Forrás: NOL

A díva negyvenezer ember előtt lépett föl Amszterdamban

Népszabadság * Zalán Eszter * 2006. szeptember 5.

Kevesebbet táncol, jobban énekel Kép: AFP – Robert Vos Párnákon átlépkedve lehetett bejutni vasárnap este az Amszterdam Arénába, Madonna turnéjának legutóbbi állomására. Aki közelről akarta látni a pop királynőjét, ott aludt a stadion előtt.

A több mint negyvenezer embert befogadó stadionban bábeli a hangulat: alig hallani holland szót, a kontinens minden részéről érkeztek Madonna-rajongók. Izgatott lányok, sőt aszszonyok várakoznak, szolidan összebújó fiúpárok ácsorognak, míg a világhírű DJ (és Madonna egykori lemezcégének egyik sztárja) Paul Oakenfold az előzenét szolgáltatja. Az idén mindenki egy kicsit diszkósan öltözött fel, hiszen Madonna ezt az egyszerűsége miatt általában méltatlanul megvetett műfajt elevenítette fel legutóbbi, Confessions on a Dancefloor (Vallomások egy táncparketten) című albumán.

A nyolcra meghirdetett koncert végül fél tízkor kezdődik, de legalább Madonnához hűen: lélegzetelállítóan látványosan. Míg a videoinstalláción Madonna egy istállóban hergeli, idomítja, szeretgeti a lovakat (a közönséget?), és dübörögnek a paták, egy hatalmas diszkógömb ereszkedik a közönség fölé, hogy Madonna abból lépjen ki a színpadról kinyúló kifutóra a Future Lovers című szám taktusaira. A koncert gerincét az új album adja, nincs nosztalgiázás.

A 48 éves Madonna csaknem két évtizede egyesíti előadásain a színház és a popkoncert elemeit. Az elengedhetetlen vérprofi tánckar és a videoinstallációk segítségével ismét több szintre oszlik a színpad. Az első fejezet ezek után gyengére sikerül: nem tudom eldönteni, hogy a díva kora vagy a rossz koncepció-e az oka, de Madonna alig táncol, és a mindig pikáns Like a Virgin vagy az új Jump, Get Together című dalok gyorsan elenyésznek.

Az igazi Madonna-koncert a teátrális második színnel kezdődik: egy óriási feszület emelkedik fel a süllyesztőből, amelyen Madonna töviskoszorúval a fején énekel. Merész vállalkozás – és nemcsak azért, mert a jelenet miatt sokadszorra is meggyűlt a baja a Vatikánnal, hanem mert lehetne komikus is, de nem az. A Live to Tell című szám alatt a hideg futkos az ember hátán. Madonna a feszületen – az egyházak tiltakozása miatt ez a kép lett a turné szimbóluma is, Amszterdamban pedig az ezt ábrázoló trikókból fogyott a legtöbb. A szám végén feltűnik a kivetítőn a Clinton- és a malawi árvákat segítő alapítványok internetes címe, jelezvén, Madonna már nem (csak) önmaga kedvéért provokál. A borzongás a zsidó sófárral (azaz kürttel) felvezetett Isaac című, éteri hangzású diszkódal alatt is folytatódik.

Fuck George Bush! – ezt tapsolja meg legjobban a közönség, miközben a videoinstalláción bárgyún pislogó amerikai elnök képe mellett feltűnik többek közt az olasz Berlusconi és az észak-koreai Kim Dzsong Il is. “Ne csak beszéljetek, csináljatok is valamit!” – üzeni az egyre gyakrabban politizáló Madonna. Nem véletlenül következik ezután az I love New York című dal.

Madonna kevesebbet táncol, viszont jobban énekel – ezt jelezték legalábbis a Drowned World és a Paradise balladák. Még mindig akkor szikrázik körülötte a levegő leginkább, ha egy üres színpadon egyedül produkálhatja magát, lehetőleg minél több ember előtt. Azért ő a pop királynője, mert negyvenezer ember között is képes bensőséges diszkóhangulatot teremteni. A Ray of Light alatt Madonna gitározik, és megtáncoltatja a rajongókat, itt tetőzik a hangulat. A zenekar egyébként változatlanul a szürke eminenciások profi társasága, a megbízható és rafinált Stuart Price zeneszerző vezetésével. A közönséggel folytatott párbeszéd közben kiderül, valaki már tizenegyedszerre nézi végig a koncertet. “Amszterdamnak rossz a híre, akárcsak nekem” – kacsint ki a hollandokra.

A koncertfeldolgozások közül nagy sikert aratott a másféle basszusdallamot alkalmazó Music és az új sláger, a Sorry, de mélypont volt a diszkósított La Isla Bonita. Utóbbi dal már a több mint kétórás koncert fináléja felé hangzik el ironizálóan giccses külsőségek között. Az új album nagy durranása, a Hung Up alatt aranylufik szállnak le az égből, teljes a fesztiválhangulat. Buli van, volt és lesz. (Akinek kedve támadt hozzá: a múlt héten 300 ezer forintért ajánlottak két jegyet a neten Prágába, a következő állomásra.)

Madonna többször hangoztatta, az a célja, hogy egyesítse az általában lélektelen elektronikus zenét az érzelemmel és az értelemmel. Nem könnyű feladat, de ha sikerül neki, ráadásul a színpadon, az csoda, csodálatos hatással. Amszterdamban többször összejött.

Comments are closed.