Forrás: ÉS

SZERBHORVÁTH GYÖRGY

NAGY MAGYAR GERILLÁK

Fokozódik a nemzetközi helyzet a Kárpát-medencében. A szlovák szélsőségesek nagyban mondják a magukét, a Hócipőben – persze viccesen – meg Fetete Pákó vizionált Erdély visszafoglalásáról. Szerinte harmincezer, jól kiképzett katonával ez menne is.

Természetesen nem mindenkinek ment el végképp a józan esze. Akadnak, akik még a hagyományos kultúrfölényben gondolkodnak. Ennek is vannak hátulütői, de mégiscsak bólint az ember, amikor azt olvassa, hogy falujába, a vajdasági Kishegyesre nemrég 42 ezer könyv érkezett. Hogy milyenek, nem tudjuk, de a könyv akkor is könyv, ha a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) gyűjtötte és szállította ide azokat. S még akkor is, ha pont az általuk ideszervezett hungarista megmozdulás, koncert miatt kerültünk a szerb sajtó címoldalaira mint a magyar fasizmus szálláscsinálói. E képen aztán hál” istennek Rúzsa Magdolna módosított, miután elénekelte a Djurdjevdant.

Első körben arra gondolhatnánk, megjött a fiúk esze. Bár ebben már régóta kételkedünk, igaz, azon sincs mit meglepődni, hogy kiváló kapcsolatokat ápolnak a legszélsőségesebb itteni párt, a szerb radikálisok némely helyi szervezetével – a nacionalisták mindig is tisztelik egymást.

Ám a neten böngészve az ember ráakad a HVIM elnökének írására. Pontosabban csak annak beharangozójára, mivel a Magyar Mérce első száma állítólag szerte az országban (Magyarországon) kapható az újságárusoknál – de Vajdaságban nem. És ismét csak elrebegünk egy fohászt, mert ha kapható lenne, a szerb sajtó ismét arról cikkezhetne, hogy a magyarok vissza akarják foglalni a Vajdaságot. Ráadásul fegyveresen.

De először a Magyar Mércéről. A lapot a Jobbik Magyarországért Mozgalom adja ki. Ez az első száma, miután “kipuccsolták” alóluk a Magyarok Lapját – tájékoztat bennünket a szervezet honlapja (jobbik.hu). Itt olvashatjuk a tartalomjegyzéket, s láthatjuk a Magyar Mérce címlapját is. A legnagyobb képen egy harci jármű látható, rajta fekete maszkos katonák állig felfegyverkezve. A felirat: Gerillacsapat a Délvidékért. Rögtön érezzük, illusztrációról lenne szó, mert a tank (?) oldalára krétával az SFOR jelzést firkálták.

De mit jelentsen az, hogy Gerillacsapat a Délvidékért? És hogyan értelmezzük azt pusztán a címoldal alapján, hogy ugyanitt jelentik be, Toroczkai a Magyar Szigetről és a fegyveres szervezkedésről írt? A honlapon viszont már így jelzik (ráadásul az első helyen), mi található az újságban: Gerillacsapat a Délvidékért! (Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnöke a fegyveres szervezkedéséről és a Magyar Szigetről).

Helyben vagyunk. Toroczkai nyilván nem a Magyar Szigetet felszabadítandó gerillacsapatról értekezik. Persze cikkében bizonyosan árnyalja a képet. De már önmagában véve is egy ilyen címlap azt sugallja: valamiféle gerillacsapat szerveződik a Délvidékért – nyilván nem könyveket fognak gyűjteni a fekete álarcosok, hanem skalpokat…. És a fegyveres szervezkedés szóösszetételt sem kell különösebben magyarázni.

Vélhetnénk ezt hülyegyerekek szórakozásának is, van olyan, hogy valakiknek félresikerült a szocializációjuk. Csak hát a HVIM már megmutatta a foga fehérét errefelé. Aztán nyilatkozhatja még százszor Toroczkai a szerb sajtónak azt, hogy ők nem a Délvidék visszafoglalásán, pusztán “a társnemzeti régió”-ban gondolkodnak, egy ilyen címlap – maga a kép és a felirat – önmagáért beszél, az üzenete világos, és a szerb sajtó ebből akkora patáliát csaphat, amekkorát csak akar. És ez pont a “felszabadítandóknak”, a vajdasági magyaroknak fogja a legtöbb kárt okozni. És a legfontosabb kérdés: milyen eszméket is reklámoz egy magyarországi politikai szervezet lapja?

Azon viszont már csak nevetünk, hogy a fiúk gerillacsapattal akarják megoldani a helyzetet. Ebből látszik, még a hadászathoz sem értenek. A gerillaharc alapvető jellemzője ugyanis az, hogy a szabadcsapat tagjai kerülik a nyílt összecsapást, és miután rajtaütöttek az ellenségen, eltűnnek. A legények ezek szerint még a térképre sem néztek rá. A Délvidék avagy Vajdaság nagy része (leszámítva a Fruska Gora hegyet, ahol legfeljebb pár magyar él) nem alkalmas gerillaharcra – nem véletlen, hogy a II. világháborúban sem volt itt sok partizánakció. Hisz a gerillaharc alapvető feltétele, az eltűnés lehetősége – ez a nyílt alföldön aligha lehetséges. Ahhoz esőerdők, járhatatlan hegyvidékek szükségesek, ahol a gerillákat üldözők könynyedén eltévednek.

A HVIM, a Jobbik és a Magyar Mérce viszont már első lépésben eltévedt.

Szerbhorváth György

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 34. szám

Comments are closed.