Ha le akarjuk mérni, mennyire volt sikeres Bush elnök külpolitikája, akkor nem kell egyebet tennünk, mint felmérnünk, hogyan változott az Egyesült Államok legnagyobb ellenségének, Iránnak a befolyása.
Bár az Iszlám Köztársaság korábban is regionális hatalom volt – azzá tette hatalmas területe, nagyszámú lakossága és mindenek előtt kőolajkincse. De egyfajta retesz mögé volt zárva: behatolását az arab világba – ahol leginkább törekedett a befolyásra – akadályozta Szaddám Huszein Irakja. Az az Irak, amely kétharmadrészt maga is síita állam. Az ugyancsak síita Irán azonban nem fért hozzá ottani hittestvéreihez – ahhoz túlságosan is jól működött Szaddám diktatúrája.
Az ifjabb Bush minden rosszat elmondott erről a diktatúráról – teljes joggal. Szaddám Iránnal kapcsolatos funkciójáról azonban mintha nem tudott volna. Apja idejében még más volt a helyzet. Hogy az idősebb Bush 1991-ben megállította Bagdad felé törő csapatait és ezzel lehetővé tette a diktátor hatalmon maradását, annak fő oka az volt, hogy fenn akarta tartani a reteszt, amely Iránt elzárta az arab világtól. Tudta ugyanis, hogy a fanatikus síiták állama sokkal inkább veszélyezteti az Egyesült Államok közel-keleti befolyását, mint Szaddám Huszein.
Iraki háborújával az ifjabb Bush eltávolította a reteszt és szélesre tárta a kaput Irán előtt. Az iraki síiták, akik hatalmi szempontból addig egyszerűen nem léteztek, az új viszonyok közepette tényezővé, Irán természetes szövetségesévé léptek elő.
Ha a jelenlegi amerikai elnök nem jár el annak a varázslóinasnak a módjára, aki megidézte a rontás szellemeit, ám visszavarázsolni már nem tudta őket, akkor Washingtonnak és szövetségeseinek – köztük a szunnita araboknak – most feltehetően nem kellene a „síita félholdtól” vagyis Irántól és szövetségeseitől félniük. Akkor a Hezbollah nem növi ki magát olyan hatalommá, hogy képes legyen háborúba rántani Libanont és Izraelt. Ha nincs az iráni tömegeket felháborító iraki háború, akkor az Iszlám Köztársaság élén feltehetően még ma is egy viszonylag mérsékelt politikus állna, nem pedig a magát a Közel-Kelet rossz szellemévé kinövő Ahmadinezsád. A szellem azonban már elszabadult és senki sem tudja, hogyan lehet visszagyömöszölni a palackba.
Kepecs Ferenc
