A héber nyelv és kultúra újkori történetének szép fejezete a héber iskolahálózat kialakulása. Európában különösen Lengyelországban voltak népszerűek a Tarbut iskolák, amelyek a modern héber nyelven oktatták a zsidó gyermekeket. Nálunk a háború előtt nem sikerült meghonosítani ezt az iskolaformát – a hitközség akkori vezetése hazafiatlannak tartotta a cionista mozgalom által világszerte támogatott Tarbut -ot. Más volt a helyzet az utódállamokban, különösen Kárpátalján és Erdélyben, ahol a magyar ajkú zsidóság jól össze tudta egyeztetni magyar kultúráját a héber újjászületéssel.
A vészkorszak után változott az álláspont, 1945 július 17-én a háború utáni első héber könyvtár megnyitására összejöttek alakították meg a Magyarországi Tarbut Héber Kultúregyesületet, amely első céljául héber iskola felállítását tűzte ki. Megszerezték az engedélyt és a nyarat elhagyott zsidó könyvek – gazdáik elpusztultak! – összegyűjtésével töltötték, amelyeket bementettek a Rabbiképző Intézet könyvtárába, itt a József körúton a gimnázium idetelepített négy osztályának is rendelkezésére állottak.
Az előző év szörnyű eseményeinek tanulságaként nemcsak Salamon Mihály, a Magyar Cionista Szövetség elnöke üdvözölte az új iskolát, aki chalucok nevelését kérte tőlük, hanem Dr. Lőwinger Sámuel a Rabbiképző Intézet igazgatója is a zsidó nép szellemi újjászületésének legfontosabb tényezőjének nevezte a Tarbut iskolaszervezetet, a nagytekintélyű Dr. Herskovits Fábián pesti főrabbi az első tanév után a magyarországi zsidóság körében új korszakot nyitó működésről és nagyszerű eredményekről tett említést.
A kezdetek nehezek voltak előfordult, hogy tábla hiányában az ajtóra írt a pedagógus, nem volt tornaterem, de a lelkesedés úrrá lett a bajokon.
Elemi iskola I-IV. osztály a Hungária körút 149.szám alatt a Hasomér Hacair ifjúsági mozgalom házában lelt otthonra, de 1945.szeptember 4-én a testvérintézmény is működni kezdett a Szeged melletti Deszken. Budapesten 200, Deszken 150 gyermek kezdte meg a tanulást – utóbbiak szülei nagyrészt nem tértek vissza a haláltáborokból. Tanév alatt kb. 25%-kal emelkedett a létszám!
Nagyon szép pedagógiai eredményeket ért el a deszki iskola, amely szerencsés környezetben egy hatalmas parkban lévő kétemeletes volt kastélyban nyert elhelyezést. Növendékei valamennyien a Joint helyi gyermekotthonának kis lakói, akik elvesztették szüleiket, maguk is megjárták a haláltáborokat, jobb esetben hónapokig bujkálniuk kellett – rászorultak a gondoskodásra és megérdemelték a jobb körülményeket! Mivel a növendékek és nevelőik egy közösségben éltek könnyen és természetesen kialakult a héber nyelv tanórán kívüli használata, valóságos ivrit településsé váltak az Alföldön. Nagy fontosságot tulajdonítottak a munkára nevelésnek, elsősorban a mezőgazdasági gyakorlatoknak, három okból is. A Biblia nyelvét beszélő ifjúságot igyekeztek visszavezetni a bibliai kor produktív, egyszerű életéhez, másrészt a cionista mozgalom feladatának tekintette a zsidóság átrétegződésének előmozdítását, a zsidók átirányítását a termelő ágazatokba, továbbá nem is titkolták, hogy az „úton lévő zsidó állam” számára nevelnek a kibuci élet népszerűsítésével. Diákjaik résztvettek a konyhakert művelésében. Az iskola önképzőköre szombaton és ünnepnapokon héber előadásokat rendezett, népszerűek voltak a deszki Lag Báomer ünnepségek, amelyekre az egész országból jöttek gyerekek és pedagógusok, utóbbiak megbeszélték a deportálást átélt gyermekek különleges nevelési problémáit. Megismerkedtek a Deszken kiépített tanulói önkormányzat módszereivel és eredményeivel is. A felettes hatóságok látogatói is elismerésüket fejezték az itteni sikerek felett.
