Mi volt a Libanon elleni háború célja? A libanoni demokratizálódás, modernizálódás megakadályozása – véli Schöpflin György. Csakhogy nevezhető-e modernizációnak, ha egy terrorszervezet embereit képezik ki a katonai csúcstechnika kezelésére? – vitázik vele Tatár György.
Karakteres különvéleményt fogalmazott meg egy angol nyelvű hírportálon – hangsúlyozottan magánemberként – Schöpflin György politológus, a Fidesz által delegált európai parlamenti képviselő. Azt írja, hogy ami az izraeli válaszcsapásként kezdődött, az egészen mássá változott: egy háborúvá az ellen az arab modernitás ellen, amely Libanonban kezdett kialakulni. Izrael monopóliuma a modernitásra a Közel-Keleten lassan, de megállíthatatlanul a végéhez közeledik, és bár Izrael találhatott volna tárgyalópartnereket egy olyan dialógusra, amely idővel megteremthette volna az arab-izraeli rendezést, ugyanakkor az izraeliek hajthatatlanok abban a véleményükben, hogy a rendelkezésre álló arabok buták, és kivétel nélkül mind rossz hiszemben tárgyalnak. Schöpflin kifejti továbbá, hogy az arab modernitás erősödése legszembetűnőbben a Hezbollah fegyvereinek és fegyverfogatásának növekvő kifinomultságában érhető tetten. A tizenhat óra először Schöpflin Györgyöt kérdezte, majd az Izraelben élő filozófust, Tatár Györgyöt kérte véleménye kifejtésére.
Schöpflin György szerint a Libanon ellen irányuló izraeli támadás valódi célja az volt, hogy megakadályozza azt a demokratizálódási folyamatot, ami Libanonban az utóbbi években zajlott. Kérdés persze, hogy Libanon tekinthető-e a demokratizálás zászlóshajójának az arab térségben? Úgy gondolja, hogy Libanonban valódi lehetősége volt a demokratizálódásnak, de a történtek után erről sajnos más múlt időben kell beszélni.
A Hezbollah valóban állam az államban, katonai és civil értelemben egyaránt, amely az 1982-es izraeli bevonulás után jött létre. A szervezet mögött Iránt lehet tudni. Irán és Szíria volt az, amely 2000 és 2006 között felfegyverezte a térséget. A Hezbollahot az izraeli támadás után mára már a libanoni keresztények egy része is támogatja. Ottani szemmel nézve nem egyszerű megmondani, hogy ki a terrorista és ki a szabadságharcos. A Hezbollah szerint ugyanis Izrael illegálisan van Libanonban. Furcsa módon a Hezbollah mai, nagyobb elfogadottsága talán elvezethet oda – véli Schöpflin György -, hogy betagolódik az ország politikai rendszerébe, és ezáltal veszélytelenebbé válik.
1973-ban Izrael még könnyedén legyőzte az arab országokat, azóta viszont az arab államok sokkal érettebbekké váltak. Ha az ő szempontjukból nézzük az eltelt 40-50 évet, akkor valóban csak vesztes háborúk látszanak meg a szinte nyom nélkül elfolyt óriási olajpénzek. Ugyanakkor az arabvilág is modernizálódott, még akkor is igaz ez, ha nem a mi szánk íze szerinti modernizációról van szó. Napjainkban Izrael olyan bizalmat élvezett a Közel-Keleten az Európai Unio és főleg az USA részéről, mint semelyik más ország nem. Most viszont ez a privilegizált státusz relativizálódik, és Izrael félti különleges státuszát. Ezért gondolja úgy, hogy a libanoni háború a modernizáció megakasztására irányult.
Tatár György szakértő viszont úgy látja, hogy a modernizáció nem azt jelenti, hogy a szuperfegyverek kezelésére kiképzünk egy terrorista csoporthoz tartozó embereket. A Hezbollahnak akkora hadserege van, amellyel egész Közép-Európát lesöpörhetné. A Hezbollalh oly mértékben állam az államban, hogy a bejrúti Hezbollah-negyedet, amelyet Izrael bombázott, Hezbollah-katonák őrzik, oda más nem léphet be.
Libanon ellentmondásos ország. Az Amerikában élő libanoni tudós Fuad Ajami professzor szerint az értelmiség elhagyja Libanont, ugyanakkor pedig megjelenik ott a Daily Star című lap, egészen kiváló cikkekkel.
Izraelben a sajtó élesen támadja Amír Perec hadügyminisztert és Omert miniszterelnököt, és amire eddig nem volt példa, a hadvezetést, hogy mit tettek 2000 és 2006 között, tudtak-e arról, hogy a Hezbollah óriási hadsereget épezett ki, s mellette hatalmas föld alatti bunkerrendszert épített ki (amelyet most nem sikerült teljes mértékben szétverni).
Gyakran bírálják Izraelt, hogy nem tárgyal. De kivel tárgyalhatna? A Hezbollahhal nincs miről tárgyalnia, mivel a Hezbollah Izraelt meg akarja semmisíteni. Akkor meg miről tárgyalhatnának? Hogy csak részben semmisítse meg? Vagy miről?
Tatár György szerint a libanoni állam nem elég erős a Hezbollah lefegyverzésére. A terrorszervezet valójában Irán kinyújtott keze, amely az iszlám világ vezető hatalma kíván lenni. Úgy tűnik, Irán a gázai övezetben behatolt a Hamaszba is.
A mostani libanoni tűzszünetnek nem sok időt ad. Úgy véli, az ENSZ és a Biztonsági Tanács sóhivatalként működik, és tökéletesen inkompetens emberek irányítják.
Bihari Ágnes interjúja nyomán
