Népszabadság * R. Hahn Veronika * 2006. augusztus 24.
Londoni tüntető brit kormánypolitikusok álarcaival (baloldalt Tony Blair-ével)Kép: REUTERS – Kieran Doherty Beárnyékolhatják Tony Blair nyaralásának utolsó napjait Barbadoson a legfrissebb közvélemény-kutatás eredményei. A brit kormányfő azonban valószínűleg időt kér a választóktól az ígéretek betartásához.
A Sir Cliff Richard villájában nyaraló brit miniszterelnök nyilván tudja, hogy az ICM/Guardian felmérései általában magasabb népszerűségi indexet mutatnak ki a Konzervatív Pártnak, mint a rivális intézmények – általános vélemény, hogy a nyári felmérések nem tükrözik a teljes valóságot. Ennek ellenére aligha örülhet a szalagcímeknek, amelyek szerint a Munkáspárt tizenkilenc éve nem állt ilyen alacsony szinten: egy hónap alatt négy ponttal, 31 százalékra esett viszsza a tetszési mutatója.
Alig kilenc hónappal azután, hogy David Cameront választották az ellenzék vezérévé, a Konzervatív Párt negyven százalékra kúszott fel. Ezzel lélektani jelentőségű küszöböt ért el, innen már lehet választást nyerni. Látványos javulást produkáltak a Liberális Demokraták, akiknek új vezetőjét bírálatok érték a parlamentben mutatott szürke teljesítménye miatt. Sir Menzies Campbellnek jót tett, hogy az elmúlt hetekben személyes erőssége, a külpolitika került a viták középpontjába, és a párt következetesen ellenezte Izrael libanoni invázióját.
Kommentátorok emlékeztetnek, hogy ugyanígy 31 százalékra esett vissza nem sokkal választási sikere után a Konzervatív Párt, amikor 1992 szeptemberében, a „fekete szerdán” összeomlott a font, és kizuhant az európai váltási mechanizmusból. A Munkáspárt jelenlegi népszerűtlensége mögött a lakosság aggodalma, a biztonsággal kapcsolatos kétségei húzódnak. Az ICM által megkérdezettek háromnegyede ért egyet Cameronnal, aki a külpolitika terén hagyományos parlamenti szolidaritással szakítva a napokban kifejtette: a diplomácia, az Izrael melletti kiállás a felelős azért, hogy Nagy-Britanniában erőre kaptak a szélsőségesek, és az ország terrorista célponttá vált. Sokan kételkednek a veszély mértékében és a drákói repülőtéri biztonsági intézkedések indokoltságában.
Nem segített a kormánynak a fokozódó hisztéria sem a bevándorlással kapcsolatban. A Munkáspárt 1997. májusi hatalomra kerülése óta állítólag egymillióan kaptak letelepedési engedélyt.
Alig öt héttel a Munkáspárt őszi kongresszusa előtt Blair új helyzetben találja magát, hiszen mióta 1994-ben megválasztották a Labour élére, mindössze két hétig nem vezette a népszerűségi listát. A rá nehezedő nyomás ellenére a politikai megfigyelők nem tartják valószínűnek, hogy programbeszédében megnevezné távozásának időpontját. Arra számítanak, hogy ismét azt hangsúlyozza majd, milyen eredményeket ért el a kormány, és időt kér a még nem teljesített vállalások megvalósításához az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság és a bevándorlás terén.
