KiköltöztetiK a nagy fáraó szobrát Kairó központjából
Egyiptomban olyannyira fontos műveletre készülnek, hogy három főpróbát is tartottak: kétszer mészkőtömbökkel, harmadszor azonban már II. Ramszesz óriási szobrának másolatával.
Minden előkészület megtörtént a költöztetésre. A fáraó nem ebbe a környezetbe való (fotó: MTI/AP – Haszán Dzsamali)
Az egyiptomi kormány több mint tízéves habozás után úgy döntött, hogy kiköltözteti a nagy fáraó szobrát Kairó központjából, az egykori Bab al-Hadidról, a jelenlegi Ramszesz térről. A tízméteres szobrot, amely talapzatával együtt 125 tonnát nyom, még 1882-ben találták meg Mit-Rahinában (Memphis), Ptah isten templomában. A hat darabra tört kolosszust megpróbálták restaurálni és ott felállítani – nem sikerült. Több mint hetven évvel később Abdel-Latif El-Bogdadi miniszter elhatározta, hogy Kairóba viteti: 1955 februárjában jelenlegi helyére szállították a szobor darabjait, restaurálták, a belsejébe merevítő vasrudakat helyeztek, majd felállították.
Az elmúlt évtizedek alatt II. Ramszesz szobra Kairó egyik védjegyévé vált, valóságos filmsztár lett belőle, mert a népszerű egyiptomi filmek hátteréből ritkán hiányozhatott.
Csakhogy változtak az idők, és változott a város. A forgalmas nagy téren, a fontos utak kereszteződésében, a pályaudvar közelében nagyon megnőtt a levegő szennyezettsége. A forgalom, a vonatok és a metró által keltett rezgések is ártottak a szobornak, nem is szólva arról, hogy Ramszesz szinte eltűnt a felüljárók hálózatában – a nagy fáraó több mint 3200 éves rózsaszín gránit alakja beleveszett a városképbe.
Illőbb helyet érdemelt az ősi Egyiptom egykori nagy – és ma is talán az egyik legnépszerűbb – uralkodója, az újbirodalom XIX.
dinasztiájának fáraója, akibe a jelenkorban is állandóan belebotlik az egyiptomi és az idegen egyaránt. Hatvanhat évig uralkodott, i. e. 1279-től i. e. 1213-ig, haláláig. A legenda szerint 99 évig élt, de valószínű, hogy 90-92 évesen halt meg. (Az évszámokat a források elég rugalmasan kezelik.) Keze nyomát kitörölhetetlenül rajta hagyta Egyiptomon.
Királyi konvoj
Még a döntés előtt kirobbant a vita arról, hol lehet méltó helye a nagy fáraónak. Szóba került, hogy visszaviszik Mit-Rahinába, esetleg a kairói operaház mellett állítják fel. Végül elhatározták, hogy az egyetlen szóba jöhető hely a még épülő nagy Egyiptomi Múzeum területe lehet, onnan, a nagy piramisok szomszédságában, letekinthet a gizai fennsíkra. Minthogy a múzeum még koránt sincs kész – legfeljebb öt év múlva nyílik meg -, a helyszínen egy hatalmas tárolót emelnek a szobor befogadására.
De előbb oda kell szállítani a harminc kilométeres úton. Az időpont augusztus 25., péntek hajnal, az ima napja, amikor senki sem dolgozik, és a forgalom is minimális. A rendőrség, a hadsereg és minden hatóság arra összpontosította erejét, hogy biztosítsa az útvonalat. A régészeti hivatal közölte, hogy a szobor szakszerű kezelésére, mozgatására és szállítására igazán bevált technikákat alkalmaznak: azt, amelyet már a piramisok építői is használtak a hatalmas kőtömbök mozgatására.
Magasabb talapzatra való
A szobor köré hatalmas vaskeretet hegesztenek, majd óvatosan rágörgetik két hatalmas teherautóra. Ramszesz állva utazik, a két jármű között mint egy inga viseli el az utak hullámzásait.
Hogy meggyőződjenek a szállítás biztonságáról, kipróbálták a módszert – először csak mészkőtömbökkel. Harmadszor, az utolsó főpróbának azonban már megadták a módját is. Két óriási, vörösre festett, négy egyiptomi lobogóval feldíszített jármű állt elő, hogy a harminc kilométeres útra felvegye II. Ramszesz szobrának másolatát.
Százezrek kísérték figyelemmel a királyi konvojt, amint öt-tizenöt kilométeres sebességgel végiggördült a kijelölt útvonalon. Néha a sebesség óránként három kilométerre csökkent, és kétszer is meg kellett állni, hogy a felmelegedett motorok lehűljenek. Az utak és a hidak bírták a terhet, néhol azonban fákat kellett kivágni, gyaloghidakat és útpadkákat felszedni – időlegesen még az áram- és vízszolgáltatást is meg kellett szüntetni.
