Jogerőre emelkedett a holokauszttagadó David Irving brit történész elleni ausztriai ítélet, miután az Osztrák Legfelsőbb Bíróság elutasította a vádlottnak a hároméves szabadságvesztést kimondó ítélettel szemben benyújtott semmisségi panaszát.
David Irving „metodikai hibái”Az osztrák hírügynökség hétfőn adott hírt arról, hogy a bíróság a múlt kedden zárt ülésen utasította el a semmisségi panaszt. Nem döntött viszont arról: csökkenti, avagy növeli-e a szabadságvesztés időtartamát. Erről majd a bécsi tartományi legfelsőbb bíróságnak kell dönteni, amely feltehetően két hónap múlva hozza meg döntését. Irving addig őrizetben marad.
A bécsi tartományi bíróság esküdtszéke február 20-án ítélte 3 évi letöltendő szabadságvesztésre Irvinget a holokauszt tagadása miatt. A nyolcfős esküdtszék egyhangúlag bűnösnek találta Irvinget a vádpontokban. A történészt egy 1989-es elfogató parancs alapján vették őrizetbe, mert azzal vádolták, hogy 1989-ben két ausztriai előadásában is megkérdőjelezte az auschwitzi gázkamrák létezését és a holokauszt megtörténtét. Irvinget tavaly novemberben Stájerországban vették őrizetbe, és szökésének a lehetőségére hivatkozva elutasították óvadék elleni szabadlábra helyezési kérelmét.
A viták kereszttüzében álló történész Hitlerről írott könyvének egy példányával a kezében vett részt a februári tárgyaláson, ahol visszaeső bűnösként fogták perbe az 1947-ben elfogadott tilalmi törvény (Verbotsgesetz) alapján. E törvény paragrafusai szerint 1-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik azokat, akik nyilvánosan tagadják a náci bűnöket. (A történészt már 1984-ben is őrizetbe vették Ausztriában, de kiadták Németországnak, ahol szabadlábra helyezték.)
Irving a bécsi tárgyaláson már nem cáfolta az auschwitzi gázkamrák létezését és a holokausztot. Kijelentette, hogy téves volt az ezzel ellentétes korábbi véleménye, és erre az utóbbi években fokozatosan jött rá. A 67 esztendős vádlott beismerte, hogy elkövette a terhére róttakat. Egyebek között „metodikai hibának” minősítette, hogy korábban tagadta a gázkamrák létezését. Úgy magyarázta, hogy ma ilyet már nem mondana, mert az hiba lenne. Állítása szerint olyan dokumentumokhoz jutott hozzá, amelyek alapján megváltoztatta korábbi nézeteit. Ezek közé sorolta Adolf Eichmannnak, az európai zsidók megsemmisítő táborokba szállítása fő szervezőjének egyik feljegyzését, amelyben Eichmann beszámol arról, hogy megtekintett egy ilyen gázkamrát. Irving szerint számára ez volt az első bizonyíték arra, hogy a gázkamrák léteztek. Hozzáfűzte, hogy a brit állami levéltárban véletlenül felfedezte az auschwitzi tábor helyettes parancsnokának a feljegyzését, amelyben Irving szerint „nagyon meggyőző formában írja le a megsemmisítést”.
(MTI)
