Forrás: NOL

Szánalmas produkció, “falusi” gólok: megrázó vereség az idei első Eb-selejtezőn

Népszabadság * Hegyi Iván * 2006. szeptember 4.

Fenn Észak Kép: Kurucz Árpád Egyetlen pillanatra sem derült ki szombat este, az idei első Eb-selejtezőn, hogy vajon mire készült a magyar garnitúra, amelyet a látottak alapján túlzás lenne válogatott csapatnak nevezni. Ami biztos: egy közepes képességű, nyolcmeccses nyeretlenségi szériával Budapestre érkező együttes már az első félidőben háromgólos vezetést szerzett anélkül, hogy ezért bármilyen erőfeszítést kellett volna tennie. Nem mondom, a harmadik – Pedersené – óriási gól volt, ám a norvég középpályás aligha vállalja el az alapvonaltól három-négy méternyire a kapáslövést, ha nem tudja, hogy itt mindent lehet, mert ugyan mi van, ha kirúgja a labdát a stadionból? Akkor majd jön a következő helyzet, tetszés szerint…

Nem azért, mert olyan jók a norvégok. Hanem azért, mert annyira szétesett ez a magyar együttes; már, ha összeállt egyáltalán.

Az északiak falusi vagy kölyökmeccseken látható gólokkal jutottak 2-0-ás előnyhöz: előbb Éger adott szándéka szerint haza, valójában viszont “gólpasszt” Solskjaernak, majd Király kigurítása után Lőw a tizenhatoson cselezni próbált, de olyan ügyetlenül tette a labdát a jobb lábára, hogy Strömstad vidáman szerelte, és még derűsebben továbbított a jobb sarokba. Az ember meg nézett, hogy ez igaz lehet-e, miközben hinnie kellett a szemének, hiszen látta, amit látott…

A folytatás még e rettenetes fél óránál is nyomasztóbb volt. A győzni csaknem egy éve sehol nem tudó vendégek felszabadultak a nyomás alól, és – bár technikai képzettségük messze alulmúlja fizikai felkészültségüket – hirtelen futballozni kezdtek, olyannyira, hogy Strömstad és Pedersen egyenesen zsonglőrnek tetszett a gondolkodásban és futásban egyaránt bántóan lassú, az ellenfél akcióihoz bágyadtan asszisztáló magyarokhoz képest. Carew, a norvégok legkiválóbb futballistája pedig már-már kinevetette honfitársainkat, mert három-négy játékossal (?) szemben is fölényes biztonsággal tartotta meg a labdát, majd amikor elindult, úgy hagyta el szerencsétlen kísérőit, akár a valódi úszók a műkedvelő Moussambanit. Az 54. percben speciel Solskjaerral együtt lépett meg, de lelassított, mert minek kettesben szaladni, ha egyedül is simán el lehet jutni a kapuig? Így tehát társára bízta a befejezést, és nem döntött rosszul, mivel Solskjaer megszerezte a negyediket, jóllehet elszúrta a lövést. Labdája sokkal inkább hazaadás volt, mint Égeré, ám a magyar kapus a lábai között a hálóba engedte azt, miközben megannyi néző fogta a fejét: Király, te tetted ezt?

Már 0-4-nél is teljessé vált a blamázs, de ami azután következett, az volt az igazi megszégyenülés. A norvégok ugyanis szórakozni kezdtek – noha az ilyesmi meglehetősen távol áll tőlük -, és sétatempóban múlatták a hátralévő időt. Hál” istennek. Mert amennyiben olyan lendülettel játszanak, mint a második és a negyedik góljuk közti periódusban, úgy most valószínűleg “magyar-jugoszláv” eredményről (tudják, ugye, 1-7…) kellene beszámolni. Nem mintha az utolsó percekben megítélt kegyelem-tizenegyessel “kivívott” 1-4 bármivel is jobb hangulatot szült volna, elvégre a Vaduz vagy a Rabotnicki elleni kupateljesítményhez igazodó produkcióról egyéb nem mondható: semmi a köbön.

