Forrás: Magyar Hírlap

Tarlós egyelőre vezeti szépen be magát a különböző szociokulturális hátterű csoportok tudatába. Az első benyomáson dolgozik

Gyorsan halad személyisége mediális bevezetésével Tarlós István. Érzelmi oldalról jött a nyitány. Nincs könnyű dolga. Mintha a történelem közepében lófrálna. Amolyan Pisti a vérzivatarban. Nem aktuálpolitikai vagy innovációs kérdések és ötletek csattannak el, ami feltör, az a 20. századi magyar történelem és a multikulturális kor meg nem emésztett világa. A megoldatlan, kibeszéletlen, lelkiismeret-furdalásos, elfojtott és agresszív honi para. Buzizás, zsidózás, drogosozás, fasisztázás, hungarofóbia, antiszemitizmus. Szép kis sor. Igazi kelet-európai nyomor.

Destruktív hullámverés

A szerényke harminc évemmel azt gondoltam, hogy ezek a ki nem beszélt kérdések az én generációmat már nem fogják érinteni, megoldják majd azok, akik ebben benne voltak. Mi már foglalkozhatunk azzal, hogy hogyan csináljunk egy “cool place-t” Magyarországból. Úgy tűnik azonban, hogy ránk marad a nagyszülők, szülők által érzelmileg, intellektuálisan és fizikailag fel nem dolgozott görcsök kimasszírozása. Azon kapom magam, hogy aki Magyarországon politikába nyúl magas szinten, annak vagy munkásőr az apja, a nagyapja pedig vagy a Dunába lőtte az embereket, vagy ultraliberális globális összeesküvő, esetleg országrontó komcsi. Ami izgalmas a Tarlós-féle kommunikációs hullámverésben, az nagyon destruktív is. Destruálja a budapestiek önképét, destruálja a kisebbségeket, destruálja a város nemzetközi színvonalú épülését. Mert Tarlós végeredményben “csak” visszatükrözi a periferiális gondolkodásmódot akkor, amikor nem a társadalmi szövet szinergiáján dolgozik, hanem a feldarabolásán. Az, hogy “zsidó képviselővel” dolgozna szívesen a VII. kerületben, nem csupán sérti a fület, retorikája sem mutat 21. századi európai vonásokat. A versenytárs természetesen hisztérikusan reagálva negatív kampányba kezd, és megint ott vagyunk a 20. században.

Mi ez a fejlődésképtelenség? Miért nem vagyunk képesek előre nézni? Miért rekedt meg a hazai politikai kommunikáció ezen a szinten? Foghatnám a politikusokra, mondhatnám, hogy a PR-guruknak mindegy, milyen társadalmi eróziót indítanak be vagy táplálnak ezzel. Okolhatnám a jobboldalt, hogy nem képes rendet vágni saját érdekében is. Okolhatnám a baloldalt, hogy sohasem mosta tisztára a gatyáját az ügynöktörvény kapcsán sem, és a pszichológusokat, akik nem melóztak eleget a 20. században tönkretett idegrendszerek ápolásán. Azt hiszem, mindez együtt van. Persze ezeken felül a legnagyobb baj: nem tudjuk, hogy miként kerülhetünk ki a tönkretett társadalmi tudat okozta folyamatos hibás döntések sorából. Nem tudjuk, vagy ami ilyenkor lenni szokott: nem akarjuk tudni.

Budapesti séták

Nem akarjuk, mert akkor szembe kellene nézni azzal, hogy mi is történt itt a 20. században, és mi történt 1989 óta. Mi történt pontosan a háborúban, mi történt pontosan a háború után, és mi történt pontosan a rendszerváltozás adta szabadság megerőszakolásával. Ez jó sok nem sok jó. Persze a “nem jóval” nem jó szembenézni. Emiatt aztán görgetjük, kamuzzuk, elfojtjuk, szemlesütjük és használjuk a politikai kommunikációban!

Tarlós budapesti sétái a zsinagógától az Almássy térig ezt a széthullott várost próbálják körbejárni és összefogni. Megpróbálja prezentálni a “mindenki számít” gondolatot. Tarlós kampánya mélyen szociográf alapokon nyugszik, mert hisz abban, hogyha a kulturális különbségek irányába kitekintget, eredményt ér el. A társadalmi csoportok egymás iránt érzett utálata viszont olyan erős, hogy aki ide is megy meg oda is, az csak rossz ember lehet. Tarlós nem technicista kampányt folytat. Demszky igen. Legalábbis próbálná, ha menne neki. Mármint a villamos. Tarlós egyelőre vezeti szépen be magát a különböző szociokulturális hátterű csoportok tudatába. Az első benyomáson dolgozik. Úgy mérte fel a helyzetet, hogy az érzelmi közelkerüléshez a zsinagógát és az Almássy teret kell meglátogatnia. Csetlik-botlik a multikulturális retorikában, a 21. századi kulturális térben való gondolkodásban, bár nem segít neki a már tradicionális hisztériakampány, amit a Szadi szokott a konzervatívok nyakába küldeni. Egyébként ez hosszú távon nekik okozza majd a legtöbb bajt…

Érzelmi kapcsolatkeresés

De mit is akar pontosan Tarlós István? Kampánya eddigi szakaszában inkább az érzelmi kapcsolatkeresés érzékelhető, amolyan imázsbevezetés semmint konkrét vízió. A kerékbilincses ötlet már konkrétumnak számít, de a promóciós kampányüzenetekre még várnunk kell. Jó lenne végre valaki, aki élt annyit külföldön, hogy tudja, hogyan működik egy modern város.

Fabricius Gábor

a Republic of Art kreatív igazgatója

Comments are closed.