Színház
Bár még nem volt világhírű, de hogy Maia Morgenstern a világ egyik legjobb színésznője, az már kilenc évvel ezelőtt is kiderült, amikor a Bukaresti Zsidó Színház vendégjátékában, a Bárkában előadta a Lola Blau című egyszemélyes musicalt. Tényleg mindent tudott: játszani, énekelni, táncolni. Most, hogy Morgenstern A passió című gigafilmben Máriát alakította, és ettől szárnyára vette a hír, újra láthattuk ezt az előadást a Zsidó Nyári Fesztiválon, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Ahogy oldalról minden sztárkodás nélkül csendben bejön, ahogy szerepe szerint az öltözőben a jelmezeken az ujjaival végigsimít, szagolva szinte a ruhák illatát, miközben óvatosan körbenéz, az nem egy musicalbevonulás, nem tapsot ingerlő magamutogatás, hanem egy igazi színésznő belehelyezkedése egy nehéz sorsú asszony életébe.
Eljátszik egy embert, akinek a háború alatt indult el a pályája, aki ekkor lett szerelmes, és aki szerelme nélkül kénytelen kivándorolni Amerikába, ahol karriert csinál ugyan, de nem tud szabadulni az emlékeitől, és visszatér az óhazába. A történet voltaképp banális, Georg Kreisler saját színész feleségének írta, megspékelve sok dallal. Van köztük sziruposságba hajló és katonásan pattogós, kemény, valamint erotikus kupléra emlékeztető nóta. A színésznő különböző ruhákban parádézhat ebben a szerepben, magával társaloghat, az egyik pillanatban lehet szomorú, a másikban vidám, lábát a füléhez emelheti, brillírozhat rendesen.
Ez egyben jutalomjáték is persze, de baj lenne, ha csak erről beszélhetnénk. Nálunk például Galambos Erzsi játszotta a darabot az Operettszínházban, Udvaros Dorottya a Budapesti Kamarában, ők sem csak bravúrra törekedtek. A Lola Blau előadásának éppen az a fő nehézsége, hogy nincs igazán darab, inkább csak összekötő szövegek, az olykor kimondottan könnyed, ám rafináltan mögöttes tartalmú, máskor fajsúlyosabb, mégis dallamosan népszerű énekszámokhoz. Aki ezek segítségével éreztetni tud egy vészterhes időszakot, valamint azt, hogy az asszony sorsa egy nemzedék sorsa, az nagy színésznő.
Maia Morgenstern áthágja a színpadi szabályokat, csurognak a könnyei, összemaszatolja sminkjét, eltorzítva a hangzást beleszipog a mikrofonba, sőt ágyúszerű robajjal belefújja az orrát a kabátjába. Brillírozik persze tudatosan gyakorolja a jól megtanult mesterséget, miközben annyira beleéli magát a szerepébe, hogy ő is kikészül, és ettől olykor vaskosat, már-már alpárit kever éterivel, és ez a végletesség sokkolóvá is válhat.
Nem irodalmi remekmű a darab, de Morgenstern színpadi remekművet formáz belőle.
Lola Blau. A Bukaresti Zsidó
Színház vendégjátéka a Zsidó Nyári Fesztiválon
Uránia Nemzeti Filmszínház
Bóta Gábor
