„Az izraeli-amerikai politika nemzetközi konfliktushoz vezethet, amelynek eredményeként hárommilliárd évnyi kísérlet után megszűnhet az élet a földön.”
A fenti sorok Lovas István sajtószemléjében (augusztus 10.) még a szerző saját mértékével mérve is szélsőségesek, de mutatják, hogy nála a határ a csillagos ég. (Az antiszemitizmus/anticionizmus terén szerzett szerény ismereteim szerint Izraelt már szinte mindennel megvádolták, amivel hajdan a zsidókat, de a földi élet teljes kiirtása még a virtigli antiszemiták számára is újdonság lehet.) Biztató jel ugyanakkor, hogy a sajtószemlébe, amely még nem olyan rég Lovas monopóliuma volt a lap hasábjain, ma már több szerző is bedolgozik, s a féktelenül agresszív kommentárok száma csökkent.
Hasonlóan vegyes érzéseim vannak, mikor a lapnak a libanoni háborúval kapcsolatos cikkeit és képeit veszem szemügyre.
„Példátlan mészárlást hajtott végre a zsidó állam – Ötvennégy civil áldozat Kánában” – ordít a felirat a július 31-i szám címlapján, gondosan a hangsúlyosabb „zsidó állam” kifejezést használva „Izrael” helyett a mészárlás kapcsán. A terjedelmes írás apokaliptikus képet fest a bombázás 54 áldozata körüli felzúdulásról: a világ nagyjai egymással versengve ítéli el a szörnyűséget. Az izraeli álláspont (hogy ti. a Hezbollah óvóhelyeken rejti el rakétáit, s így az áldozatokért maga a felelős) egy mondatot kap, s így elvész a hosszú cikkben, amely kéjes gyönyörűséggel dagonyázik a zsidó rémtett fertőjében, különös tekintettel a halott gyerekekre.
„Folytatódik az izraeli terror” – virít a címlapon augusztus 8-án. Alatta romok alá temetett rokonait sirató libanoni család képe. A cikk ugyanakkor pontosan ennek az ellenkezőjét mondja(!): nem negyven, hanem egy áldozata volt egy izraeli támadásnak.
„Tisztogatás Dél-Libanonban” – így az augusztus 9-i lapszám tudósításának címe (8. oldal). A mellékelt fotón kisgyereket tesznek sírba. A halott gyerek az Izraellel szemben elfogult média legkedvesebb csemegéje. Premier plánban tálalják, körülötte zokogó szülőkkel. Hogy izraeli katonák soha nem lőnek szántszándékkal gyerekekre, a másik oldal viszont nem egyszer fedezékül használja őket, az természetesen nem közlendő. Lásd még: az ártatlan Solymosi Eszter és társai.
A halott gyerek képe alatt a következő írás címe: „Hazánk izraeli fiatalokat lát vendégül”. Alatta izraeli zászlót tartó fiatalok fotója. Vajon mi ennek a kombinációnak a sugallata? Talán az, hogy a Gyurcsány-kormány a gyerekgyilkosokkal tart? A leadből aztán kiderül, hogy nem „hazánk”, (a kormány, az államfő) hanem a zsidó szervezetek a vendéglátók. Maga a cikk ezek után igen mértéktartó: még Iványi Gábor metodista lelkész Izrael védelmében elmondott szavai is olvashatók benne.
Általában az apokaliptikus hangú címekhez képest a cikkek tartalma többnyire mérsékeltebb hangnemű. A címek között viszont ilyenek olvashatók: „Nemzetközi jogot sértett a zsidó állam” (augusztus 9); „Gyerekek százezrei a tűzvonalban” (augusztus 9); „Az ENSZ megfigyelőit is megölték” (július 27); „A károkozás az agresszorok igazi célja” (július 26); „Mérhetetlen veszteségek” (július 31). Az online változat címei gyakran még ezen is túltesznek: „Újabb izraeli terrorbombázás: gyerekek haltak meg Szúrban” (július 26); „Az ENSZ-katonák órákig könyörögtek az életükért” (július 26); „Gyerekeket is öltek a Gázai övezetben” (július 27), stb.
„A Hezbollah közleményei szerint a szervezet fegyveresei tizenegy izraeli tankot pusztítottak el” – tudósít az augusztus 11-i lapszám (9. oldal). A Hezbollah propagandaközleményeit kontroll nélkül leadni a szakmai hitelesség megcsúfolása, hiszen a háborúról szóló információáradatban számtalan alternatív hírforrásáll rendelkezésre. „Az Al Dzsazíra arab hírtévé szerint tizenegy izraeli katona esett el” – olvashatjuk egy nappal korábban.
Augusztus 3-án (8. oldal) interjú olvasható az iráni nagykövettel, melyben minden kérdés egy feldobott labda: „Többen úgy vélik, hogy az igazi hadszíntér nem Libanon, még csak nem is Szíria, hanem Irán. Mi a véleménye erről?” A Hezbollah iráni támogatásáról, az iráni elnök Izrael elpusztítását szorgalmazó és holokauszt-tagadó kijelentéseiről szó sem esik.
Az augusztus 5-i hétvégi mellékletben terjedelmes cikk mutatja be a Hezbollahot (Pósa Tibor: Hadban Isten pártja). Az informatív és a korrekt hangvétel keretein belül maradó írásban egy furcsa, a gondolatmenethez nem illeszkedő zárójeles megjegyzés: „Eközben úgy tűnik, mit sem számít, hogy Izrael városokat bombáz le, hidakat, utakat pusztít el, lakótelepeket töröl el a föld színéről, és százszámra öli meg az ártatlan libanoni polgárokat.” Mintha a szerkesztő nem lett volna elégedett a cikk hangnemével, és beszúrt volna egy vörös (vagy inkább barna) farkat az írás közepébe.
A rakétazáporban élő izraeli civilek szenvedéseit nem ecseteli semmiféle riport vagy tudósítás. „Izraelből ma érkezik az első gyermekcsoport, amelynek tagjai egy hétig hazánkban táboroznak. A gyerekek a háború kitörése óta óvóhelyeken élnek, ezért zsidó szervezetek úgy döntöttek, Magyarországra hívják egy részüket nyaralni”. Ez a legtöbb, amit a lap az izraeliek iránti együttérzésből megenged magának – a libanoniak tengernyi szenvedését ecsetelő cikk utolsó mondataként. („Gyerekek százezrei a tűzvonalban” – augusztus 8. 8. oldal)
*
Soha nem voltam boldog a mainstream sajtó közel-keleti tudósításaitól, akár bal-, akár jobboldali lapról van szó. Az a véleményem, hogy mindegyik elhallgatja vagy elkeni: a „harc a megszállás ellen” valójában Izrael léte elleni harcot jelent politikailag korrekt nyelven. Nagyon veszedelmesnek tartom Izraellel kapcsolatban halott gyerek képének közlését, mert évezredes antiszemita érzületeket hoz mozgásba. Ez sem a jobboldal monopóliuma.
Mindezen belül a honi napisajtóban a Magyar Nemzet a rosszabbik változat: a legutóbbi háborúról szóló írásokban gyakran agresszív, néha kimondottan uszító Izrael-ellenes indulatok uralják a címeket és a fotókat, miközben korrektnek mondható tudósítások és kommentárok váltakoznak ellenséges és agresszív írásokkal. A hajdani Chrudinák-féle közel-keleti „tudósítások” hangvétele keveredik egy kor- és észszerűbb stílussal, s időnként beszűrődik a Lovas-féle uszító antiszemitizmus Izraelre hangszerelt szólama is.
A szerző újságíró
Gadó János
