A felelős lehetőleg legyen egy hibás kapcsoló, egy zárlatos konnektor, végső esetben pedig a szervező kft. süketnéma portása, aki nagyon öreg már, és ezért nem érdemes meglincselni
Ha minden igaz, mára lett elegük a tűzijáték alatt kitört vihar média általi tálalásából, és érzésük teljesen jogos, emlékezzünk csak arra, amikor hetekig Zámbó Jimmy volt a bulvárlapok címlapján, és mindenkinek elege volt, miközben csak Zámbó Jimmy-borítóval lehetett bulvárlapot eladni, ami paradoxon. Az úgy van, hogy ha megkérdezik az embereket, miből van elegük, akkor első helyen említik azokat a témákat, amelyek éppen a közbeszédben forognak, majd amikor a kérdező arrébb lép, azonnal megveszik azokat a lapokat, amelyek címlapjukon hozzák a kérdéses ügyet.
Mindazonáltal a viharnak most két olyan vonatkozását szeretném kicsit megrágni, amelyek eddig csak korlátozottan lettek kibeszélve (vagy egyáltalán nem). Bő egy hónappal az önkormányzati választások előtt pusztító vihar csapott le Magyarországra, ezen belül Budapestre, halálos áldozatokkal, pánikkal és nemzeti ünneppel egybekötve, hogy a káosz teljes legyen. Ilyenkor elsősorban felelőst kell találni, és a felelős lehetőleg legyen egy hibás kapcsoló, egy zárlatos konnektor, végső esetben pedig a szervező kft. süketnéma portása, aki nagyon öreg már, és ezért nem érdemes meglincselni.
Miután a felelős ilyen szépen megkerül, le lehet vonni a politikai konzekvenciákat, és ahogy én szeretett pártjainkat ismerem, ezt hamarosan meg is teszik. A viharnak lesz egy fideszes változata, lesz egy koalíciós, egy emdéefes, és lesz egy szélsőjobbos, illetve az már van is: a zsidók figyelmeztették egymást, hogy ne menjenek ki a Duna-partra, mert nekik előre szóltak Tel-Avivból, és hagyták a magyarokat belegyalogolni a tornádóba, aztán már alig várják, hogy kacagva táncoljanak a sírunkon, de ez természetes, benne van a Hogyan legyünk gyorsan és egyszerűen nácik? című füzetecskében.
A vihar be fog épülni a kampányokba, már alig várom, hogy például Tarlós István hogyan tudta volna megelőzni, Katona Kálmánról már nem is beszélve, lesznek hivatkozások, lesz remegő hang, és a jelöltek mondanak kenetes baromságokat, amitől égnek áll rajtam a szőr. Torkos Matild a Magyar Nemzetben már megnyitotta a sort, és önmagát is alulmúlja szösszenetében: „A Szent István-napi természeti katasztrófa emberáldozatokat követelő tragédiájához sajnálatos módon az is hozzájárult, hogy ez az Isten áldotta/verte nép már megint ennek a katasztrófakoalíciónak a kezébe adta a végrehajtó hatalmat, ezzel együtt azokat az erőforrásokat és cselekvési lehetőségeket, amelyek a polgárok jólétét és biztonságát szolgálhatnák. Az augusztus 20-án este a magyar fővárosra rátört ítéletidő azonban a bőrünkön érezhető, szemmel látható ítéletet is mondott a hatalmukkal visszaélő, felelőtlen, dilettáns és pökhendi ország- és városvezetők fölött.”
Nem is lenne evvel semmi probléma, de azt hiszem, elmennek majd a megszólalók a vihar fő tanulsága mellett, miszerint a magyarok életre szántak, elevenek, élelmesek, akik csak másodpercekre adják át magukat a pániknak, utána a holnapra gondolnak, bíznak a jövőben, és kifosztják a népművészeti vásárt, ha már egyszer kéznél van. Mert bizony ez történt, egy felháborodott vásáros panaszkodott az Indexnek, hogy „vittek mindent, amit láttak”.
Nem vagyunk e tulajdonsággal egyedül a világban, de jó tudni, hogy nem maradtunk le, nem veszett ki belőlünk az életösztön. A New Orleans-i katasztrófa egyik legemlékezetesebb fotója, amikor a baromarcú helyi lakos térdig gázolva a trutymóban, éppen meglovasít egy karton Heineken típusú sört. Szorongva, de büszkén menetel a vízben, mert megtette, amit meg kellett tennie a holnap érdekében.
Azt pontosan nem tudom, mihez kezdtek az átázott magyarok a menekülés közben zsákmányolt csikóbőrös kulacsokkal és karikás ostorokkal, de nem is ez a lényeg, hanem a nyitottság és az élelmesség: tombol a vihar, de mi nem magunkra gondolunk, hanem a lehetőségre, hogy ingyen szerezhetünk valamit. Azért a tolvajok egy része a beszámoló szerint célzottabban fosztogatott: „vitte a piát, a pénztárgépeket”, tehát finomodott a célzás, a hirtelen felindulásból elkövetett lopás átalakult tudatos beszerzéssé, pénz és pálinka, mert a harmadik pé, a politika éppen nem volt jelen.
Utoljára a második világháború után volt megtapasztalható ez a hihetetlen élni akarás, amint azt Örkény István is megörökítette hibátlan egypercesében: Hozott szalonnával egérirtást vállal dr. Varsányiné, ugyanott csikóbőrös kulacs és karikás ostor eladó.
Para-Kovács Imre
főmunkatárs