Aki csak arra jár, rúg a magyaroknak egy négyest…

Ennél csupán az a lehangolóbb, hogy a vereség nyomán olyanok is hevesen kritizálnak, akik az egész múlt héten arról harsogtak: ezt a válogatottat szeretni kell, Bozsikkal és Détárival, meglátják, új szakasz kezdődik. E bírálók szánalmasabbak a magyar válogatott tagjainál is, pedig ebben az egyetlen tekintetben nem egyszerű überelni az együttest.

A norvégok eltöltöttek egy kellemes estét Budapesten.

Mialatt a magyarok oszlóban voltak…

Magyarország-Norvégia 1-4 (0-3)

Szusza Ferenc stadion, 13 000 néző. Jv.: Vink (holland).

Magyarország: Király – Fehér, Éger, Juhász (Vanczák, 65.), Lőw – Horváth (Kiss, 61.), Molnár, Dárdai, Huszti – Gera, Sowunmi (Torghelle, 80.).

Norvégia: Myhre – Rambekk, Hagen, Hangeland, Johnsen – Strömstad (Braaten, 62.), Andresen, Haestad (Larsen, 85.), Pedersen – Solskjaer, Carew (Iversen, 76.).

Gól: Solskjaer (15. és 54.), Strömstad (32.), Pedersen (42.), Gera (88., 11-esből).

Gombfoci

Amikor bekapcsoltam a tévét az első félidő vége felé, a 0-3 úgy fejbe vágott, hogy hirtelen nem találtam a távkapcsolót. Aztán látva a megismételt norvég gólokat, megtaláltam a tévézés fontos kellékét. Majd amikor a sportriporternek kinevezett Kovács “Kokó” István megkérdezte Urbán Flórián szakkommentátortól, hogy mit gondol a magyar csapat támadójátékáról, már nem haboztam. Lenyomva a gombot, nagyon gyorsan csatornát váltottam.

Az Eb-selejtezők “magyar” csoportjában, a C-ben: Moldova-Görögország 0-1 (gól: Liberopulosz), Málta-Bosznia-Hercegovina 2-5 (gól: Pace, Mifsud, illetve Hrgo- vic, Muslimovic 2-2, Barbarez).

Az A csoportban: Lengyelország-Finnország 1-3 (gól: Gargula, illetve Litmanen 2, Vaeyrynen), Szerbia-Azerbajdzsán 1-0 (gól: Zsigics).

A B-ben: Olaszország- Litvánia 1-1 (gól: Inzaghi, illetve Danilevicius), Grúzia-Franciaország 0-3 (gól: Malouda, Saha, Aszatiani – öngól), Skócia-Feröer-szigetek 6-0 (gól: Boyd 2, Fletcher, McFadden, Miller, O”Connor).

A D-ben: Németország-Írország 1-0 (gól: Podolski), Csehország-Wales 2-1 (gól: Lafata 2, illetve Jiranek – öngól), Szlovákia-Ciprus 6-1 (Mintal, Sebo 2-2, Skrtel, Karhan, illetve Jaszemi).

Az E-ben: Észtország-Izrael 0-1 (gól: Colautti), Anglia-Andorra 5-0 (gól: Crouch, Defoe 2-2, Gerrard).

Az F-ben: Észak-Írország-Izland 0-3 (gól: Thorvaldsson, Hreidarsson, Gudjohnsen), Lettország-Svédország 0-1 (gól: Källström), Spanyolország-Liechtenstein 4-0 (gól: Villa 2, Fernando Torres, Luis Garcia).

A G-ben: Luxemburg-Hollandia 0-1 (gól: Mathijsen), Fehéroroszország-Albánia 2-2 (gól: Kalacsev, Romascsenko, illetve Skela, Hasi), Románia-Bulgária 2-2 (gól: Rosu, Marica, illetve M. Petrov 2).

Barátságos mérkőzéseken: Ausztria-Costa Rica 2-2 (gól: Linz 2, Saborio 2), Svájc-Venezuela 1-0 (gól: Frei).

Comments are closed.