Szemerkényi Réka, vilag@hetivalasz.hu
Több mint egy hónapja, hogy kirobbant az újabb izraeli- arab konfliktus. Ez alatt az idő alatt több egyeztetést megcélzó nemzetközi kezdeményezés bizonyult sikertelennek, és az ENSZ tűzszüneti határozatának életbelépése ellenére sincs jele annak, hogy a feszültség oldódna.
Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a katonai erő bevetéséről, a központi kérdés az lett, hogy melyek lesznek a legfontosabb következményei annak, ha Izrael kivonul Dél-Libanonból, és ez hogyan befolyásolja a nemzetközi politikát.
Izrael eredeti célja, hogy a Hezbollah Dél-Libanonban megerősödött operációs és fegyverrendszer-networkjét, hálózatait szétverje, nagyrészt megvalósult. Ettől a ponttól kezdve a hálózat súlyos sérülései következtében előállott erős fragmentálódás lehetővé teszi, hogy a Hezbollah további gyengítése politikai, illetve más, nem katonai eszközökkel folytatódhasson.
A béke helyreállítása sürgetővé vált. Az Izrael és a Hezbollah közötti állóháború mindkét érintett országot erősen meggyengíthetné. A gazdasági bajokkal küszködő Izrael befolyásolná azt, hogy a térség egyik legproblematikusabb állama, Irán hogyan érzékeli saját mozgásterét. Ez a dolgok jelenlegi állása szerint azt is jelentheti, hogy Irán felbátorodik nukleáris programja folytatását illetően. Emellett a sokáig elnyúló harci állapot, amit Libanon déli részének folyamatos megszállása követel, nyilvánvalóan növelné a terroristaakciókat. Azaz a térség egyre bizonytalanabbá válna.
A másik oldalról nézve viszont a gyors izraeli kivonulásnak is lehet negatív következménye. A Hezbollah nyilván saját katonai sikereként értékelné, lehet, hogy nem is alaptalanul. Ez azonban azt vonhatja maga után, hogy a Hezbollah nagyobb intenzitású katonai kampányba kezd Izrael ellen. A palesztinokra is hatással lenne mindez, úgy hogy a Hamasz erejét növelné Mahmud Abbász miniszterelnökkel szemben, aki elveszítheti annak a széles társadalmi-politikai támogatásnak az esélyét, amire a nehéz kérdésekben, mint például Izrael elismerése, szüksége lenne.
Libanon számára a több hete folyó háború következményei már eddig is súlyos társadalmi és gazdasági terhet jelentettek. A menekültáradat, a humanitárius és társadalmi katasztrófa mellett nagyarányú munkaerőcsökkenéssel is számolni kell. Az ország infrastruktúrája erősen megsérült, jelentős tőkekivonást is elszenvedett a konfliktus kirobbanása óta. Ezek olyan gazdasági terhek, melyek hatása nem ér véget a háború befejeztével.
Az új izraeli miniszterelnök számára, akinek nincsen korábbi háborús tapasztalata, a gyors kivonulás a kudarc beismerését jelentené, ennek nyilvánvaló belpolitikai következményeivel. Egyrészt Izraelben is sokan megkérdőjelezték a háború kirobbantásától kezdve, hogy miért is kellett elindítani a fegyveres támadást, másrészt a gyors kivonulás után sokan azzal támadnák a miniszterelnököt, hogy a hibát nem a háború kirobbantásával, hanem az elhamarkodott kivonulással követte el. Egy feltehetően heves belső vita az elemzők nagy része szerint az izraeli belpolitika polarizálódásához vezethet, aminek következtében a Kadima párt is kettészakadhat – azaz a jelenlegi belpolitikai következményelemzés az izraeli politikai vezetés számára a háború folytatásának szükségességét húzza alá.
Ezért az elkövetkező hetek nagy kérdése az lesz, hogy Izrael meg tudja-e találni, s ha megtalálta, meg tudja-e ragadni a megfelelő pillanatot a kivonulásra. Eddig ugyanis az izraeli vezetés nem tette világossá, pontosan mi is az a helyzet, amit az akciónak el kell érnie. Nem világos, hogy kidolgozta-e Izrael azt, amit katonai nyelven „exitstratégiának” hívnak: annak a politikai feltételrendszernek a listáját, amit ha megvalósított az izraeli hadsereg, az akciót sikeresnek nyilvánítják és visszavonulnak. Azaz el tudja-e Izrael kerülni azt a helyzetet, amikor libanoni katonai jelenléte úgymond nyitott kimenetelűvé válik, azaz nem tud kivonulni Libanonból. Mint például az amerikaiak Irakból. Vagy a nemzetközi erők Afganisztánból.
A gyors izraeli kivonulás Libanon déli részéről az amerikai és brit csapatok ellen harcolók számára Irakban azt az üzenetet sugallhatja, hogy ők is megérik azt a napot, amikor az amerikaiak kivonulnak. Az iraki „war of attrition”, elkoptató, kimerítési háború már három éve tart. Ott az amerikai hadsereg ragadt bele olyan helyzetbe, amelyben, úgy tűnik, hiábavaló minden erőfeszítésük, nem tudják a felkelők létszámát jelentősen csökkenteni, sem támadóik kitartását megtörni. Azaz a két közel-keleti konfliktusból származó tanulságok nem kevés párhuzamot mutatnak. Legfőképpen talán annak a régi hadtudományi bölcsességnek az igazságát, hogy katonai vállalkozásba azért nagyon veszélyes belefogni, mert soha nem tudhatod, hogyan keveredsz ki belőle.
