Az idei augusztus 20-a már október 23-áról szólt. Vagyis arról, hogy talán az ötvenedik évfordulót esetleg mégsem a nagy magyar megosztottság jellemzi majd. Két közjogi méltóság is kifejtette ezzel kapcsolatos reményeit és aggodalmakait. Szili Katalin házelnök lapunknak mondta el, hogy lelki békére lenne szükség országszerte, amikor végre nem a sérelmek, hanem az ország sikerei határoznák meg a közös megemlékezést. Sólyom László államfő pedig a Magyar Nemzetnek beszélt arról, hogy tárgyalni kíván minden „56-os szervezettel, és megpróbálja megértetni velük, mit és miért szeretne együtt ünnepelni. A pártokkal is egyeztetne, mert szerinte az sem tartható, hogy az állami megemlékezéseken rendre nincs ott az ellenzék.
Talán jelenthet valamit, hogy a szocialista politikus és a tavaly jobboldali szavazatokkal győztes, de függetlenségét mindig is nagyra tartó köztársasági elnök ugyanazt akarja. Talán ez segíthet megérteni minden oldalon, hogy vannak – lehetnek – olyan helyzetek, amikor felül kell emelkedni mindazon, ami megoszthat. Talán.
Addig nincs is baj, amíg a régmúlton kell elmélkedni. Az augusztus 20-i beszédekben jól megfért egymás mellett az új kenyér és Szent István. A problémák akkor kezdődnek, az aktuálpolitikai köd elfedi a történelmi tisztánlátást. Mint az utóbbi évek ünnepein annyiszor, ezúttal is volt példa az utóbbira. Áder János vette kölcsön az államalapító – s hozzá még a „haza bölcsének” – gondolatait arra, hogy kioktassa velük az ország jelenlegi vezetőjét. Szent István királynak Imre herceghez szóló intelmeit vélte alkalmasnak, hogy kimondja, a hatalmat a zsarnokságtól csak egyetlen dolog, az erkölcs választja el. Majd Deák Ferenctől idézte, hogy „hazudni nem szabad”. Mindez Gyurcsány Ferencnek szólt, akire a Fidesz immár eposzi jelzőként aggatta, hogy erkölcstelen és hazudik. Csak így, egyszerűen.
Ami elhangzott, persze egyáltalán nem meglepő. Hogy egy másról szóló ünnepet kell-e felhasználni a vélt igazságok ezredszeri kimondására is, az már más kérdés. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy ilyen előzmények után mennyire hullhat termékeny talajra az államfő és a házelnök igénye a közös ünneplésre. És akkor még nem is említettük, hogy Demszky főpolgármester és a liberálisok megemlékezésén egy arra járó – nyilván ugyancsak ünneplő – kicsit zsidózott is. Hogy valamely szélsőjobboldali forrásból kapott-e hozzá útravalót, vagy csak úgy magától „zavart be” kissé, nem tudni.
Ám az augusztusi jelenségek nem adnak okot túl sok optimizmusra október előtt.
Sebes György