Budapesten erősen építettek a munkácsi héber gimnázium hagyományaira – némi könnyítésekkel hiszen ott a háború előtt 6 nyelvet tanultak, s ez még egy kárpátaljai koponyának is sok – ezt az iskola tanári karának összetétele is tükrözte, így a budapesti Tarbut Gimnázium első igazgatója Rubin Illés 1938-1940 között a munkácsi „anyaintézmény” élén állt, az iskolaszék elnöke, aki iskolaorvos és az egészségtan tanára is volt dr. Spiegel Simon az egykori munkácsi Zsidó Iskolaegyesület vezetője. Megtaláljuk a tanárok között Hahn István, Grosz Ezra és Scheiber Sándor fényes nevét is. Nem volt könnyű a vállalt munkájuk !
Miniszteri rendelet szerint ” az iskola tanítási nyelve a héber…”, amelyet a tanulók természetesen nem ismertek. Ezen felzárkóztató tanfolyamok segítettek olyan mértékben, hogy a tanév végén már csak a magyar nyelv, történelem és földrajz tanítása folyt teljesen magyarul, a többit teljesen vagy részben héberül oktatták. Pedagógiailag különleges feladat volt az iszonyatos emlékeket hordozó, esetleg árva gyermekek beillesztése „békebeli” iskolába. Utóbbit egyensapkával és diákjelvénnyel igyekeztek előmozdítani.
Becsületűkre legyen mondva tanárok és tanulók egyaránt megfeleltek a várakozásnak, hivatalos és egyéb látogatók már az első tanév végén elismeréssel nyilatkoztak az iskolában tapasztaltakról. Érvényesítették a magyar jelleget is, összekötve az új zsidó törekvésekkel. Jól látszik ez ünnepélyeiken: március 15-én a magyar szabadságharcot pl. összekapcsolták purimmal és Trumpeldor hősi halálának emlékével, utána elénekelték magyar és izraeli himnuszt.
Az első tanév eredményei alapján a Tarbut kiterjesztette iskolahálózatát. Budapesti gimnáziumát négy felső osztállyal kiteljesíti, van reál és humán tagozat. Egybeolvadnak az Országos Rabbiképző Intézet régi gimnáziumával, de a Tarbut tanterve alapján. A már említett Hungária körúti I. számú hébernyelvű általános (ahogy akkor mondták „elemi”) iskola mellett megnyílik a második a Rökk Szilárd utca 26.szám alatt és Óbudán a harmadik a Zichy Jenő utca 9.szám alatt. A Deszken működő Tarbut iskola után Szegeden is hébernyelvű elemi iskola létesül. Mátyásföldön és Rákosfalván a gyermekotthonokban előkészítő jellegű héber nyelvtanfolyamokat indítottak. Következő tanévben ezekben az iskolákban eredményes nevelő munka folyt, amelyet külföldi látogatók is elismertek.
Nagy figyelmet fordítottak a palesztinai fejleményekre, a zsidó állam megteremtéséért akkor vívott küzdelemre. Izrael Állam megszületése után a diákok nagyrésze kivándorolt, ezt elősegítette iskoláik államosítása, amelyet nemcsak a héber oktatás, hanem az egyszerű iskolai hittan megszüntetése követett. A diktatúra közoktatásában nem volt helye a Tarbut iskoláknak, pedig ezek fennállásuk néhány éve alatt jelentős eredményeket értek el és új szint jelentettek a hazai közoktatás palettáján.
Róbert Péter
