Forrás: Inforádió

Betűméret +

Életének 96. évében elhunyt Faludy György költő, műfordító, író, a magyar irodalom doyenje – tudatta családja szombaton reggel a távirati irodával. A Kossuth-díjas írót pénteken, otthonában érte a halál. Temetése szeptember 9-én, 16 órakor lesz Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.

A költő, aki átélte a huszadik század legjavát, fővárosi polgári családban született 1910. szeptember 22-én. Középiskolai tanulmányait a fasori evangélikus gimnáziumban végezte, majd a bécsi, a berlini és a grazi egyetemen tanult.

1934-től jelentek meg Villon átköltései a budapesti liberális napilap, a Magyar Hírlap hasábjain. A Villon-versek kiváló lehetőséget biztosítottak számára olyan gondolatok közlésére, melyeket akkoriban másképp nem lehetett volna nyilvánosságra hozni.

Kezdeti sikerei meg is határozták pályáját, olyannyira, hogy az egy évvel később megjelent kötete, a Pompeji strázsán a Villon-átköltések árnyékában maradt.

Faludy zsidó származása és politika nézetei miatt 1938-ban elhagyta Magyarországot. Először Párizsban élt, de a német megszállás miatt onnan is távozni kényszerült. Marokkón keresztül jutott el az Egyesült Államokba, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett.

A költő a háború után, 1946-ban tért haza, és a Népszava szerkesztőségében helyezkedett el. Ám mivel az új rendszer is ellenségének tekintette, egyetlen kötete sem jelenhetett meg. 1949-ben hamis vádakkal elítélték, és három évre a recski büntetőtáborba zárták.

1956-ban Nyugatra menekült, és Londonban telepedett le, ahol 1957-től az Irodalmi Újságot szerkesztette. Londoni tartózkodása alatt angolul írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit.

1963-1967 között Firenzében, majd Máltán élt, 1967-ben pedig Torontóba költözött. 1980-ban New York-ban jelentek meg összegyűjtött versei, miközben Magyarországon, a Kádár-korszak idején még a nevét sem volt szabad leírni.

1988 novemberében másodszor is hazatelepült, és a korábban csak szamizdatként megjelent művei a rendszerváltás után végre legálisan is napvilágot láthattak. Az irodalmárt 1994-ben a Kossuth Díjjal tüntették ki.

1998-ban megjelent Vitorlán Kekovába című verseskötetében úgy látta, hogy az emberiség elpusztítja önmagát, és fanyar humorral azt írta: “a jövő század lesz a végső”.

Ebben a “végső században”, életének 96. évében hunyt el Faludy György költő, műfordító, a magyar irodalom doyenje.

Comments are closed.