Forrás: hirszerzo.hu

Hírszerző információ 2006. szeptember 2. 14:14

Életének 96. évében elhunyt Faludy György költő, műfordító, író, a magyar irodalom doyenje – tudatta felesége szombaton az MTI-vel. A Kossuth-díjas írót pénteken, otthonában érte a halál.

Temetése szeptember 9-én, 16 órakor lesz Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. Faludyt az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti; Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a Fidesz közleményben adott hangot megrendülésének. Faludy György két nappal legújabb kötete, A Pokol tornácán hétfői budapesti bemutatója előtt hunyt el. Új könyve a Pokolbeli víg napjaim és a Pokolbeli napjaim után című önéletrajzi köteteinek folytatása.

Indulás Villonnal

Faludy 1910. szeptember 22-én született Budapesten, polgári családban. A fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, a bécsi, a berlini és a grazi egyetemen tanult. 1934-től jelentek meg Villon-átköltései a budapesti liberális napilap, a Magyar Hírlap hasábjain. A verseket kötetben is szerette volna kiadni, de erre egyetlen kiadó sem vállalkozott, így a Villon-balladák végül saját költségén, magánkiadásban jelentek meg.

Faludy György Méhes György erdélyi író 90. születésnapján az ünnepelttel a Nemzeti Színházban (Fotó: nemzetiszinhaz.hu)

Az ezer példányban kiadott kötetet három nap alatt szétkapkodták, majd egymás után jelentek meg az újabb kiadások, immáron az Officina Kiadó gondozásában. A szamizdat kiadásokat is beleértve máig körülbelül negyven kiadás látott napvilágot.

A kötet fogadtatására így emlékszik Faludy: “A Villon-balladák megjelenését a demokrata és baloldali sajtó, úgy hiszem, a megérdemeltnél nagyobb dicsérettel fogadta. A dicséret, ha ugyan helyesen látom, nem annyira a kis kötet költői érdemeinek szólt, mint annak, hogy a szabadság hangja és a fasizmus elleni támadás félreérthetetlenül kihangzott a versekből. A szélsőjobboldali sajtó fuldoklott a méregtől. Már-már azt képzeltem: valamelyik tollforgatójuk előszedi a francia Villont és rámhúzza a vizes lepedőt. Például azzal, hogy a kötet két legprominensebb verse közül az egyik, A haláltánc-ballada, hiányzik az eredetiből (minthogy én írtam), míg a másik vers, A testamentum 384 sorából csak kettő Villoné… Még szerencse, hogy szélsőjobbról senki sem tudott franciául, nemhogy a 15. századi nyelvhez konyított volna”.

A Villon-balladák hihetetlen népszerűsége rányomta bélyegét költői indulására, sok költőtársa szembefordult vele, a következő évben megjelent verseskötete, a Pompeji strázsán pedig a Villon-átköltések árnyékában maradt.

Emigráció, Recsk, emigráció

1938-ban elhagyta Magyarországot. Zsidó származása és politika nézetei miatt egyaránt ellehetetlenült, és sokakkal ellentétben ő nagyon hamar megértette, hogy merre tartanak az események. A történelem sajnos őt igazolta, itthon maradt húgát a Dunába lőtték, a Villon-balladákat könyvmáglyán égették el a nyilasok. Emigrációjának első állomáshelye Párizs volt, de a német megszállás miatt onnan is távozni kényszerült. Algérián keresztül az Egyesült Államokba ment, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Három évig az amerikai hadseregben szolgált.

1946-ban hazatért, a Népszava munkatársa lett. 1947-ben még megjelenhetett az Őszi harmat után című verseskötete, és a Villon-balladák 14. kiadása, de mivel az új rendszer is ellenségének tekintette, ettől kezdve egyetlen kötete sem jelenhetett meg. “…a Horthy-időkben kommunista ízűnek bélyegzett és lázítással vádolt versek (két évet kaptam in contumnaciam) polgári csökevénnyé változtak át. Sillabuszokban, irodalomtörténetekben a kötet erkölcstelenségét kárhoztatták”- emlékszik vissza Faludy.

1949-ben hamis vádakkal elítélték és három évre a recski büntetőtáborba zárták. A Recsken írt versei először Münchenben jelentek meg 1983-ban, Börtönversek 1949-1952 címen. Szabadulása után fordításokból élt.

1956-ban újra Nyugatra menekült. Londonban telepedett le, ahol 1957-től az Irodalmi Újságot szerkesztette. Londoni tartózkodása alatt 1960-61-ben angolul írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, mely az 1962-es londoni kiadás után magyarul először 1987-ben az AB Független Kiadónál jelent meg kalózkiadásban. 1963-1967 között Firenzében, majd Máltán élt.

1967-ben Torontóba költözött. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadásokat, az Ötágú síp és a Magyarok Világlapja szerkesztőjeként dolgozott. 1980-ban New York-ban jelentek meg összegyűjtött versei. Időközben Magyarországon a Kádár-korszakban még a nevét sem lehetett leírni, az Országos Széchényi Könyvtárban még a katalógusból is kiszedték a könyvei céduláit.

Hazatérés végleg

1988 novemberében másodszor is hazatelepült. A korábban csak szamizdatban megjelent művei a rendszerváltás után végre legálisan is megjelenhettek. Faludy a kilencvenes években is több új verseskötettel jelentkezett (200 szonett, 100 könnyű szonett), továbbá számos fordításkötete is megjelent. 1994-ben megkapta a Kossuth-díjat.

1998-ban jelent meg a Vitorlán Kekovába, 2001-ben a Limerickek című verseskötete. Pokolbeli napjaim után címen 2000-ben látott napvilágot önéletrajzi visszaemlékezéseinek folytatása. Faludy György 2002 nyarán feleségül vette Kovács Fanny költőnőt.

(Forrás: MTI/uhu.hu)

Comments are closed.