A lényeg az, hogy a szobor utaztatásán dolgozó mérnökök és munkások felkészüljenek a feladatra, méghozzá szociológiai értelemben is. Ramszesz ugyanis az egyiptomiak önazonosságának a része. Sokan csak most barátkoznak a gondolattal, hogy elhagyja Kairót, és a viszonylag távoli Gizai fennsíkra kerül. Abdel Halim Nureddin, a Fajum Egyetem régészeti fakultásának dékánja sérelmezte is, hogy a fővárost megfosztják egyik legismertebb jelképétől. Mások azt mondják, felesleges egymillió dollárt (216 millió forintot) költeni a szobor elszállítására, inkább ki kell tiltani a kairói térről a járműveket, át kell építeni az utakat, és le kell bontani a felüljárókat, Ramszeszt pedig magasabb talapzatra kell állítani, hogy a néhai fáraó ne a múlt jelképein legeltesse a szemét, hanem mai, egyre sokasodó népén.
Zahi Hawass, a nagy hatalmú és mindenható egyiptomi főrégész azonban kimondta: „A szobrok nem terekre valók, templomban, múzeumban a helyük.”
Kikerülhetetlen
II. Ramszesz különleges ember volt, akire minden egyiptomi csak büszkeséggel tekint fel. Még szobormásolata is missziót teljesít majd, amikor az októberben megnyíló észak-sinai kormányzóságban felállítják az al-Arish Múzeum kitüntetett helyén.
A rezgéstől is óvják
Egyiptom fiát
A szobrot speciális drótfűrésszel vágják le talapzatáról, hogy a finom módszer minimálisra csökkentse a rezgéseket. A szállításhoz egy acélhídhoz rögzítik függőlegesen, hogy az út egyenetlenségeihez alkalmazkodva kilengjen, és ne keletkezzenek benne belső feszültségek. Az egész szállítmányt gumi- és műanyag habba burkolják, hogy a legkisebb sérülést is megelőzzék. Amint megérkezett a célállomásra, hozzálátnak a teljes restauráláshoz. Ez évekig is eltarthat. A szobrot szállító szerelvényt két teherautó vezeti, együtt 25 méter hosszúak. A terhet viselő, két elemből álló jármű hossza 32,4 méter, ennek közepén különleges felfüggesztéssel trónol II. Ramszesz. A harminc kilométeres utazásra legalább nyolc órát és több mint egymillió dollárt szántak. (reuters) A harcos fáraó 66 éves uralkodása alatt Egyiptom a virágkorát élte, hatalma teljében volt. Apja, Széthi már életében maga mellé emelte társuralkodónak, hogy elkerülje az utódlási vitákat. Négy évvel később meg is halt, és eljött II. Ramszesz ideje. A birodalom határain erődítményeket építtetett, megvívta nagy csatáját a hettitákkal a kádesi csatában, és ő volt állítólag az első, aki írásban kötött velük békeszerződést a „kölcsönös segélynyújtásról”. Szerte Egyiptomban építkezett. Halotti templomának romjai lenyűgözik a látogatót, akárcsak Abu Szimbel templomai. Bővítette a karnaki és a luxori templomokat is. Új, fényűző fővárost épített a Nílus-deltájában, a Per-Ramszeszt, amelyet a Biblia is említ, építésén zsidók is dolgoztak. Sokáig élt a feltételezés, hogy Ramszesz volt az a bibliai fáraó, akinek az uralkodása alatt a zsidók Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. Hatalma idején azonban erről semmilyen feljegyzés sem maradt fenn.
Múmiája ma is megvan, 1881-ben találták meg: 173 centiméter magas volt, haja vörös lehetett. II. Ramszesz volt Egyiptom utolsó nagy fáraója, neve sohasem merült feledésbe. Ennek érdekében ő maga is sokat tett, mindenütt ott hagyta saját nagyságának bizonyítékait. A rossznyelvek szerint ősi alkotásokról vésette le a neveket, és a helyükbe a sajátját illesztette. Számos felesége közül a leghíresebb Nefertari volt a főfeleség, ágyasokat is tartott, és nemzett vagy száz gyereket. Hírneve akkora volt, hogy az utána következő XX. dinasztiában egyetlen kivételével minden fáraót Ramszesznek hívtak.
Ha pedig – mint történt tíz éve, 1995 augusztusában – a régészek csak úgy beleásnak Egyiptom földjébe a piramisok körül, akkor nagy eséllyel II. Ramszesz szobrába botlanak: az egykori fáraó újabb három és fél tonnás „kicsi,” három méternél magasabb rózsaszín gránitszobra kétfejű: egyszerre király és napisten.
Ennek az embernek a gigászi mását költöztetik ma hajnalban a Gizai-fennsíkra. Majd kiderül az új egyiptomi múzeum megnyitása után, kikkel lesz körülvéve, és milyen környezetben találja magát.
FGY
