Forrás: HVG

Kilencszáz év elteltével lesz újra boldoggá avatás Magyarországon: Erdő Péter bíboros szeptember 17-én Salkaházi Sárát emeli a boldogok sorába a budapesti Szent István-bazilika előtti téren rendezendő szertartáson.

XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án hagyta jóvá azt a dokumentumot, amely elismerte a szociális testvér vértanúságát, és engedélyezte, hogy boldoggá avatására Budapesten kerüljön sor.

A Magyar Katolikus Egyház “kitörő örömmel” fogadta a dekrétum aláírását. Erdő Péter bíboros, prímás a jóváhagyás napján közzétett nyilatkozatában rámutatott: Salkaházi Sára szerény, hűséges szociális szolgálatot, értékes újságírói, írói és kulturális munkát végzett. A második világháború legnehezebb utolsó hónapjaiban üldözött zsidók, nők és gyerekek százait rejtegette budapesti rendházában. Miután följelentették, a nyilasok az általa bújtatottakkal együtt a Duna-partra hajtották, és ott kivégezték 1944 decemberében, 45 éves korában.

Az esztergom-budapesti érsek szerint a dekrétum aláírása a múlt megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít a kiengesztelődéshez, és ahhoz, hogy “igazi hiteles katolikus példaképeink legyenek”. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke az említett nyilatkozatban a jóváhagyás kapcsán úgy fogalmazott: “a nemzet lelki megújulásának évében ez a legszebb ajándék, amit a Szentatya a magyar egyháznak és talán a magyar társadalomnak is adhatott”.

Az egyház hosszú évek óta megemlékezik a szociális testvérről. Salkaházi Sára emlékét tábla hirdeti a Szabadság híd pesti hídfőjénél, ahol minden év december 27-én, egykori elhurcolásának évfordulóján gyertyát gyújtanak.

A szeptember 17-ei szertartásról Erdő Péter bíboros hétfőn tájékoztatja a sajtó munkatársait. Az eseményről egyelőre annyit tudni, hogy liturgia után, ünnepi szentmise keretében hirdetik ki a boldoggá avatási határozatot. Hasonló szertartás 1083-ban volt a legutóbb Magyarországon, akkor Szent Istvánt, valamint fiát, Szent Imrét, és annak nevelőjét, Szent Gellértet avatták boldoggá.

A boldoggá avatáshoz a kánonjog szerint az erények hősies gyakorlásán túl szükség van csodára is, amelyet Isten szolgája közbenjárásának tulajdonítanak. Kivételt képeznek a vértanúk, mivel maga a vértanúság, amelyet valaki Isten iránti szeretetből szenved el, a hit szempontjából az isteni kegyelem egyértelmű jele. A vértanú és nem vértanú boldogok szentté avatásához egyaránt csodára van szükség.

MTI

Comments are closed.