Forrás: Magyar Hírlap

Érdemes megkülönböz-tetni a radikálisokat és az extremistákat – valahogy úgy, ahogyan harminc éve a német politikai rendőrség is teszi

A nyitrai incidens napján, illetve a rá következőn Szlovákiában voltunk. Egy családi ünnepre mentünk, de úgy alakult, hogy végül egész éjjel beszélgettünk közismert szlovák értelmiségiekkel – írókkal, politikusokkal, egyetemi vezetőkkel – a szlovák történelemről, identitásról és persze az új kormányról is. Korábban nem ismertük egymást. Volt közöttük keresztény, liberális és Fico-párti képviselő is. Nyomát sem láttam nemzeti fordulatnak. Ugyanazt a kedvességet, ugyanazt a “ha ti a mi szlovákságunkat komolyan veszitek, akkor ránk számíthattok” üzenetet hallottam, amit már évek óta, ha kintiekkel találkozom.

Vándorló magyarellenesek

Az elérhető közvélemény-kutatásokból sem következik, hogy a radikális magyarellenesek száma megnőtt volna. A politikai színtéren, nagyjából folyamatosan, de ugyanazokon a vidékeken és ugyanolyan intenzitással vannak jelen. Valamelyest vándorolnak a pártok, vezetők között. Például Meciartól Slotához. Táboruk nagyságát nem tudom pontosan megbecsülni. De egy időben Slota leállt az élesen antimagyar dumával, hogy egy kicsit “europaizálja” magát, s tíz százalék körüli támogatottsága azonnal négyre esett vissza. Ezek szerint a feltétlen magyarellenes retorikát a választók öt-hét százaléka támogathatja. Az újabb parlamenti erőviszonyokból következően azonban most hirtelen láthatóbbak, hallhatóbbak lettek.

A történet szempontjából érdemes megkülönböztetni a radikálisokat és az extremistákat – valahogy úgy, ahogyan harminc éve a német politikai rendőrség is teszi. Ezek szerint akik az alkotmány toleranciaelveit gondolkozásukkal tagadják, a radikálisok, akik akciókban is részt vesznek, azok az extremisták. A köztük lévő határt érdemes komolyan venni. Slota választói legfeljebb radikálisok. Az erőszakos akciókat pedig extremisták követik el. A szlovák helyzet sajátossága már évek óta nem a radikálisok máshol nem látott számából, hanem az extremistáknak a közép-európai átlagnál valamivel erőteljesebb jelenlétéből, intenzívebb erőszakosságából következik. Amire, persze, eddig a szlovák-magyar kapcsolatokban külön nem figyelünk, mert áldozataik általában nem magyarok voltak.

Árulkodó jelentések

A xenofób erőszakról és annak bírósági-rendőrségi kezeléséről mindenütt Európában külön jelentések készülnek. Ezek pontosságát általában vitatni szoktak, s a szlovákiaiak teljességéről sem tudunk sokat. Az mindenesetre tény, hogy 2001 óta elvben jobban odafigyelnek a hasonló esetekre. S látjuk, hogy akár a nagyobb nyilvántartási buzgalom eredményeként, akár a valóban sűrűsödő extremista közeg miatt, de az ilyen bűncselekmények száma gyorsan nőtt: 1995-ben 19-et, 2003-ban már 119-et regisztráltak. S állítólag bizonyos vidékeken a rendőrség a roma panaszok ellenére sem tartja rendesen nyilván az eseteket.

A tettesek felderítettsége lényegében nem változik, hetven százalék körül ingadozik. Vádat ilyen ügyekben évente 45-50 emberrel szemben emelnek. Ezekben az években a sértettek szinte kizárólag romák (esetenként bőrfejűek romatelepeket is megtámadnak) vagy a zsidó közösségek voltak (vidéki temetőiket gyakran feldúlják). Az általam elérhető utolsó statisztika szerint egyedül 2003-ban nyolc zsidó temetőben pusztítottak. Ahol az elkövetők ismertek, ott bőrfejűek voltak. 2002-2003-ban a belső hírszerzés feltérképezte a jobboldali szélsőséges csoportokat és hálózatokat. Egy neofasiszta pártot, a Slovenska Pospolitostot betiltottak. A témára szakosodott legjobb szlovák honlap (www.rasizmus.sk) szerint az országban háromezerre tehető az aktív neonácik, illetve rokonszenvezőik száma. A jelentések szerint nem rasszista, de nemzeti gyűlölködéssel összefüggő esetekben az utóbbi években átlagosan két-három embert ítéltek el. Gondolom, ide sorolhatók a magyarellenes akciók is. 2004 januárjában az extremizmus kezelésére a rendőrség országos szinten külön egységet hozott létre. Ennek működése elég nehezen indult be, de ma már állítólag rendben van. A hírek szerint őket vetették be Nyitrán is.

Új helyzet

A szlovákiai magyar közösségek jól integráltak az ország társadalmába, gazdaságába. Az ismert adatok szerint társadalompolitikai kérdésekben reakcióik, gondolkodásmódjuk kevéssé tér el a velük együtt élő szlovákokétól. Nyoma sincs annak, hogy az eddigi romaellenes vagy antiszemita akciókat a szlovákok és magyarok többsége eltérően élte volna meg. Tisztességes ember az erőszakot elutasítja. De az előítéletek mintha keveset változtak volna.

A magyarellenes kilengések lehetősége új helyzetet teremt. Hiszen az extremista támadás most nem valamilyen megbélyegzett csoport ellen irányul. Két kérdésre hamarosan választ kaphatunk. Véletlen incidensekről van szó, vagy a bőrfejűek célkeresztjében tartósan ott maradnak a magyarok? S ha igen, akkor változik-e a rendőrség és az ügyészség stílusa és hatékonysága?

Robert Fico könnyen sebezhető, a nemzetiek nélkül képtelen kormányozni. S neki közben az európaiaknak is bizonyítania kell: indokolatlanul féltek tőle. Az interetnikus konfliktusok éppen a szlovák kormányfőnek jönnek a lehető legrosszabbkor. A kormánynak technikailag sem lesz könnyű lehámozni a radikálisokról az extremistákat és közben otthon és külföldön is hitelesnek maradnia. De meg kell próbálnia. Ha szalonképes akar maradni, más esélye nincs.

Tamás Pál

szociológus

Comments are closed.