„Ha valakire én, a nem zsidó azt mondom: azért szabad neki többet, mint nekem, mert ő zsidó, ez a hvg.hu észjárása szerint azt jelenti: az a bajom az illetővel, hogy zsidó. Tehát antiszemita vagyok. Nos, persze, hogy nem jelenti azt; ellenkezőleg, azt jelenti, hogy a faji diszkrimináció ellen tiltakozom. Meg az ilyen beteg, tegnapelőtti gondolkodás ellen, amit úgy kéne a szemétbe dobni, ahogy van. A baj csak az, hogy ezt az egyébként mélyen szovjet gondolkodást nem lehet csak úgy a szemétbe dobni, ugyanis hadseregek állnak mögötte… Miért kell úgy tennünk, mintha a honi zsidóság nem csupán egy kisebbség volna a többi között? (Százhúszezren vannak, míg például a kínaiak kilencvenezren.) (Írja a Morvay-ügy néhány tanulsága című cikkében Balavány György, a Magyar Nemzet szeptember 2-i számában.)
„A hatalomból Orbán soha sem tárgyalt, és eddig nem sikerült bebizonyítania, hogy ellenzékből komolyan gondolná a tárgyalásokat. Az önkormányzati választások után a nagyvárosi és megyei jobboldalnak égetően szüksége lesz helyi, nagyobb tájegységi, sőt, országos megállapodásokra. A költségvetési megszorítások őket is sújtják, nekik is szükségük van európai fejlesztési pénzekre. Ellenállással, lázadással nem mennek sokra, helyben és országosan egyezkedniük kell. Parlamentáris rendszerekben az ellenzék fegyvere nem a permanens forradalom…” (Írja Merre tovább, jobboldal? című cikkében Lengyel László, a Heti Világgazdaság szeptember 2-án megjelent számában.)
Népszava
