Maia Morgensternnek két nem éppen szerencsés adottsággal is meg kellett küzdenie szombat este az Uránia Filmszínházban, amikor a Mel Gibson Passio című filmje után világhírt szerzett román színésznő a Zsidó Nyári Fesztivál programjában lépett fel, az osztrák Georg Kreislernek a felesége számára írt, nálunk is gyakran elővett monodrámájával, a Lola blau-val. Az egyszemélyes színházzal megítélésem szerint jobb, ha intimebb helyszínen, közvetlen testközelben találkozik a néző. Mivel Morgenstern jiddis nyelven adta elő a művet, ezért talán felvethető, hogy jó lett volna, ha legalább a prózai részeket magyarul feliratozzák. Nos, ez a két nehézség csak az első percekben érzékelhető, mert Maia Morgenstern aztán fokozatosan elfeledtet mindent, ami körülötte van, nem lehet másra figyelni, mint rá. Gazdag színészi tapasztalata, átélt sikerei és esetleges kudarcai átütnek az általa játszott Lola Blaun, azon a színésznőn, aki a háború miatt kénytelen menekülni.
Morgenstern csaknem két órán keresztül végig színpadon van, egy öltöző fogas némi takarásában a közönség előtt változik át, minden átmenet nélkül űzött, a helyét kereső színésznőből csillogó kabaré énekesnővé, vagy revüsztárrá. Táncol, énekel, és teszi ezt úgy, hogy közben a személyisége teljességét mutatja fel a színpadon, elszántan, óriási erővel és magával ragadó természetességgel. Vannak fortélyai, például amikor fanyarul hangsúlyt ad egy-egy kifejezésnek, mondjuk ahogy kiejti a Nemzeti Színház nevét, sokmindent belegondolhatunk, akár csak a mi keserves nemzeti históriánkra asszociálva. Morgenstern egy nő kétségbeesett útkeresését ábrázolja, katartikus hatást keltve a fájdalom és az öröm furcsa egymásból táplálkozó, pörgő képeit villantja fel, közben önironikus tükröt tartva maga elé. A monodráma egyik csúcspontja, a lerészegedési jelenet, amikor Lola az alkoholba menekül. Maia ezt a folyamatot kegyetlenül, nyersen és szenvedélyesen tárja elénk, a női kiszolgáltatottság mélységeit felmutatva, úgy, hogy közben mégis megtartja a reményt az újrakezdésre.
A színésznő nemcsak Lola Blaut játssza el, hanem azt a kort is hihetetlen pontossággal jeleníti meg, amelyben főhősünk hányódik. A nézőteret így meglegyinti az embertelen hatalmi téboly szele is, mint ahogyan a színház olykor alakoskodó, hierarchikus, kegyetlen belső világa. Az előadás fontos résztvevője Dorina Trisan Rusu, aki végig óriási együttéléssel és figyelemmel kiséri zongorán Morgensternt és némely jelenetben színészi feladatokat is megold. Az előadás végét először bátortalan bravózás, majd erőteljes ünneplés fogadja. Morgenstern jutalomjátéka nehezen felejthető élményt adott sokunknak.
Balogh Gyula
