Forrás: NOL

“Molnár Ferenc” Zenicán, és még több is lehetett volna a váratlanul sima Eb-selejtezőn

Népszabadság * Hegyi Iván * 2006. szeptember 7.

Még az Eb-selejtező kezdete előtt egy órával is a magyar Himnuszt gyakorolta a helyi zenekar, de tehette nyugodtan, mert a zenicai sporttelep főépületéből kiszűrődő dallamból legföljebb foszlányok hallatszottak az odakinn már ekkor is óriási hangzavarban.

Ebben a városban, bár nem ritkaság, mégis különlegesség a válogatott mérkőzés, mivel Bosznia-Hercegovina labdarúgói szívesebben játszanak itt, mint Szarajevóban, s ennek oka éppen az az atmoszféra, amely szerdán szintén tapasztalható volt. A lelátók már fél hétkor csaknem teljesen megteltek – még szép, hiszen a kis stadion 18 000 jegye napokkal korábban elkelt -, a nyolc óra utáni kivonuláskor pedig szorosabban bújtak össze az egymás mellé kerülők, mint Leonard Whiting és Olivia Hussey Franco Zeffirelli klasszikus Rómeó és Júliájában…

E közönség még azt is megtapsolta, ha méterekkel Hrgovic mögé szállt egy átadás, melyet magyar partdobás követett; képzelhetik, milyen ováció tört ki, amikor a baloldali középpályás tíz percen belül kétszer is úgy hagyta ott Fehért, ahogyan akarta. (A jobbhátvéd mindkétszer “felborította” őt, így a magyar játékosból egyhamar sárgás Fehér lett…) Ezzel együtt a házigazdák nem voltak veszedelmesek, sőt az első igazi helyzetet Torghelle alakította ki, és rontotta el. A csatár nagyon könynyen átjátszotta Barbarezt, ám az ötös sarka közeléből nem lőtt, hanem visszapasszolt, de oda, ahol egyetlen társa sem járt. Huszti viszont nem gurigázott, hanem – Dárdai szerelése után – huszonöt méterről azonnal kapura küldte a labdát, és a csattanásra eszmélő Hasagic hálaimát mormolhatott a felső lécnek, amiért az hárított helyette.

Ha különösebben látványosan nem futballozott is, sokkal nagyobb koncentrációval játszott a magyar csapat, mint a norvégok ellen, igaz, az összpontosítás múlt szombati fokát nem volt nehéz meghaladni… De a kis öröm is öröm: szerdán magyar szempontból nem kellett 0-2-t feljegyezni a 32. percben, sőt a 33.-ban honfitársaink vezettek! Husztit Spahic a tizenhatoson belül – az ártalmatlannak tetsző szituációhoz képest kiváltképp hevesen – elrántotta, és Kapitanisz ciprusi játékvezető a légkörrel mit sem törődve tizenegyest ítélt. A büntetőt Huszti finoman a jobb sarokba helyezte (0-1), majd négy perccel később Kapitanisz kiállította a változatlanul felajzott Spahicot. A mérkőzés bírája nem vált a publikum kedvencévé, de Zenicán nem sokan dicsérték Bolicot sem, amikor a csatár a sérülések miatti hosszabbításban hét méterről, szerencsétlen mozdulattal a jobb kapufa mellé továbbított.

Majd a második félidőben – hiszik vagy sem – öt perc alatt elcsendesedett a nézőtér. Előbb Gera mellel szerzett gólt Tóth bal oldali szöglete nyomán – a labda a túlsó oldalhálóba jutott, értelemszerűen belülről -, aztán Dárdai ugrott ki Papac előzékenysége folytán, és laza mozdulattal a bal sarokba paszszolt (0-3). Ezzel – ki gondolta volna? – a csoportbeli gólkülönbséget sikerült kiegyenlíteni, de a vendéglátók riadalmát és a hirtelen kiteljesedő magyar fölényt látva már arra lehetett számítani, hogy lesz még plusz is… Ám Kapitanisz szintén úgy érezte, hogy “egalizálnia” kell, és váratlanul befújt egy tizenegyest a házigazdák javára, amelyet Misimovic a jobb sarokba lőtt (1-3).

A közönség “újjáéledt”, ám a 66. percben csak Husztin múlt, hogy nem “norvég” állás jelent meg a táblán, természetesen fordítva. A középpályás magányosan vezette a labdát a félvonaltól a tizenhatosig, majd belül felbukkant a negyven métert sprintelő Tóth is, de fölöslegesen futott, mert társa nem akarta észrevenni, ráadásul szólója végén Hasagicot találta el. Majd a 85. percben jóval önzetlenebb volt, csakhogy passzára hiába érkezett Torghelle, a kapufa megint kisegítette a szerencse egyébként szépen “kitömött” fiát, Hasagicot.

Ezúttal azonban emiatt sem kellett bánkódni, hiszen a magyar válogatott nemhogy nyert, de egészen simán győzött, méghozzá idegenben. S az előző produkcióhoz képest nem csupán futballra emlékeztetett a szerda esti teljesítmény, hanem atlétikára is.

Hármasugrásra…

A C csoport további mérkőzésein: Norvégia-Moldova 2-0; Törökország-Málta 2-0.

Bosznia-Hercegovina-Magyarország 1-3 (0-1)

Zenica, 18 000 néző. Jv.: Kapitanisz (ciprusi).

Bosznia-Hercegovina: Hasagic – Spahic, Barbarez, Papac, Music (Muslimovic, 46.) – Bartolovic (Trivunovic, 64.), Kerkez, Misimovic, Bajramovic, Hrgovic (Beslija, 74.), – Bolic.

Magyarország: Király – Fehér (Kiss, 83.), Éger, Vanczák, Lőw (Juhász, 66.) – Tóth, Molnár, Dárdai, Huszti – Gera, Torghelle (Kabát, 91.).

Gól: Huszti (33., tizenegyesből), Gera, (47.), Dárdai (50.), Misimovic (63., tizenegyesből).

Ez történt még

A C csoport mérkőzésein kívül jó néhány Eb-selejtezőt rendeztek. A B csoportban, az idei vb-döntő párizsi “visszavágóján” a franciák 3-1-re legyőzték az olaszokat (gól: Govou 2, Henry, illetve Gilardino).

A csoport: Azerbajdzsán-Kazahsztán 1-1; Örményország-Belgium 0-1; Finnország-Portugália 1-1; Lengyelország-Szerbia 1-1.

B csoport: Litvánia-Skócia 1-2; Ukrajna-Grúzia 3-2; Franciaország- Olaszország 3-1.

D csoport: Szlovákia-Csehország 0-3; San Marino-Németország 0-13.

E csoport: Oroszország-Horvátország 0-0; Izrael-Andorra 4-1; Macedónia-Anglia 0-1.

F csoport: Svédország-Liechtenstein 3-1; Izland-Dánia 0-2.

G csoport: Bulgária-Szlovénia 3-0; Albánia-Románia 0-2; Hollandia- Fehéroroszország 3-0.

Comments are closed.