Kofi Annan ENSZ-főtitkár a libanoni vezetőkkel folytatott bejrúti tárgyalásai során elsősorban az elrabolt izraeli katonák szabadon bocsátásáról és a fogolycsere lehetőségeiről folytatott eszmecserét. „A Libanon elleni izraeli légi, szárazföldi és tengeri blokád sérti az arab ország szuverenitását, és megalázó annak népe számára” – szögezte le Annan.
A világszervezet vezetője Bejrútból Dél-Libanonba utazott, találkozott a Rasz Nakurában állomásozó ENSZ békefenntartó (UNIFIL) egységek parancsnokaival, majd megtekintette a térségben okozott háborús károkat. Később Kofi Annan Jeruzsálembe érkezett, ahol az izraeli vezetőkkel folytatott megbeszéléseket. A legfontosabb téma itt is a fogolycsere elősegítése volt, valamint Libanon légi és tengeri blokádjának megszüntetése. Izraeli politikai körök, valamint nemzetközi tényezők is fenntartásaiknak adtak hangot, amiért Kofi Annan mostani – hivatali idejének lejárta előtt valószínűleg utolsó – körútja alkalmából a térségben Szíriába és Iránba is ellátogat. Ugyanis e két ország nyíltan támogatta a Hezbollahot, ezért az ENSZ-főtitkár látogatása mint politikájuk legitimációja is értelmezhető.
Libanonba érkezett az ENSZ-csapatok francia osztagának egy újabb csoportja és olasz kikötőkből kifutott öt hadihajó, amelyek az olasz csapatokat szállítják a közel-keleti országba. Franciaország és Olaszország együttvéve mintegy 5000 katonával képviselteti magát az ENSZ-csapatokban, amelyek száma a tervek szerint eléri a 15 ezret.
Ehud Olmert izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy három, a kormány által kinevezett bizottság fogja kivizsgálni a politikai és a katonai vezetés tevékenységét a háború alatt, valamint a hátország felkészülésének hiányosságait. Olmert döntése széleskörű kritikát váltott ki társadalmi szervezetek képviselői, valamint az ellenzék és a kormánykoalíció néhány képviselője részéről. A bírálók szerint a kormány által kinevezett bizottságok jogkörei korlátozottak és csak a kormány fügefalevele szerepét töltenék be; helyettük egy független állami vizsgálóbizottságra lenne szükség, amelyet a Legfelsőbb Bíróság elnöke nevezne ki és amely a kormány tagjait is felelősségre vonhatná. Olmert nehézségeivel párhuzamosan Móse Kacav államelnök is egyre szövevényesebb helyzetben találja magát. Az elnök családjával néhány napi szabadságra utazott, de visszatérése után ismét több kihallgatás vár rá titkárnője szexuális zaklatásának gyanújával kapcsolatban és rendőrségi források szerint egyre valószínűbbnek tűnik, hogy végül vádiratot nyújtanak be ellene.
Yehuda Lahav, Tel-Aviv
