Forrás: Magyar Hírlap

Szaddám Huszein az Anfal évfordulóin mindig elmondta az irakiaknak és az arab kormányoknak is, hogy büszkék lehetnek a kurdok ellen végrehajtott hatalmas akcióra

Most, augusztus 21-én először fordult elő a történelemben, hogy a kurdok ellen elkövetett bűnökért egy politikust bíróság elé állítottak. Szaddám Huszein diktátor, volt iraki elnök ellen a vád 182 ezer kurd lemészárlása (ginosaida). A diktátor parancsára 1988. februártól szeptemberig tartott az Anfal fedőnevet viselő hadműveletet. (Az Anfal jelentése zsákmány, amely az iszlám szent imakönyvéből, a Koránból való: meg kell ölni a hitetleneket, és el kell venni mindenüket, amijük van, ha nem térnek ét a muszlim hitre.) Szaddám a nagyszabású katonai akciót legközelebbi rokonára bízta, Ali Hasszan Madzsidra, aki jelenleg Bagdadban vár a bírósági tárgyalásra.

Szögesdrótok mögött

A kurd Anfal és a holokauszt csak névben és számban különbözik egymástól, de tartalmilag a kínzások, gyilkolások, éheztetések, megerőszakolások mind egyformák. A zsidók a lágerekben szögesdrótokkal voltak elkerítve, kitéve a zord időjárásnak, a kurdok szintén táborokban voltak, szögesdrótokkal elkerítve, 45-55 fokos sivatagi melegben. Vizet, élelmet alig kaptak. Az Anfal fő tervezője, Ali Hasszan Madzsid a nyolc hónap alatt 250 helyen vetette be a nemzetközileg megtiltott vegyi fegyvereket Kurdisztánban. Márciusban az elhíresült Halabdzsa kurd városban ötezer ember esett áldozatul a gyilkos gáznak. A nyolc hónap alatt 4500 kurd falut semmisítettek meg és 182 ezer kurdot tüntettek el.

“Egyszerűen lelőtték őket”

Egy túlélő beszámolója: “Felsorakoztattak minket, minden értékünket – pénzt, aranyat, ékszert – elvették. Nemsokára nagy IFA teherautókra raktak bennünket, különválasztva a férfiakat a nőktől és a kisgyerekektől. A zárt teherautóknak csak a tetejükön volt két vagy három szellőzőnyílás. Aztán útnak indítottak minket, de hogy hová, azt nem tudtuk. A teherautókban öregek és gyerekek haltak meg, mire több nap után célhoz értünk, a Dibszba gyűjtőtáborba (Irak déli területén). A táborban több hónapig voltunk, sokan éhen haltak. Időnként bejöttek hozzánk a katonák és kényük-kedvük szerint vertek minket vastag kábelekkel.

Mindennapos volt, hogy az udvarra hurcoltak embereket, és mindenki előtt egyszerűen lelőtték őket. Senki sem mehetett oda, hogy eltemesse a halottakat, testüket kóbor kutyák tépték szét. A táborban járványok terjedtek a gyermekek között, több ezren meghaltak. Holttestüket a katonák tépték ki anyjuk karjából, és a kerítés túloldalán csak úgy halomba dobálták őket. Mindennap újabb és újabb szállítmány érkezett a táborba. A gyűjtőtábor megtelte előtt az embereket tovább indították Irak déli területeire (Nugra Salman), ahol embert nem lehet látni, csak sivatagi vihart és félelmet. Több száz tömegsírba ásták el a kurdokat, sokszor élve dobálva a testeket a nagy gödrökbe, azután a dózereikkel teljesen széttaposták őket.

Szaddám bukása után megtaláltak néhány tömegsírt, és a megmaradt dokumentumok alapján kiderült, hogy mind az Anfal akció maradványai voltak. Több száz tömegsír helye még mindig ismeretlen az iraki hatóságok előtt. Amit tudunk, azt az Anfal akciót túlélő huszonnyolc ember beszámolója alapján tudjuk. Szaddám Huszein az Anfal évfordulóin mindig elmondta az irakiaknak és az arab kormányoknak is, hogy büszkék lehetnek a kurdok ellen végrehajtott hatalmas akcióra.

Tizennégy tonna vád

Szaddám Huszein most 182 ezer kurd lemészárlásának vádjával áll a bíróság előtt. A kurd bírót, Raouf Abdulrahmant, aki idáig vezette a Szaddam és embereinek tárgyalásait, most egy arab síita bíróra, Arif Shainra váltják. (A régi bíró marad, de csak a bírói bizottságban.)

Az iraki diktátor bíróság elé állítása alkalmából a kurdok Kurdisztánban, de Európában és Amerikában is nagyszabású felvonulásokat tartanak, hogy fölhívják a világ figyelmét Szaddám Huszeinnek a kurdok ellen elkövetett bűntetteire. A kurdok idáig tizennégy tonna dokumentumot gyűjtöttek össze az Anfalról, hatvan tanút és harminchat kurd jogászt is megjelöltek, hogy menjenek Bagdadba, és lépjenek föl az ügy érdekében.

2002-ben Halabdzsa-chak néven egy kurd szervezet jött létre Európában, a fő feladata, hogy felkutassa a világban azokat az embereket, akik részt vettek a kurdok lemészárlásában. Ugyanúgy, mint ahogy a zsidó szervezetek is keresik a zsidó tömeggyilkosságok felelőseit szerte a világban. A kurd szervezet munkája eredményes, megtalálta például Nizar Kazredzsit, Szaddám Huszein hadseregének főparancsnokát, aki Dániába menekült. A szervezet nyomására a dán kormány letartóztatási parancsot adott ki ellene, de Kazredzsi furcsa módon eltűnt. A hírek szerint Katarban él, a dán kormány az Interpolon keresztül továbbra is keresi. A másik fontos személy Vas Frans Anrat holland állampolgár, aki 1238 tonna vegyi anyagot adott el Szaddámnak. A kurd szervezet kapcsolatba lépett a holland kormánnyal, és a nyomozás után a hollandok tizenöt évre ítélték Anratot.

Ne feledjük!

Akik annak idején részt vettek Kurdisztánban az Anfal akcióban, azokat Szaddam titokban külföldre küldte. Egyikük több éven át Budapesten az iraki nagykövetségen dolgozott. Szaddam bukása után megpróbált a németektől menedéket kérni, de a kurdok hatására ez nem sikerült. Ezután a magyar hatóságokhoz fordult, és meg is kapta a politikai menedékjogot (!).

Ne feledjük a Holokausztot és az Anfalt. Különösen azért ne, mert idáig a kurd holokausztért még semmelyik arab kormány nem kérte Szaddam Huszein bíróság elé állítását.

Raouf Hallo

Kurd újságíró

Comments are closed.