Forrás: Erec

Tótkomlóson az idén a Weisz család hagyatéka, azaz annak egy része került a kiállítás üvegparavánjaira.

Virtuális emlék Weisz Sándor, és fia Weisz Imre fotográfusok fényképeiből. Ezek a képek a fiókban heverve nem mondanak el semmit, de itt bizonyítékai annak, hogy ahhoz a korhoz képest milyen technikát produkáltak a fényképészek. A képeket Tótkomlós lakossága “gyűjtötte” A kiállítás képei: összekötő kapcsok jelen és múlt között. A képek témánként vannak rendezve, ezáltal talán még nagyobb benyomást nyújtanak az emberekről.

Idézet ifj. Balogh István vendégkönyvéből: “A zsenialitás alig több, mint képesség arra, hogy ne a megszokott módon nézzünk a dolgokra.”

Ugyan olyan meleg van, mint tavaly ilyenkor, ugyan annak a fának a hűvösében állok. Szinte ugyanazok az arcok figyelték egymást a megemlékezésen, mint tavaly. Schnapp Lea megint nem tudott eljönni, sajnos. Szerencsére most itt van Benedek István Gábor, és a tőle megszokott könnyedséggel, de mint mindig, meglepően új történetekkel állt elő. Egy házaspár Budapestről, akiket még Pisti sem ismert eddig közelebbről. De ahogy ő mondta, mindig újabb túlélők jelentkeznek. (Ők most fognak Izraelbe települni.)

Ludwig Katalin, az Újhelly család utolsó leszármazottja.

Itt vannak a tanítványok, Mihalik József, és Csörföly Katalin, akiknek Weisz Imre volt a mesterük. Emlegetik még Bíró Laci bácsit is (mint tanítványt), neki már csak a gyerekei, unokái élnek. Vajon mit lehet erről a szomorú eseményről elmondani, hogyan lehet, lehetne még emlékezetesebbé tenni ezt a találkozást?

Nem volt olyan rég, mégis, ez már egy másik évszázad. Hihetetlen, a mai digitális fényképezők és videó kamerák világában elképzelni. Igen, emlékeimben egy film képei peregnek (mintha száz éve lett volna

legalább): ott van Weisz Imre bácsi, a műhelyében, amint a fényképező mögé bújva kinyújtja mutatóujját, hogy odanézzünk!  Persze csak miután Manyika néni, a felesége megigazította a hajunkat, Imre bácsi pedig a megfelelő szögbe állította a fejünket.

A célt, hogy egy letűnt világot idézzünk fel, sikerült elérni. Mindnyájunkat megérintett a Weisz család, Weisz Imre emléke, munkái, képei. Benedek István Gábor tótkomlósi történetei, amelyeket közben-közben el lehetett kapni. Balogh Pisti ötlete zseniálisnak bizonyult, és ismét tanúbizonyságot tett bátorságáról is. Más szemmel láttatni, nem a megszokott módon megérinteni.

A sajtó angyala megint kegyelettel emlékezhet meg minden ártatlanul elpusztított emberről. Vigasztaló, megtartó, kegyeletes találkozás részesei voltunk ezen a vasárnap délelőttön könnyel, és mosollyal.

Comments are closed.