Gici kastélyabszurd: „Csak műemléket ne!”
Népszabadság * Cseri Péter * 2006. szeptember 7.
Szeretnék megmenteni a kastélyt a pusztulástól Öt éven belül másodszor gyűjtenek aláírást a Veszprém megyei Gic lakosai: először akkor tiltakoztak, amikor le akarták dózerolni a faluban található Jankovich-Bésán-kastélyt, most pedig azt akarják elérni, hogy az épületegyüttest töröljék a műemléki listáról.
Aki azt hiszi, hogy a 440 lelkes bakonyi faluban csupa izgága ember él, akiknek semmi sem jó, és a lázadás puszta öröméért tiltakoznak minden ellen, ami a település egyetlen építészeti értékével, a XIX. század első felében épült Jankovich-Bésán-kastéllyal kapcsolatos, az téved.
– Mindig az volt a célunk, hogy ez a gyönyörű ingatlan megmeneküljön a pusztulástól – állítja Horváth Tibor, Gic polgármestere. – Úgy tűnt, sínen vagyunk, félig már el is készült a kastély rekonstrukciója, amikor az idén tavasszal váratlanul műemlékké nyilvánították az épületegyüttest. Mint utóbb kiderült, ennek súlyos következményei lettek.
Mielőtt ezekről a következményekről szólnánk, érdemes felidézni az ingatlan történetét. A Jankovich-Bésán grófi család az 1840-es évek-ben kezdte építeni a gici kastélyát, amely a XIX. század második felében nyerte el a végleges formáját. A nemesi família a második világháború végén elhagyta az országot, a kúriájuk ekkor állami tulajdonba került, amit előbb a honvédség, később a megyei önkormányzat hasznosított. A megye évtizedekig nevelőotthont működtetett a kastélyban, amelynek végül a tulajdonjogát is megszerezte.
Amikor 2000-ben a megyegyűlés elhatározta a gyermekintézmény bezárását, úgy döntöttek, hogy lebontják a kastélyt. A giciek megdöbbentek a hír hallatán, s tiltakozásuknak nyomatékot adva aláírásgyűjtésbe kezdtek, majd hosszas tárgyalássorozat eredményeként sikerült megmenteniük a kúriát a ledózerolástól: a megye térítésmentesen átadta a kastély tulajdonjogát a helyi önkormányzatnak.
– Ekkor következett csak a neheze. Nekünk egy fillérünk sem volt, ezért befektetőt kellett keresnünk a kastély felújítására és üzemeltetésére – mondja Horváth Tibor. – Így találtunk rá a veszprémi RÁTESZ Kft.-re, amelynek 99 évre ingyenes használatba adtuk az ingatlant azzal a feltétellel, hogy legkésőbb 2009-ig egy négycsillagos kastélyszállót alakít ki az épületegyüttesből, amivel új munkahelyeket is teremt a faluban.
A veszprémi ingatlanfejlesztő cég mintegy 200 millió forintra becsülte az 1700 négyzetméteres kastélynak és környékének a felújítását, átalakítását. A jogerős építési engedély birtokában a külső rekonstrukcióhoz 57 millió forintos uniós támogatást is sikerült szerezniük, amelyből eddig 25 milliót használtak fel. Az év elejéig nagyjából 60 millió forintot költöttek az ingatlanra: egyebek között kicserélték az összes nyílászárót, megújult a tetőszerkezet. Tavaly ősszel építési engedélyt kértek a telket körbeölelő kőkerítés felhúzására, de az nem érkezett meg. Csak 2006 februárjában kezdtek gyanakodni, hogy miért.
– Február elején minden előzmény nélkül érkezett egy határozat a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól (KÖH) a gici önkormányzathoz, amely szerint a kulturális miniszter egy tavaly decemberi ren-deletével műemlékké nyilvánította a Jankovich-Bésán-kastélyt, a szomszédos 18 ingatlant pedig műemléki környezetnek jelölte ki – mondja Horváth Tibor. – Az egész falu ledöbbent. Hát hol volt eddig a hivatal? Hol voltak akkor, amikor a megyei önkormányzat le akarta bontatni az egész épületet? Hol voltak, amikor a kilencvenes évek közepén engedély nélkül kivágták az őspark platánjait és diófáit? Most jönnek elő, amikor végre egy vállalkozó megmentené a pusztulástól a kastélyt?!
