Ma a világ egyetlen számottevő tényezője sem vonja kétségbe, hogy a Hezbollah egy Iránból és Szíriából kézivezérelt iszlamista-síita katonai szervezet, amely Izrael megsemmisítésére törekszik. Schöpflin György nem tartozik e számottevő tényezők közé.
Schöpflin György megírta cikkét. Az Európai Parlament Fidesz által delegált képviselője – egyebek mellett – azt találta állítani az OpenDemocracy.net nevű hírportálon, hogy az „arab modernitás erősödése leginkább a Hezbollah fegyvereinek és fegyverhasználatának növekvő kifinomultságában figyelhető meg, hogy képes a high-tech fegyverzet alkalmazására, valamint a mozgalom általános szervezeti erejében.”
Schöpflin képviselő számára a modernitás ismérve a high-tech fegyverekben és azok „kifinomult” használatában érhető tetten. Magyarán: ha egy bentlakásos kiképzőközpontban elszállásolt egyénnek egy vállról indítható rakétával kedveskedünk, s még meg is tanítjuk annak „kifinomult” (sophisticated) használatára, emberünk maga lesz a modernitás. De ha Irán a közeljövőben bevetné frissen legyártott atombombáját, rögvest a modern államok sorában üdvözölhetnénk az amúgy a nők közötti harminc százalékos, s a férfiak közötti közel húsz százalékos analfabétizmust felmutatni képes, a középkort felidéző vallási törvények szerint berendezkedett, M. Ahmadinedzsad vezette Iráni Iszlám Köztársaságot.
Vagy emlékezzünk azon afrikai országokra, amelyek – a modernitás előremutató példázataként – a legkorszerűbb fegyverekkel irtják egymás népességét. S hogy a feneketlen múlt nem is annyira mélységesen mély kútjából is merítsünk példát, a náci Németországot, amely a csúcstechnológia legújabb vívmányait a modern logisztika és bürokrácia megannyi elemével párosítva gázosított el ipari körülmények között, s „csúcsidő alatt” milliókat, a modernitás örök paradigmájaként kellene tisztelnie a technikai fejlődésre oly érzékeny világnak.
Schöpflin képviselő nem tud arról, hogy a technika önmagában semleges fogalom, amely felhasználható jóra és rosszra egyaránt. A modernitás valójában nem a technikai újdonságban keresendő (az olajból meggazdagodott arab államok évtizedek óta ugyanazt a csúcstechnológiát használják, mint a nyugati világ), hanem a mögötte állók attitűdjében, a felhasználói szándékban, irányultságban, egyszóval: a mentalitásban. Egyebek mellett a tudományok legújabb eredményeit naprakész formában megjeleníteni képes egyetemeken, épp azokon a nyugat-európai és amerikai intézményekben, amelyeket a leendő arab értelmiségi is igyekezett és igyekszik célba venni. Továbbá abban a (korántsem feddhetetlen) politikai rendszerben, amely – más kisebbségi, vallási és emberjogi szempontok szem előtt tartása mellett – többek között biztosítja ezen intézmények működésének és szellemiségének autonómiáját.
Schöpflin képviselő nemcsak összekeveri a modernitást (modernity) a modernizációval (modernization), hanem azt afféle „egydimenziós” tényezővé egyszerűsíti le. Holott nincs elsődleges tényező, már csak azért sem, mert különböző kultúrákban és civilizációkban más és más léphet elő azzá, ennélfogva a kölcsönhatások egész mechanizmusáról kell beszélni. A fundamentalizmussal szembeni dinamikus és folyton dinamizálásra kész attitűdről, a tekintély- és hierarchia-elvűség oppozíciójáról, a kritikai irányultság létéről és szerepéről. Arról, hogy a technikai eszközök instrumentalizálása valójában a modernség szellemének mond ellent. Éppen egy néppárti képviselő ne tudná, hogy a modern világban politikai, erkölcsi, törvényalkotói – és horribile dictu: vallási – kontroll fejezi ki a modern társadalom viszonyát a tudományos-technikai újdonságokhoz (lásd például a nukleáris energia, klónozás, genetikai kísérletek, stb.), ám ez a viszonyrendszer alapvetően feltételezi a modernség politikai berendezkedésének, az írott és megváltoztatható alkotmánynak, az emberi és állampolgári jogoknak, a lelkiismereti, vallási, sajtó- és szólásszabadságnak, a választáson alapuló képviseleti rendnek, a hatalom megosztásának avagy a vallásilag semleges állam elvének, s a világnézeti-ideológiai pluralizmusnak a meglétét. Azok az államok, amelyek a modern világ technikai vívmányaiból részesednek, ámde társadalmi és politikai berendezkedésük a tekintélyelvűségen, a hatalmi-politikai hierarchián, a lelkiismereti és vallásszabadság elnyomásán, valamint az ideológiai monolitikusság talaján állnak, aligha nevezhetőek moderneknek, inkább a modern világ parazitáinak, haszonélvezőinek.
Schöpflin Európai Uniós képviselő mindezt nem tudja. Miként azt sem, hogy Izrael nem Libanon, hanem a Hezbollah ellenében folytat háborút, ugyanis a kétségtelenül modernizálódó Libanonnal éveken át kifejezetten jószomszédi viszonyban élt (befogadott ötezer, a Hezbollah által Libanonból elűzött keresztényt), nem úgy, mint a véres akcióival rendre a polgári lakosságot fenyegető, s Libanonban ellenőrizetlenül tevékenykedő terrorszervezettel.
Schöpflin Európai Uniós képviselő továbbá azt sem tudja, hogy Izrael nem ellensége, éppen ellenkezőleg: a legnagyobb támogatója lenne egy olyan valóságos, tehát széles értelemben vett arab modernizációnak, amely egyúttal a saját békéjét és biztonságát is garantálná. Libanon demodernizációjában éppen a Hezbollah érdekelt, miközben – Schöpflin Európai Uniós képviselő állításával szöges ellentétben – Izraelnek létérdeke egy modernizálódó és demokratizálódó arab világ.
Schöpflin Európai Uniós képviselő mindezt nem tudja. Hogy mit tud, arra cikke nyomán nem derül fény.
A szerző vallásfilozófus
Kiemelés: Izraelnek létérdeke egy modernizálódó és demokratizálódó arab világ.
Schöpflin Európai Uniós képviselő mindezt nem tudja
Gábor György
