SZÉKY JÁNOS
Harmadik típusú szoros kapcsolatok
Méd levelek
Van néhány korai emlékem a közel-keleti helyzet magyar médiabeli feldolgozásairól, közülük kettő módfelett éles. Az egyik: a tévéhíradó igen felkészült, de külpolitikailag közismerten vizet prédikáló és bort ivó kommentátorának dodonai kijelentése az 1973-as háború kitörésekor: „Azt hiszem, a tényekből nyilvánvaló, hogy ki volt az agresszor.” (Az arabok támadtak, de ez valahogyan nem fért meg a hivatalos moszkvai mitológiával.) A másik inkább egy emléksorozat: az Arabul Tudó Ember riportjai, többek közt a libanoni polgárháborúról, olykor fegyverropogással hitelesítve. Csak bámultam az illető nyelvtudását, tájékozottságát és bátorságát, ám ettől még nem sikerült elnyomnom magamban azt az érzést, hogy nem tudom követni, következésképpen nem vallottam be magamnak, hogy inkább az unalommal viaskodó jótanulói szorgalom ösztönöz e tudósítások végignézésére, mintsem az igazság megismerésének izgalma. Csak utólag, a korszak és a térség történelmét jobban megismerve jöttem rá, hogy mi volt a zavar és a hiányérzet forrása. (És ezt nem utánlövésként, mert húsz-harminc évvel ezelőtti újságírói teljesítményeként érdemes szóba hozni, hanem mert a jelenben tanulságos.) Hogy Libanonnál maradjunk: a riportokból az a homályos kép kerekedett ki, hogy itt a keresztény fegyveresek, Dzsemajelék a Roszszak. A kép nemcsak a helyzet általános bonyolultságánál fogva volt homályos, hanem azért is, mert tökéletesen hiányzott a keresztények cselekedeteinek érthető motivációja. Ha utólag egy kicsit belegereblyézünk a témába, kiderül, hogy a többi milícia és hivatalos barátaink, a palesztinok is elkövettek méretes gaztetteket, de „békeidőben” sem viselkedtek törvénytisztelő polgárokként. A nyelvtudás, a tájékozottság (illetve ami átjött belőle) és a szakmai profizmus összes kelléke hajszálra ugyanazt az egyoldalúságot leplezte, amit a témához mit sem értő hírolvasók, jelszógyártók, beszélő fejek adtak elő.
A helyzet manapság sem sokkal jobb. A térség nyelveinek ismerete és az újságíróság végképp nem esik egybe. Aki tud arabul, nem ír napi kommentárt, akinek viszont ez a szakmája, az nyugati nyelveken, főként angolul tájékozódik. Így még a Bush-, Amerika-, Izrael-, általában zsidó- és Nyugat-ellenesekhez is európai vagy amerikai szűrőkön át jutnak el a nézeteiket megtámogató valódi és ál-, kerek és féloldalas hírek, az értelmezések és az elméletek. És a források is a divatosabb világlapokra, tévéállomásokra és honlapokra korlátozódnak. Jellemző például, hogy az ilyen érzelmű hazai körökben gyakorlatilag teljesen ismeretlen a páratlanul felkészült, minden térségbeli nyelvet ismerő, Amerikában baloldalinak számító Juan Cole professzor blogja. Vagy egy másik, csúnya kis példa. A New Yorker legutóbbi számában az Abu Ghraib-i disznóságokat is leleplező Seymour M. Hersh jól értesült, bár némely pontokat, talán szándékosan, homályban hagyó cikket közölt Washingtonnak az izraeli hadviseléshez fűződő érdekeiről. Bőven ír a mostani konfliktust megelőző izraeli-amerikai egyeztetésekről, Amerika és Izrael szándékairól is, valamint arról, hogy miért éppen a Hezbollah észak-izraeli emberrabló portyája volt a fordulópont. A második bekezdés ezzel a mondattal kezdődik: „The Bush Administration (…) was closely involved in the planning of Israel”s retaliatory attacks.” Azaz „a Bush-kormányzat Izrael megtorló támadásainak megtervezésében”… mit is csinált? Az involve a legnehezebben fordítható, „elkenő” angol igék egyike, az értelmező szótárakban jó pár jelentését feltüntetik. Ha valaki „involved”, akkor „köze van hozzá”, „belevonták”, „belekapcsolódott”, „nem vonhatja ki magát a hatása alól” meg effélék. A „closely” (szorosan) határozó ezt fokozza. Vasárnap megjelent az MTI híre, ebben – biztonságosan általános fordítással – segítségről beszélnek. Ezt vette át például az M1 Híradója. A fent említett Bush- és mindenféle-ellenes körökhöz közel álló Hír TV nem elégedett meg az MTI változatával (nem kötelező, de a konkrét okokat ne firtassuk), hanem az „aktívan részt vett” formulával adta vissza a nagy hírügynökségektől idézett szavakat, majd a következő mondatban azt érzékeltette, hogy Washington ez ellen tiltakozott, a harmadikban pedig utalás van Abu Ghraibra. Mármost Hersh szövege csak szőr mentén utal a tervezésben való aktív részvételre. Talán nem tévedünk, ha valami reflexre gyanakszunk: az Ősgonosz nem lehet plurális, és ha egyszer a Bush-kormányzatra van kiosztva ez a szerep, akkor nyilvánvaló, hogy aktívan részt vettek, ők találták ki, Izrael az Ősgonosznak pusztán tartozéka, és a Hezbollah elleni megtorló támadás morálisan a fogolykínzással van egy szinten.
De Chrudinák legalább beszélt Pierre Dzsemajellel.
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 33. szám