Hamar kiderült, hogy a műemléki védettség alaposan megnehezíti a szállodaberuházást.
– Alig egy hónappal később, márciusban megkaptuk a KÖH határozatát, amelyben elutasították a kőkerítésre beadott építésiengedély-kérelmünket – tudtuk meg Fröhlich Ferenctől, a RÁTESZ Kft. tulajdonos-ügyvezetőjétől. – Kifogásolták a kerítés anyagát, a magasságát, hiányolták a kapuk és a kerítéselemek összhangját. Mintha valamiféle gagyi tervet nyújtottunk volna be! Ehhez képest az ország egyik legjobb építészét kértük fel a munkára, aki kifejezetten ügyelt arra, hogy a kerítés igazodjon a XIX. században használt formákhoz. A hivatal fellépése nem volt más, mint kekeckedés.
Leálltak a munkálatok
A kft. a megtorpedózott kerítésépítés után leállította a munkálatokat. Fröhlich Ferenc azt mondja: nem érdemes folytatni az építkezést, mert az örökségvédelmi hivatal a későbbiekben is keresztbe fog tenni a kastélyfelújításnak. A vállalkozó arra alapozza ezt a kijelentését, hogy a műemléki védettségről szóló határozatot Jankovich-Bésán Dénes, a KÖH dokumentációs igazgatója küldte el a gici önkormányzatnak. Fröhlich szerint a névazonosság nem véletlen: szerinte nyilván az egykori kastélytulajdonos grófi család leszármazottja áll az egész műemléki eljárás mögött.
– Harmadfokú unokatestvére vagyok gróf Jankovich-Bésán Andrásnak, aki az államosítás előtt a kastély örökösének számított – mondja a KÖH dokumentációs igazgatója. – A műemlékké nyilvánításhoz viszont nincs közöm, azt egy magánszemély kérelmezte. A hivatali eljárásba nem szóltam bele, bár az igaz, hogy szakmailag magam is indokoltnak tartom a gici kastély műemlékké nyilvánítását. Azt pedig visszautasítom, hogy a kollégáim kekeckednének. Igyekeznek minden esetben szakmailag megalapozott döntést hozni.
Ehhez képest elég nagy hiba csúszott a kastély védetté nyilvánításáról szóló határozatba: az indoklásban szerepelt például, hogy meg kell óvni az izraelita temetőt és annak egyes sírköveit is – miközben Gicen soha nem volt zsidó temető.
– Ez valóban tévedés volt, ami könnyen előfordulhat, ha egy hivatalnak évi 25 ezer ügygyel kell foglalkoznia – mondja Jankovich-Bésán Dénes. – Azóta már kiküldtük a javított dokumentumot. A falubelieknek fölösleges aláírásokat gyűjteniük, hiszen ahogy a védetté nyilvánítást is bárki kezdeményezheti, ugyanúgy kérelmezhető bármelyik műemlék törlése a listáról. Így a gici kastélyé is. Persze, ahhoz megalapozott érvek szükségesek.
Egyelőre nem tudni, lesz-e ilyen kezdeményezés. Mint ahogy azt sem, folytatja-e a szállóépítést a veszprémi cég. Ha eláll a beruházástól, elesik az uniós támogatástól, sőt az eddig felhasznált pénzt is viszsza kell fizetnie. Ebben az esetben a falu is veszítene: magára maradna egy félig felújított műemlékkel, amit se befejezni, se karbantartani nem tudna.
– Egyelőre csak vesztesei vannak az ügynek – mondja Horváth Tibor. – Ha ilyen következményekkel jár egy műemlékké nyilvánítás, akkor nincs semmi értelme. A helybeliek most azt mondják: annak idején hagynunk kellett volna, hogy ledózerolják a kastélyt, és akkor most nem lenne ez a probléma. Én is csak titkon reménykedem abban, hogy egy sikeresnek indult történet nem ér majd ilyen abszurd véget.
