Késlekedő adós címmel a magyarországi zsidók kártalanításával – néhány „nyitott kérdéssel” – foglalkozik csütörtöki, budapesti keltezésű cikkében a német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung.
a Duna-partonA cikkíró, Reinhard Olt bevezetőjében megállapítja, hogy a zsidók kártalanításával kapcsolatban van néhány nyitott kérdés. Beszámol arról, hogy jó háromszáz holokauszt-túlélő követel kártérítést Magyarországon. Ez szerinte ötszöröse annak, mint amire a hatóságok számítottak, ugyanakkor azt bizonyítja, hogy Magyarország vállalta a felelősség ráeső részét, még akkor is, ha ez az Alkotmánybíróság nyomására történt. A bíróság ugyanis a kommunista rezsim összeomlása után kötelezte az államot, hogy vállalja a kártalanításért való felelősséget, mivel a zsidó tulajdonok elkobzását a korábbi állításokkal ellentétben nem a német megszálló hatalom, hanem az akkori nyilaskeresztes kormány hajtotta végre. Az Alkotmánybíróság élén – emlékeztet a cikkíró – akkor a jelenlegi köztársasági elnök, Sólyom László állt.
Ez év július 31-én járt le az igények benyújtásának határideje. Egy szülő elvesztése után 1800, egy testvér elvesztése után 900 dollár kártérítés jár, abban az esetben, ha a gyilkosságokkal a magyar kollaboránsok vádolhatók.
A cikkíró beszámol azokról az erőfeszítésekről, amelyeket zsidó képviselők már 1947-ben, majd a Zsidó Világkongresszus küldöttei 1949-ben tettek a budapesti kormánynál, akkor sikertelenül.
Emlékeztet arra, hogy a kommunista uralom összeomlása után Timár György budapesti ügyvéd emelt panaszt az Alkotmánybíróságnál, ezekben a napokban pedig két ügyvéd, Gál Péter és Kerekes Gábor képviseli a holokauszt áldozatainak érdekeit a legfelsőbb bíróság előtt. Az igénylők meghallgatását szeptemberre és októberre irányozták elő: a panaszosokelsősorban azt követelik, hogy a kényszerletétbe helyezett vagyonokat juttassák vissza megbízóiknak – körülbelül 200 ezer eurós összegről van szó -, vagy pedig ennek megfelelő kártérítést sürgetnek.
A Magyarországi Zsidók Hitközségének Szövetsége közölte: legkevesebb háromszáz holokauszt-túlélő, illetve örököseik dokumentumokkal tudták bizonyítani, hogy milyen értéktárgyak voltak a tulajdonukban. Ugyanakkor – mint a cikk rámutat – restitúciós kötelezettség még az Alkotmánybíróság említett ítélete alapján sem áll fenn, noha a bíróság a kormányt és a parlamentet azzal bízta meg, hogy 1993. december 31-éig tegye meg a szükséges intézkedéseket a párizsi békeszerződés vonatkozó rendelkezéseinek a végrehajtására és legalább az örökös nélkül elhunytak vagyonát adja át a zsidó közösségeknek.
Zsinagóga1994 októberében az akkori magyar szocialista miniszterelnök, Horn Gyula – mint a cikkíró emlékeztet – a Zsidó Világkongresszus elnöke előtt arra hivatkozott: Magyarország nehéz gazdasági helyzetében nem képes arra, hogy ezt megtegye. Edgar Bronfman azzal érvelt, hogy az adott körülmények között elsőként a helyi zsidó közösségeket kell figyelembe venni. Ezt követően néhány, 1945 után államosított zsidó közösségi házat és zsinagógát visszaadtak.A zsidó magántulajdon visszaadása helyett ugyanakkor a magyar parlament 1996 októberében elhatározta egy, a Zsidó Világkongresszus által támogatott alapítvány létrehozását. Az alapítványt négymilliárd forintos (16 millió euró) vagyonnal ruházták fel. Az alapítványi tőke az állam tulajdonában maradt, csak a kamathozamok folynak különböző projektekbe, amiről a kormány által felállított kuratórium dönt.
A magyarországi holokauszt történetét külön is ismertető írás beszámol arról, hogy az Orbán-kormány 1998 végén 30 ezer forintban állapította meg a zsidó áldozatoknak járó kártérítést, amit a túlélők és az utódok megalázónak tartottak. A törvény tiltakozásokhoz vezetett, s nem kevés zsidó személy a kifizetés után visszaküldte a kártalanítási összeget az akkori miniszterelnöknek. Végül 43 ezer forintra emelték, majd a Medgyessy Péter vezette szocialista-szabaddemokrata koalíciós kormány 2003 márciusában 400 ezer forintra növelte a kártérítési összeget – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
(MTI)
