Forrás: Népszava

Az emlékezések évada köszöntött Velencére, sorsfordító világeseményekre, mint szeptember 11-e, a New Orleans-i természeti katasztrófa , Lady Diana halála. Mihez kezd két ember a legnagyobb embertelenség óráiban, hogyan cserélnek “szerepet” az ellenállók a történelem hóhéraival, milyen lélektani klímában érlelődik az amerikai tragédia, miként fogadja a brit uralkodócsalád a “szívek hercegnőjének” tragikus halálhírét.

Az igazi hősöket az öt évvel ezelőtti katasztrófában kell keresni, a World Trade Center poklában. John McLoughlinnak és William Jimenónak hívják őket, Oliver Stone filmdrámájának két túlélőjét a terrortámadás húsz megmenekültje közül. A parti őrség mentőalakulatának a porig rombolt ikertornyok evakuálása során hat méter mélységbe szorult rendőrei könnyes fogadtatásban részesültek Velencében. Személyes jelenlétükkel tanúskodtak a fájdalmat és a szenvedést reménnyé transzformáló hitükről. Közhelyes egyszerűség, retorika, a nulladik nap eseménykrónikájának hiteles felelevenítése, Krisztus-látomásos elrugaszkodás a valóságtól: A Nagy Sándor, a hódító kolosszális bukása óta a heroizmust spiritualitással társító hajdani filmes provokátor ezúttal teljesen megadta magát a téma szolgai feldolgozásának. A Word Trade Center nézői leginkább azt kérik számon Stone-tól, hogy a tiszteletadás oltárán a WTC névtelen hősei és áldozatai előtt elvérzett szeptember 11-e globális dimenziója. Helyette maradnak a ” szép” szavak, reménykeltő üzenetek:” Az emberiség kollektív emlékezetében kitörölhetetlen nyomokat hagyott szeptember 11-e. A következményei sokkal súlyosabbak a megtörtént eseménynél – vallja Oliver Stone. A háború még nem ért véget, akárcsak Vietnám vagy a Kennedy-gyilkosság után. Egy biztos: a politika szétválasztja az embereket, a szív összehozza. És én az utóbbiról akartam beszélni a World Trade Centerrel, hogy tudniillik szükségünk van egymásra. Világosságot, reményt, optimizmust akarok közvetíteni, az ellenkezőjét mindannak, amit eddig tettem.”

Szeptember 11-e atmoszféráját érzékelteti Párizsban és Velencében a forgatókönyvírónak sikeres, elsőfilmes rendezőnek viszont gyenge Santiego Amigorena. A terrortámadást megelőző napok krónikája hol humoros, hol izgalmas kémhistória John Turturro poéta lelkű pszichopata bérgyilkosával, Nick Nolte pár perces haldoklásával a “világ végéről” megbízható információkkal rendelkező CIA-ügynök szerepében. A film kulcsfigurája a francia titkosügynök, Juliette Binoche. Talán az ő alakításán jön át a leginkább a Néhány szeptemberi nap klausztrofóbiás lelkülete.

“Állatként viselkedünk egymással. Százötven millió embert öltünk meg a huszadik században. Nem látok esélyt arra, hogy az emberiség megváltozna a közeljövőben”- állítja Paul Verhoeven, az idei versenymezőny egyik legizgalmasabb filmjének az alkotója. Hollandia a külföldi film Oscárjára nominálja a Fekete könyv című háborús krimit, amelynek alapjául az ellenállásban a nácikkal kollaborálókról szóló 1946-ban megjelent Szürke múlt c. regény szolgál. Az Elemi ösztönnel hollywoodi karriert befutott rendező húsz évig dolgozott a forgatókönyvön,és további kutatásokat végzett a II. világháború még ma sem publikus fejezeteiről, mint például a felszabadítók kegyetlensége, önbíráskodásai. A holokauszt rémétől az izraeli kibbutzokig ívelő történet egy Rachel nevű zsidó szubrett ellenálló-náci “kollaboráns” múltján keresztül emlékezik a mindenkori győztesek vendettájára a vesztesek felett.

Amilyen csalódás Oliver Stone “passiójátéka”, annyira népszerű Stephen Frears “krízisjelentése” a brit királyi udvarról. A velejéig republikánus angol rendezőnek a kifigurázás szándéka nélkül sikerült lelki közelségbe hoznia az ötven éve uralkodó II. Erzsébetet, a protokoll és a ceremóniák évszázados ridegségébe zárt uralkodó családot, amelyik képtelen megfelelni népe érzelmeinek. Mindezzel mélyebb megértését kínálja a film a Lady Di jelenségnek: “Glamour és könnyek kellenek az angoloknak” -mondja a brit koronás főt döbbenetes hasonlósággal megformáló Shakespeare-színésznő. Peter Morgan forgatókönyvíró érdeme, hogy Károly herceg bizalmasai és udvari ceremóniamesterek révén pontos krónikáját látjuk a Diana hercegnő halálát követő napoknak. A legérdekesebb “fordulat” a királynő és az új miniszterelnök, Tony Blair a sajtó által freudinak nevezett kapcsolata.

Valójában Blair tanácsai alapján járt el a királynő a nemzeti sokk kommunikálásában a népével. “Angolnak kell lenni ahhoz, hogy valaki megértse, mit jelent nekünk a királynő. Amolyan anyafigura, aki végigkíséri az életünket, mint egy régi dívány a szalonban” – mondta a legjobb női alakítás díjára méltán esélyes Helen Mirren.

A Buckingham palota tizenkilenc jogi szakértőt, ügyvédet küldött

Velencébe, hogy meggyőződjenek ” A Királynő” hitelességéről. A film egy kópiája a királynőt illeti, és akár be is tilthatja a film forgalmazását.

Stephen Frears és a kiváló Shakespeare-színészekből álló stáb azonban úgy véli, nem kell jogi következményektől tartaniuk.

Szentgyörgyi Rita Velence

Comments are closed.