Az ENSZ-határozatnak fel kell hatalmaznia a nemzetközi békefenntartókat, hogy a Hezbollahot sakkban tartsa – de Franciaország vezetése pont az ellenkezőjétől tart. Főleg, hogy a terrorszervezet semmi jelét nem adja annak, hogy hagyná magát lefegyverezni.
ENSZ-békefenntartókA hét közepén Michele Alliot-Marie francia védelmi miniszter interjút adott a France 2 televízióadónak, amelyben elégedetlenségének adott hangot az ENSZ Biztonsági Tanács határozatával kapcsolatosan a libanoni misszió kiterjesztésével kapcsolatosan. Elmondta ugyan, hogy Franciaország hajlandó vezetni a nagyobb létszámú csapatot, de mérgelődött az 1701-es határozat többi részén: a csapat konkrét feladatai még mindig nem elég világosak. Felszólította az ENSZ-t, hogy konkrétan határozza meg a csoport hatáskörét, mivel „ha a csapatot bevetésre küldik, és feladatuk nem elég pontos, valamint a hatáskörük sem elég nagy, katasztrófa következhet be, főleg azoknak a katonáknak, akiket oda küldünk”.
Eddig annyi világos, hogy a 2000 emberből álló libanoni ENSZ-misszió (Unifil), amely 1978. óta tartózkodik Libanonban, 15 000 főre növekszik. Feladatuk: „folyamatos fegyverszünet biztosításának elősegítése”. Ennek végrehajtásához „minden szükséges intézkedést” elvégezhetnek. De ez a valóságban azt jelenti, hogy az ENSZ-katonák keze meg van kötve. A francia vezetés számára a megbízás nem látszik túl „keménynek”. Egy nagy hatáskörű megbízás azonban, amelyben fegyveres akciók is engedélyezve vannak, megadná a lehetőséget a békefenntartóknak, hogy végrehajtsák a kiszabott feladatot. Ez azt jelentené, hogy a kéksisakosoknak joguk lenne fegyveresen fellépni olyan erőkkel szemben – legyen az a Hezbollah, vagy akár izraeli katonák -, akik Libanon „felszabadításának” az útjában állnak.
A mostani határozat bizonytalansága, amelyet majd később (nem tudni mikor) egy kiegészítő határozat fog követni, amely az előzőt pontosítja, visszatükrözi az ENSZ teljes felkészületlenségét a libanoni akcióval kapcsolatban. Jan Fischer, az ENSZ Nyugat-európai regionális Információs Központjának helyettes igazgatója szerint „egy világos megbízás nélkül egyes országok ellenállnak a kötelezettségnek, hogy csapatokat bocsássanak az ENSZ rendelkezésére. És amíg nincsenek csapatok, elég nehéz egy feladatot elkészíteni. Olyan ez, mint a tyúk és a tojás problémája”.
Libanoni ENSZ-misszió – csak megfigyelőkMinél nagyobb hatáskörű a megbízás, annál nehezebben vesznek részt benne bizonyos országok – állítja Fischer. Egyből belpolitikai viták keletkeznek arról, hogy „miért kéne fiatal honfitársaink életét kockára tenni”. A másik oldalon viszont ha jól kiképzett és megfelelően felszerelt csapatok állnának bevetésre készen, akkor elég nagy hatáskörű mandátumot lehetne nekik adni.
A New Yorkban összeült tanácskozásnak kell tehát valamilyen megoldást találni a kialakult helyzetben. Németország valószínűleg haditengerészeti alakulatot dob majd be a mérleg serpenyőjébe.
A libanoni partokon egy fregatt jó szolgálatot tehet a védelemben, és a fegyvercsempészet megakadályozásában. Emellett spekulálnak arra is, hogy a két hadtáp-csapat közül egyet ki lehetne küldeni, egy katonai kórházzal együtt. A légierő segíteni tudna légi szállítási lehetőségeket biztosítani. Ezen kívül oda lehetne vezényelni a felderítőket is, akik lehetőség szerint Cipruson állomásoznának. Ez viszont nagyon nagy anyagi terheket róna az országokra: a felderítők bevetéséhez 800-1000 katonát kellene átvezényelni Libanonba. A hadseregnek aztán nemcsak a felderítésben, de Libanon újjáépítésében is segítséget kellene nyújtani.
A libanoni helyzet azonban valóban arra mutat, hogy jól felszerelt és kipróbált nemzetközi haderőre van szükség, széles körű mandátummal. Mert a térségben a libanoni hadsereg nem is akarja lefegyverezni a Hezbollahot, amely valószínűleg nem is hajlandó ebben az együttműködésre. Az utóbbi napokban több nyilatkozatból is teljesen világossá vált: a militáns iszlám csoport nem szándékozik letenni a fegyvert. A katonai siker tehát egy megfelelően felszerelt haderőn múlik.
Hezbollah parádé: nem teszik le a fegyvertKözvetlenül a fegyverszünet előtt és után a harcoló szélsőségesek csoportjai azzal voltak elfoglalva, hogy fegyvereiket biztonságos helyre menekítsék, és elrejtsék. Mialatt a menekültek folyamatosan hagyták el a lebombázott városrészeket, a Hezbollah befelé igyekezett, hogy teherautóik platóit megrakhassák a civil áldozatok házai alatt létesített fegyverraktárakból. A teherautókon emellett meglehetősen sok harcost is lehetett látni – ami szokatlan volt eddig, ugyanis a Hezbollah „harcosai” szívesebben engedték országuk lakóit lőtávolságba maguk helyett. Az is a teherautók „kényes” rakományára utal, hogy a katonák egy fotós közeledtére feltűnően idegesek lettek.
Valószínűleg az a Hezbollah célja, hogy nehézfegyverzetüket a Litani folyótól északra jutassák, és az ottani hegyvidéken elrejtsék. Az egyik helyi parancsnok a hét elején nyíltan elismerte, hogy csapatai legalább egy tucat rakétával rendelkeznek, amelyekért csak a hegyvidéki raktárakig kell elmenni. Hasszán Naszrallah privát hadseregénél is biztosan sok minden van még raktáron, amit eddig még nem fedtek fel.
A Hezbollah legmagasabb rangú tisztje, Nabil Kaouk sejk a legújabban tervezett fegyver-„bújócskát” diplomatikusan írta le: „ahogy a múltban, a Hezbollah a jövőben sem fog látható katonai jelenlétet mutatni délen”. Hasonlóan diszkréten, ahogy Izrael kivonulása után viselkedtek, szóval ezek a kijelentések azt jelenthetik, hogy a Hezbollah tovább folytathatja akcióit, fegyvereket szerezhet be, és a végén erősebbé válik, mint valaha. Ez volna kétségkívül a leghorrorisztikusabb lehetőség Izrael számára.
Hasonlóan horrorisztikus a kérdés az Unifil francia irányítói számára is: világossá tették, hogy megfelelő mandátum nélkül a Hezbollah lefegyverzését nem tekintik feladatuknak. A Le Monde újságban megjelentek szerint Alliot-Marie védelmi miniszter nem sokra volt attól a bejelentéstől, hogy országa csak egy „szerény hozzájárulással” él majd a rendfenntartó csoport felállításában.
Forrás: Spiegel
