Forrás: NOL

Népszabadság * Dunai Péter * 2006. augusztus 26.

Miközben Magyarország álláspontja a dél-libanoni kibővített ENSZ-erőben (Unifil-2) való részvétellel kapcsolatban egyértelmű, a körülmények miatt – lebegtetett. Ennek belső és külső okai lehetnek. A Duna két partján a külügyi és a honvédelmi tárca közleményei bizonyos eltérést mutatnak. Ennek egyik lehetséges magyarázata: a békefenntartó missziók jellegének a változása. A NATO/EU nemzetközi stabilizációs-békefenntartó küldetésekben a korábban domináló katonai-biztonsági elem (Balkán) mellett egyre markánsabban megjelenik a polgári – külügyi, gazdasági, civil – szféra (Afganisztán).

Ami a külső tényezőket illeti, tény, hogy Budapest erejéhez, korlátozott lehetőségeihez mérten kiveszi részét a nemzetközi békefenntartó tevékenységből. A meghatározott ezerfős keretet gyakorlatilag kimerítettük. A minap indultak el a helyszínre az afganisztáni PRT (tartományi újjáépítési csapat) első katonái.

Emiatt is szeretnének kimaradni a magyarok a libanoni misszióból. Ez lenne az oka, hogy a magyar diplomácia irányítója nem vett részt tegnap az elvileg külügyminiszteri szintű megbeszélésen (nem mindegyik EU-ország küldte első számú külügyérét Brüszszelbe)? A NATO-hátország pillanatnyilag rendben lévőnek tűnik. Elégedettek a magyar szerepvállalással, noha a GDP-százalékban kifejezett védelmi kiadások alacsony aránya továbbra is szálka Brüsszel szemében. A sokarcú EU-nak mint újsütetű védelmi integrációs szervezetnek – ami a katonai kérdéseket illeti – Budapesttel szemben tudomásunk szerint nincsenek kifogásai.

Míg a magyar katonai vezetés egyértelmű “nem”-mel válaszol a kérdésre, küldhetünk-e erőket Libanonba, egyáltalán felkértek-e bennünket a részvételre, addig a diplomaták lebegtetik a választ. Nem zárják ki, hogy néhány szakállományú ember (katona) részt vehet a 15 ezresre feldúsított dél-libanoni ENSZ-égiszű Unifil-2 békefenntartó-csapatszétválasztó erőben.

Visszatartó hatású – és nem csak a magyarokra – a teendők meghatározása körüli homály. Ráadásul nincs pontosan szabályozva: mit tehetnek a katonák, mikor, milyen körülmények között, mire használhatják fegyverüket?

Az előzmények nem biztatóak. Az ENSZ 1978 óta ott tartott több ezer katonát (Unifil-1), akik – kellő mandátum, pontosan meghatározott feladatok-jogkörök híján – tehetetlenül végigasszisztálták, ahogy a Hezbollah az utóbbi fél évtizedben Izrael elleni erődrendszerré építette ki a dél-libanoni falvakat, mecseteket, kórházakat, iskolákat. Izrael és a Hezbollah között az öthetes háború kirobbanásának sok más mellett oka volt az Unifil-1 tehetetlensége is.

Most odaküldenek tizenötezer ENSZ-katonát. Az alapkérdésre, ki és hogyan fegyverzi le a Hezbollahot, nincs válasz. És arra sem, hogy ki és hogyan ellenőrzi megbízhatóan a szíriai-libanoni határt? Ez azért kulcsfontosságú, mert ezen át csempészték (csempészik?) Libanonba a Hezbollahnak az iráni, szír eredetű támadófegyvereket, rakétákat. Így az Unifil-2 vállalkozás esetleges kudarcának a kockázata továbbra is nagy. Már csak ezért is lehet, hogy jobb kimaradni a misszióból.

Comments are closed.