misszionáriusok. Ő Peruban született és ott kisiskoláskodott, az első magömlés már valószínűleg Ecuadorban érte, kanadai korában akarta először megváltani a világot, úgy, hogy a szülei akkor már egy egészen más országban hirdették az igét. Úgy látták, fontos, hogy az iskolai oktatása zavartalan legyen, így nem azt szakították meg, hanem a családi köteléket. Átnyergelt aztán Matthew az USÁ-ba, egy nóném főiskolára és új otthonának egy háromszor négyméteres kollégiumi szobát nevezett ki. Ami az emeleti könyvtár volt egyben. Végül úgy gondolta, ezek után mi baja lehet, megpályázza az indonéz ösztöndíjat.” Tovább a blogba

Kurama: merülés

“Én anyámnak már rég megbocsátottam, ahogyan apámnak is. Ezek fájnak, mindig is fájni fognak, de ez nem jelenti azt, hogy erre hivatkozva ki- vagy megkerülni lehetne dolgokat. Nem lehet egész életen át a meg nem élt életről beszélni, a kapott sebekre hivatkozni. Az ő hibájuk, ha így történt, az én felelősségem, mikor szakadok el ezektől a fájdalmaktól. Az már az enyém. Felnőttként már nem mondhatom, hogy értsd meg, nem tudok másmilyen lenni, mert apám-anyám-akárkim ezt és ezt tette velem. Felismerem, amikor ezek a dolgok működnek bennem és nem könnyű velük, de ez már nem tartozik a másikra. Nem terhelhetem meg a fiamat a saját sebeimmel. Lesz neki így is épp elég saját. Jó, nem is lesz sose független tőlük, hiszen azok alakítottak engem, de hogy mennyire befolyásolják az életét, az már rajtam múlik. Össze vagyunk drótozva rendesen, na.” Tovább a blogba

Naima: Amerika-gyűlölet

Az első napokban az egyik legmegdöbbentőbb élményem Teheránban egy óriásplakát volt.

“Izraelt el kell törölni a Föld színéről!” – olvasható A Hezbollah vezetőjének, Naszrallahnak a képe mellett. Tovább a blogba

(nolblog)

Comments are closed.