A poszméhek napközben kirajzanak, hogy nektárt és virágport gyűjtsenek. Este aztán hazatérnek a fészekbe, és mozdulatlanul várnak a következő reggelig. Bár egyesek éjszaka sem engedhetik meg maguknak a pihenést. Elvégre a tojásokról éjjel-nappal gondoskodni kell.
Ennek megfelelően az illetékes „dolgozónőknek” másképp ketyeg a belső órájuk, mint ahogy azt a Shai Yerushalmi kutatója és Guy Bloch, a jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársa a földi poszméhek (Bombus terrestris) esetében megfigyelték.
A földi poszméhet, mely rendszerint régi egérlyukakba fészkeli be magát, Izraelben külön tenyésztik, mivel segít a haszonnövények beporzásában. Átlátszó plexiüvegből készült dobozba telepítik be őket, így a rovarok egy videokamera segítségével könnyen megfigyelhetővé válnak. Ahhoz, hogy megtudják, mi játszódik le a sötétben, piros fénnyel borítják be a „díszletet”. A poszméhek ugyanis – hasonlóan a mézméhekhez – vakok erre a színtartományra.
Hogy milyen feladatot vállal el egy dolgozónő a dongófészekben, mindenekelőtt a testméretétől függ. A tekintélyes példányok általában virágról virágra repülnek, és a rajt látják el élelemmel. A kisebbek gyakran egész életükben otthon maradnak, hogy az utódokról gondoskodjanak. A belső- és külsőszolgálatos dolgozónők azonban nem pusztán a termetükben különböznek. Ez kiderül azon poszméhek esetében, akiket még a bábburokból való kikelésük előtt egyenként helyeznek el kis méhsejtekben. Kedvező ellátás mellett a nagyméretű egyedek itt – még fajtársi kapcsolat nélkül is – hamarosan jellegzetes napi ritmust fejlesztenek ki.
A serény aktivitás és a több órás pihenő akkor sem szűnt meg, amikor a poszméhek tartósan sötétben maradtak. A kisnövésű példányok ezzel szemben a nap bármely szakában gyakran mozgásba lendültek. Mivel belső órájuk nem ír elő egy meghatározott ritmust, ez eleve predesztinálja őket a nonstop utódgondozásra.
Koruk előre haladttával, körülbelül egyhetesen, persze néhány kisebb dongó is kialakítja azt a spontán tevékenységi ritmust, mely nagyobb nővéreiknél rendszerezi egy adott nap leforgását. Feltehetően ezért nem esik nehezükre, ha szükség esetén, a fészken kívüli munkákat is át kell vállalniuk. Elvégre egy poszméhcsaládnak rugalmasnak kell lennie. Amennyiben kint túl sok dolgozónőt veszítenek – esetleg kedvezőtlen időjárás miatt -, a kicsi dongóknak is ki kell repülniük, hogy élelmet szerezzenek.
A mézméhek esetében a belső-külső szolgálatváltás általános gyakorlat: Eleinte minden dolgozónő az ivadékgondozásnak szenteli magát. Csak egy-két hetesen kezdik mag a pollen- és nektárgyűjtést. Ámde ez a karrier sem egyenes út. Ha a szükség úgy kívánja, a nektárgyűjtők ismét a méhkaptárban találhatják magukat.
Guth Holda
